Elmúlt hétvégék körei

Fiatal koromban elgondolkodtam, hogy kéne egy kicsit alacsonyabb nyeregmagasságú, Simson Star blokkos (mert turbóhűtéses) vasat építenem magamnak, hogy azzal járjam be a környék földutait. Szerettem így fölfedezgetni én is. Aztán másképp alakult... ki tudja, bele fog-e férni még valaha az életembe, hogy motorozni tudjak, csak úgy...

Hülyeség fordult meg a fejemben (merthogy hely azt mondják van benne bőven, bár én nem így érzem...). Azokhoz a helyekhez, amiket most látogatsz, jobban illene valami kisebb négyütemű soft enduro, vagy supermoto, vagy scrambler... aminek nem olyan magas a nyerge, de mégis...

ezek csak pár km-es szakaszok, tehát semmi nem indokolja, hogy emiatt más gépet használjak, viszont ezekből látszik leginkább, hogy miért voltam bajban a motor kiválasztásánál: jónak kellett lennie autópályán, jó úton, kátyús úton, erdei úton, mindenhol... ha én meglátok valamit az útról, akkor muszáj bemennem, de csak akkor mehetek be, ha ki is tudom onnan hozni, de csak akkor tudom kihozni, ha hajlítva ér le a lábam, alacsonyan van a súlypont, relatíve kicsi a tömege
a homokúton pl. szívtam egy kicsit, mert nem akart vége lenni, úgyhogy inkább meg akartam fordulni, hogy visszamenjek az aszfaltra, de annyira keskeny volt az út, és olyan nagy volt a két nyomvályú közti homokkupac, hogy folyton kifarolt a hátulja kis gáznál is, kb. az akció negyedénél jártam, mikor hátranéztem, és ott állt mögöttem egy autó (érted, a homokúton, az mit keresett ott? :-D ), úgyhogy visszarángattam az eredeti menetirányba, aztán még mentem pár száz métert, mire jobb oldalon találtam egy csalitost, ahol végre meg tudtam fordulni, a sofőr meg csak jót kuncogott látványosan, gondolhatta: "hülye liba! mit keres itt a pusztában?"
pedig esküszöm, hogy a helyzethez képest, nagyon frappánsan és gyorsan oldottam meg a fordulást :-D