Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Elment

„Teljesítetted a küldetésedet. Szabad vagy… Találok más pokolra valót. Egyre többen adják el a lelküket a vágyaikért cserébe… Végülis, az üzlet, az üzlet.” Aki látta tudja: ezek Sátán szavai a Szellemlovas végén. Reviczky Gábor zseniális: senki más nem tudja úgy előadni azt a cinikus, lenéző hangnemet, ami ide a lehető legtökéletesebben passzol.

Ahogy a mostani helyzetre is. Tavaly tanév végén kaptam egy 207-es Babettát a diákjaimtól, mert valószínűleg túl sokat pofáztam, hogy mennyire hiányzik a régi életem, meg egy motor, meg a motorépítés maga, és hogy egy 207-es Babettából mennyire szép choppert lehet mennyire egyszerűen csinálni. 5 percre a világ legboldogabb emberévé tettek, és azóta se tudok meghatottság nélkül gondolni erre. Merthogy a minisztériumban osztogathatnak akármilyen plecsniket. Egy pedagógus számára nem létezik nagyobb elismerés, minthogy a diákjai valóra váltják az álmát.

Aztán az 5 perc után jött a gond: nem akartam hazavinni. Apám anno sajnálta az ÉN pénzemet (pedig nem került sokba) meg azt az 1mx2m-es helyet (jobban kellett a pétisónak meg a disznótápnak), és a Czetkám (ami papíron az övé volt ugye) eladása után is megállás nélkül basztatott a motorok miatt. Anyám azt álmodta, hogy elüt egy kamion, amikor valami kétkerekűvel megyek, és tolószékbe fogok kerülni, mi lesz akkor velem (meg vele), és mindig, minden alkalommal rosszul lett, amikor kétkerekű nyergébe szálltam. Igen, amikor bicikliébe, akkor is. A Babetta miatt meg egyenesen meg volt sértődve, hogy nem veszek tudomásul semmit, és generálom itt az üvöltözést. Szívbeteg, nem akartam feszegetni a húrt. A drága feleségem nem szólt, de nagyon jól emlékszem arra, hogy anno elterjesztette a faluban, hogy csak azért az egyért viszi a nagyobbik lányt bölcsödébe, mert én nem vagyok megbízható, mert nekem fontosabbak a motorok, mint a családom. Nem azért, mert neki nincs türelme a gyerekekre! Á nem! (Gondolhatod, milyen érzés volt magyarázkodni, amikor megkérdezték a faluban: „Ugye ez a gyerek csak pasifogónak kellett?”)

A munkahelyemen ugyan meg volt beszélve, lehetett volna ott, de az előző helyemen is meg volt beszélve, sőt írásbeli engedélyem is volt rá, mégis amiatt b.sztak ki onnan. Ott se akartam tartani. Mivel a pedagógus béremelésnek köszönhetően 35 ezerrel keresek kevesebbet, mint tavaly, garázst se volt pénzem bérelni, más meg nem volt, akinél tarthattam volna. Elvittem egy pécsi barátomhoz, de neki is útban lett egy idő után. Teljesen érthető.

Egy motornak az a legrosszabb, ha áll. És csak állt volna, még munkába járni se tudtam volna vele, mert ugye a nagyobbik lány közben ovis lett, és a szomszéd faluban. (A mi ovink gáz, elég sokan nem a napon barnultak le, három nap után egy anyuka panaszkodott a faxbúkon, hogy tetvesen ment haza a gyerek.) Tehát behurcolászás kocsival. Igaz, hogy a vas a megépülése után (ami nem lett volna sok) már egy fillérbe se került volna, de az a fránya 1mx2m (na jó, 75x170 cm) megint ott lett volna, és a TUDAT.

Aztán a Nagyfőnök megoldotta. Hogy mindenkinek a lehető legkevesebb problémája legyen belőle. 2014 október 13-án este megvették Pécsen. Ne tudjátok meg, milyen éjszakám, és utána milyen napom volt. Megnyugodtam, de fáj. Piszkosul.

Egyetlenegy tárgyra vágytam csak egész életemben azok közül, ami nem volt feltétlenül szükséges a melóhoz vagy az élet más területéhez: egy saját kezűleg épített chopperre. Nem bírom fölfogni, hogy mért nem lehetett ez meg soha. Ennyire szarember vagyok? (Vagy voltam előző életeimben?)

Lehet, hogy ez az egész Babetta-ügy csak próba volt? S ha igen, megfeleltem-e rajta? Vajon tényleg ellen kellett állnom a kísértésnek, és a békesség látszatának oltárán feláldozni az álmomat? Ez lett volna a próba lényege? Vagy amit már nagyon sokan mondtak, hogy a „sarkamra állni”? Nem sajnálni az árat, az emberéletet, amit valószínű követelt volna? Tényleg nem tudom, mi volt ennek a lényege. Vagy csak az Ördög húzta el a mézesmadzagot, hogy megint a pofámba röhöghessen és megkínozzon? Valaki árulja már el végre, nagy segítség lenne!

Szóval azért itt a képe. Hogy milyen lett volna. Igaz, hogy ebből a fajtából 12 egy tucat, mégis vágásmentesen építettem volna át, hogy később restaurálható maradjon, ha valakinek ez az álma-vágya. Még az alapanyagok nagy része is megvolt. Csak nem lett volna hol, mikor, és mint utólag kiderült, miért megépíteni. Egyszerűen nem tudom elhinni, hogy ami másnak falusi élet, földek, kert, kisgyerek, szülőkkel lakás mellett is megengedett, az mért nem jár nekem. Ennyire szarember vagyok? De most komolyan!Csatolás megtekintése 15658
  • Like
Reactions: 3 emberek

Hozzászólások

ugye, most nem vársz valóban választ???? :D
Mert azt úgyis tudod Te is, csak még nem mersz szembenézni vele, nem mered bevallani Magadnak, mert akkor... és most nem folytatom :D Nem akarlak bántani, tényleg, és most túlzottan szókimondó hangulatomban kapott ez a blog :) Szóval csak annyi: tudod, ez a Te életed, a Te döntésed.. :) De az Élet addig dobálja eléd újra meg újra ugyanazt a leckét, míg meg nem tanulod (ahogyan te is teszed a diákjaiddal... ha ebből a példából nem értették meg, hát adsz másikat, míg fel nem fogják, mi a lényeg, mi fontos :) )
Ami viszont biztos: a diákjaidtól kapott, nagy odafigyeléssel, intuícióval, szeretettel, összefogással, anyagi áldozattal, utánajárással, erőfeszítéssel kapott ajándékodat elkótyavetyélni szégyenletes dolog... hogy' fogsz majd a szemükbe nézni, amikor esetleg később találkozol velük és megkérdik: Tanár Úr, megépítette álmai motorját??? Tudtunk segíteni az álmai elérésében???? Ugye, hasznos volt a kezdő lökést megadnunk???? Akkor mit mondasz majd???? :(
 
Utoljára módosítva:
Mire bekapcsoltam a gépet, hogy válaszoljak, Witch már le is írta, amit én akartam.

Szóval akkor azért megerősítésképpen: ha úgy érzed, hogy az élet mindig ugyanazt a feladatot dobja, akkor valószínűleg előzőleg nem jól oldottad meg. Csak akkor fog ez a folyamat abbamaradni, ha egyszer csillagos ötössel mész át a vizsgán.

Kifogásnak pedig tökéletes, hogy mások élete múlik rajtad, nagyon drámaian hangzik ez, de te is tudod, hogy mindenki a saját életének a pogácsa. Mások élete nem a te felelősséged - na jó, a gyerekeidé egy darabig még igen, de sem a feleséged, sem a szüleid érzéseiért nem vagy felelős.

Lehet, hogy már írtam valahol, hogy olvastam egyszer egy tanulmányt, hogy az apák tudtukon kívül megpróbálják a saját fiaikat maguk alá gyűrni, és úgy alakítani az életüket (a fiaikét), hogy azok nehogy többre vigyék, mint ők maguk... Ezt támogatja, hogy ugyanazt a nevet adják neki, ami karmikusan ugyanazokat az életfeladatokat hozza, meg elvárják, hogy a fiú ugyanazt a foglalkozást válassza... Azzal, ha a fiú többre viszi, netán olyan életet él, amilyet ő is szeretett volna, csak sosem merte meglépni, önmagát igazolja, hogy nem is lehet ezt másképp csinálni.

Neked az a feladatot, hogy a lányaidnak megmutasd, hogy bármit megtehetnek, bármi lehet belőlük, csak az ő döntésük ez (ez most elég feministán hangzik, de csak azért írtam lányokat, mert tudom, hogy neked lányaid vannak). Ezt viszont nem úgy fogják megérteni, ha elmondod nekik, hanem ha azt látják, hogy az apjuk is úgy él, ahogy szeretne: boldogan, szabadon, nem mások elvárásainak megfelelve, hanem a saját álmait megvalósítva.

Mások érzései nem a te érzéseid. Ha valaki mérges rád, az az ő érzése, nem a tied. Amiatt nem neked kell rosszul érezni magad, hanem neki.
 
Elöttem a két hozzászóló már tökéletesen leírta,amit én is hozzáfüzni akartam.Ìgy aztán nem marad más tanácsom,mint hogy tetováltasd magadra az összes álmaid motorját,azt nem vehetik el töled,csak ha megnyúznak.Bármikor megnézheted,simogathatod és ha egy bizonyos testrészedre is jut a tetkóból,még fizikai örömszerzésre is alkalmas..
:)
 
:confused:Vannak emberek, akik szeretnek mártírkodni. Mert azt könnyebb, mint nekifogni és megcsinálni, meg szembemenni az elemekkel. :karomkodik2:


Aztán majd anyádapád elmegy, és ott állsz majd egy kiégett élettel, mert addig csak az övéket élted és nem a sajátod. De addigra már béke lesz, mert eléggé megöregedtél és elfelejted az álmaid. Csak a hiányérzet marad - hogy nem éltél semmit. Mindig is lesz kit savazod a saját boldogságod hiánya miatt. De ki más tudja, rajtad kívül, hogy neked mi a jó? Csak te magad. Vagy teszel érte, és megküzdesz, vagy tapicskolhatsz tovább a langyospocsolyban, a "békesség" húgymeleg áporában.... és ne hidd hogy ezt olyan könnyen megúszod... oda fogja eléd még vetni az Élet a feladatot!

Suzu, hogy te milyen szalonképes tudsz lenni! :D :D :D Nana, ez a szitu az anyákkal/lányaikkal is előfordul.
 
Kedves Witch! Mindennek ára van. Ezt Te nagyon jól tudod, mint jártas. Ezt az árat sajnálom. Mert ez az ár három olyan ember élete, szó szerint, akik nem ezt érdemlik tőlem. És igen, szar érzés volt a szemükbe nézni, de megértették, mert ismerik a szitut még tavalyról, amikor sokat volt alkalmunk beszélgetni a koleszban.
Kedves NaNa! Alapvető elvárásoknak márpedig meg kell felelni. Mérlegeltem, erre jutottam. A lányokkal kapcsolatban is. Fölmerült ez bennem is, minden, és ez is a mérleg serpenyőjében volt. Sokat rágódtam a döntésen, erre jutottam. Ha másra jutottam volna, az másképp lett volna szar érzés, és lehet, hogy sokkal erősebben.
Kedves Suzu! Ez a bizonyos tetkó nem is rossz 5let! Azt legalább nem látja, aki a legtöbbször kifogásokat keres! :D Megfontolás tárgyává teszem!:jo:
Kedves Mina! Akkor most változtatok, faképnél hagyok mindent, anyám belehal az örökös balhéba meg a bánatba, apám agyvérzést kap az örökös őrjöngéstől, a feleségem nem tudja anyagilag eltartani a gyerekeket meg egyfolytában hisztizni fog velük, a lányok meg nem értik majd egész életükben, mért volt fontosabb az apjuknak (akit szeretnek, rejtély, miért, és akitől legalább egy kis kompenzációt kapnak) egy kib.ott motor, mint ők. Rendben van akkor így szerinted is? Csinálhatom? Te megcsinálnád?
Kedves Mindenki! Lehet, hogy mártírkodásnak tűnik itt minden, amit leírok, de nem az. Nem is üres puhap.csű nyavalygás. Tudom, hogy feladatot kaptam, megoldottam, csak le szeretném ellenőriztetni a megoldást valakivel, mert annyira érintett vagyok érzelmileg, hogy nem működnek a megérzések ezzel kapcsolatban. Sokan vagytok itt, akik jó kapcsolatot ápoltok Odaáttal. Üzenetközvetítő kell nekem. És azért is féltem leírni mindezt, mert tudom, hogy nem tudtok elfogulatlanok lenni. Ezzel nem megerősítést akartam kérni, hanem eredmény-ellenőrzést. De ha gondoljátok, nem teszek ilyet többet. Nem vagyok megsértődve, csak kevés az időm ahhoz, hogy olyan dolgokat tegyek, aminek nincs se értelme, se eredménye. Már bocs. Nem akarok senkit megsérteni.
 
V
Attól, hogy adtál egy megoldást, még nem biztos, hogy megoldottad. Nem biztos, hogy az a megoldás, hogy feladod magadat a mások életének kedvéért. Nyilván az se lenne megoldás, hogy felállsz, otthagysz csapot-papot, mindenki élje a saját életét, aztán valahogy majd mindenki megbékél a sajátjával. De lehet, hogy valahogy mégiscsak be kellene csempészned ebbe a történetbe önmagadat is, a sarkadra állnod, hogy ne csak te adj fel mindent másokért, és úgy találnod valamilyen stabil állapotot, hogy ne legyen bérelt helyed a felső serpenyőben...
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Vidék
Olvasás
1,422
Hozzászólások
14
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

Vidék további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére