Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Elmélkedés a tudásszintemről

Nem tudom, Ti hogy vagytok vele, tőlem néha meg szokták kérdezni, hogy mennyire tudok motorozni, hogy simán bevállalok külföldi túrákat egyedül.

A másokhoz viszonyított tudásomat elég nehezen tudnám belőni, mert ismerek olyanokat, akik túlbecsülik a rutinjukat, és olyanokat is, akik alulértékelik a tudásukat.

Nagy szerencsém egyébként, hogy nőként továbbra sem érzem úgy, hogy nekem bizonyítanom kéne az utakon. Ritka kivételtől eltekintve mi nők eleve úgy vagyunk kódolva, hogy biztonságra törekszünk, így megengedhetjük magunknak azt a luxust, hogy ne akarjuk magunkból minden közlekedési helyzetben kihozni a maximumot – már ami a figurázást illeti.

Az abszolút tudásomat már pontosabban meg tudom határozni, ami mások számára viszont eléggé kettős képet mutathat kívülállóként, ugyanis a megingathatatlan vezérelvem szerint tudatosan soha nem megyek bele olyan helyzetbe, ami másra vagy akár rám nézve balul sülhet el (na jó, utóbbira volt már példa). Egyébként én nagyjából ebben látom a férfiak és nők közti vezetési stílus- és tudásbeli különbséget. Nevezetesen: a férfiak alapvetően vakmerőbben mennek bele manőverekbe, akkor is, ha nincs meg a rutinjuk, míg a nők az állatkodást feláldozzák a biztonság oltárán. Aztán persze az sem szerencsés, ha valaki azért visszafogott, mert olyannyira bizonytalan a járművén, hogy a közlekedés többi résztvevőjének jelenléte is már kisebb stresszforrás a számára.

De ne dumáljak már ennyit mellé!

Szóval, én magamat magabiztos vezetőnek tartom, ami nem azt jelenti, hogy én vagyok az utak koronázatlan királynője, hanem egyszerűen csak tisztában vagyok a tudásommal (az erősségeimmel és gyengeségeimmel is), ismerem a motorom és fizika óráról sem hiányoztam. Ez kívülről nézve kb. annyiban ölt testet, hogy pár hónapja az egyik benzinkúton egy motoros „szaktárs” azt mondta: látott már engem párszor erre-arra, nagyon ritka jelenség, hogy valaki ennyire eggyé válik a motorjával.

Ebből most nem kell nagy dolgokra gondolni, mert nekem is vannak olyan napjaim, amikor egyszerűen nem úgy irányítom a gépet, mint szeretném, sőt évente kb. kétszer minősíthetetlenül szarnak ítélem az általam nyújtott produkciót. Mindezek mellett nyilván velem is előfordul, hogy kettes helyett üreset váltok (ez Murphy törvénye szerint mindig akkor fordul elő, mikor legalább ötvenen látják a mutatványt), aztán havonta legalább egyszer kint hagyom az indexet (ezt meg persze csak olyan esetekben, amikor a kijelzőre süt a nap, így esélyem sincs, hogy egyből észrevegyem), valamint évente két-háromszor lefulladok (szigorúan kínos helyzetekben)

További gyengeségeim - bár ezeket inkább a biztonsági játéknak tudom be:

- A motort közel sem döntöm be annyira, mint férfitársaim. Gumicsere után hordalékmentes és hibátlan úton még igen, de elég sokat megyek és alapvetően engem nem vonzanak a szerpentinek (bár nagyon szeretem őket), így relatíve hamar elkezdenek kockásodni az abroncsaim, onnantól már nem reszkírozom a vagánykodást.

- Nagyon erősen visszaüt a vezetési stílusomra, ha időjárási front van, vagy bármi más miatt csak egy kicsit is rosszabbul érzem magam. Ezért pl. nálam az nem játszik, mint sok motorosnál, ha bánatos vagyok, vagy felbosszantottak, akkor a motoron majd jó lesz. Nem. Nekem nem lesz jó, dekoncentrált leszek, így egy bizonyos fizikai/lelki szinten túl nem ülök motorra. (Egyszer hágtam át ezt a saját magam által hozott szabályt, hajszálon múlt a frontális ütközés.)

Saját megítélésem szerint a legfőbb erősségeim:

- Sosem megszokásból vezetek, emiatt az átlagnál lényegesen jobban elemzem a közlekedési szitukat. Vannak általam kedvelt útszakaszok, de mindig igyekszem újabb utakat felfedezni, tehát hozzászoktam, hogy a figyelmem nem lankadhat.

- Mindenféle terepviszonyon van tapasztalatom, tehát nem okoz gondot, ha le kell gurulnom az aszfaltról. Ezt sem kell túlgondolkodni: a fóti homokbányában nyilván elvéreznék, de egyébként bármilyen terepre, amit a motorom felépítése és az aszfaltgumi enged, simán bemegyek és ki is hozom a gépet, akár fullra megpakolva is, természetesen a saját magam által minden szempontból biztonságosnak ítélt tempóban.

- Semmilyen szinten nincs bennem félelem, amikor motorra ülök. Tisztában vagyok vele, hogy talán haza sem érek a gurulás után, de úgy gondolom, hogy aki ezt az örömforrást választja, annak nem csak számolnia kell ezzel, de lélekben is el kell fogadnia ezt a lehetséges végkimenetelt. Aki egy kicsit is ráparázik erre, az nem fog tudni lereagálni egy vészhelyzetet.

- Sosem jártam még tréningen, de eddig mindig hibátlanul mentettem, ahogy a nagykönyvben meg van írva.

- Sosem bízom el magam, én nem hiszek a motoros védőangyalos mesékben: csak a tudás és a nem tudás van, valamint a fatális véletlenek szerencsétlen összjátéka és az irgalmatlan nagy szerencse, illetve ezek kombinációja.

Rólam nagyjából ennyi…

Most pedig a bátrabbak szépen meséljék el, mit művelnek az utakon motorozás címén!
1f603.png


Csatolás megtekintése 18257
  • Like
Reactions: 2 emberek

Hozzászólások

Nemrég beszéltem Mettával, akinek anno Black Lady-t építettem. Megvan az álomvasa (nekem is az a típus lenne a Nagy Ő), és egy ideje nem hajtja, mert olyan állapotban van, hogy nem tudja magát összerakni fejben. Nem kockáztat, nem gurul. Ezt nagyon tisztelem benne. Mennyi embernek nincs ennyi önismerete, önuralma!
Nemrég Heft barátommal is beszéltem telefonon. Ő régóta nagy vasakkal nyomja. Rákérdezett, mik a terveim a jövőben, és először nem értette, miért elég nekem az 50-es. idén 3 éve lesz, hogy nem motoroztam (összesen nem volt 10 km ezalatt a 3 év alatt), és vagy 7 éve, hogy egy métert se mentem rendszámos vassal. Nem lehet egyből a mélyvízbe ugrani ezután! Vissza kell szokni, mintha totál kezdő lennék, mert én így érzem, és így érzem helyesnek. Nem tudom leírni, mennyire hiányzik a motorozás, és egy nyugodt élet. Egyelőre még nem lehet. El fog jönni az ideje, ha el kell jönnie. :csam:
 
Ja, egyébként én nem is a motorozási tudásod miatt féltelek, Monca. Annyi rohadék van ebben a világban, nemcsak az utakon...
 
Pártolom a fokozatosságot... én sem állítom azt, hogy lehetetlen küldetés egy tehetséges embernek egyből 1000-es motoron kezdeni, de pár embert leszámítva erre szinte mindenki alkalmatlan, viszont az emberek hajlamosak beleugrani olyan dolgokba, ami csak kevés halandónak sikerül, mondván, "ha ő meg tudja csinálni, én is tudni fogom", de ez rohadtul nem így működik.

Eljön a Te időd is, de úgy látszik, nagyobb lelki próbatételt osztottak rád, mint másra :)
 
egen, a face-en már láttam. A magam szemszögéből látok hasonlóságokat. 15 éve vagyok legálisan az aszfaltcsíkon, a tavalyi jogsisuli azonban rávilágított néhány olyan dologra, ami felett az ember hajlandó a jogosítvány megszerzése után nagyon rövid időn belül elsiklani.
Először, szigorúan a tárgynál maradva: így szűk 3000 km után még kőkeményen arról szól a motorozás, hogy ismerkedünk a csatahajóval. Bár az oldott tegezőviszony még nem alakult ki, és még vannak kijavításra váró technikai hiányosságok is ( ebből ami vezetési szempontból fontos, az az elöregedett gumik cseréje, és úgy érzékelem, a villaolaj is felülvizsgálatra szorul), szerencsére őmonstrumsága nem rosszindulatú, nem vadássza a lehetőségeket a bosszúállásra. Még bőven a KRESZ határain belül motorozok, mivel nem csak a forgalomra kell figyelnem, hanem a jármű reakcióra is a különböző helyzetekben. Így aztán Hamburg-Szeged követési távokkal közlekedek (pályán), egy előzést néha annyiszor átgondolok, hogy a végén tárgytalan (még nem szoktam meg a tükrök képét, a doboz nélküli vezetést), mert már nem férnék oda kényelmesen.
Azt már észrevettem, ugyanannak a kanyarnak egész másképp megyek neki két keréken. Kocsival némi esetleges aprókavics a külső íven fel sem tűnik, mert a ráfordult kerék nem is a sárvédőívre szórja, hanem kifelé, így nem hallom, míg motoron ugyanerre készülök, és nem csak a kanyar külső ívén számítok rá. Látok nem egy birkát kocsival a belső íven "legeltetni"... Lehet az az ív padkától padkáig szennyezett.

Mifelénk fokozottan igaz, hogy elsőbbséged akkor van, ha megadják. 30-as övezetben lakom, jobbkezes környék. az első kereszteződés, amit elérek otthonról elfelé, még vasárnap is veszélyes. a 3. épület jobbra befelé egy templom, rengeteg "isten báránya" (ütődött birka) érkezik a hétvégén nagygázzal balról, nem hogy nem fékez, a gázt sem veszi el, talán a kereszteződés puszta léte sem tűnik fel neki, vagy csak az ima erejét becsüli túl. A hétköznapi mamataxik csak ritkán jobbak...

Záróvonal, STOP, sebességkorlátozás, megállni tilos, balra tilos, piros lámpa (!) a közlekedők aggasztóan nagy hányada számára nem létezik, ennél sokkal nagyobb hányad kezeli őket fakultatívan, ha éppen olyanja van, betartja. A körforgalom sokaknak Rubik kocka, nem áll össze nekik. Kerékpárostól a buszig érvényes mindez. Egyébként a bringások rendkívül szívesen nézik mindegyik színt zöldnek a lámpaoszlopon.Ilyen környezetben motorozni nem annyira felemelő érzés. Ha itt megszokásból vezetsz, abból emberhalál lesz. Mi, akik próbálunk némely szabályszerűséget követni, igen hamar le leszünk villogva-dudálva. (ez sajnos autóból is igaz, nem csak motorról nézve). Tehát én többnyire a lehető legrövidebb útvonalon igyekszem elhagyni a várost.

Országúton ugyanúgy, tart az ismerkedés. Figyelem a hangját, nagyon más az olajszint függvényében, a rezgéseit fokozattól/sebességtől függően a különböző mértékű gázadásokra, lássam, mi az, amit szeret, mi az, amit nem kéne. És nem utolsósorban, ha kiismerem a rezdüléseket is, időben tudni fogom, ha valami nem kerek. 2 deci olajszintkülönbségen pl az (is) múlik, hogy hallom-e a szelepeket csettegni 70-nél, vagy sem.

Semmi nem történik még megszokásból, talán csak a visszakapcsolásnál a gázfröccs. Szerencsém van, ezt már a tanfolyam alatt is magamtól csináltam, ráállt kezem-fülem, egy ilyen kardános masinánál külön meghálálja magát, ha nem a túraplexiről szedegeted össze a szemeidet... :D

Az iskola hozadéka volt, visszacsatolva az elejéhez, hogy kocsin is kevésbé rutinszerűen vezetek. Azt hiszem, új szinten tudatosult bennem a környező forgalom retardáltjainak, kiskorúaknak, stb rám irányuló fenyegetése. Ennek annyiból nem örülök, hogy azóta gyakrabban káromkodok a volánnál, több dolog lépi át az ingerküszöböm. Annyiból meg igen, noha sosem voltam notórius szabályszegő, hogy főleg lakott területen sokkal komolyabban veszem a szabályokat. Egyrészt adott helyzetekben adok magamnak időt, ezáltal esélyt a mentésre, másrészt közlekedésrendészetileg-jogilag védettebb vagyok. Persze, nem menthető minden helyzet, de az esélyeimen ennyivel javíthatok.
 
most már csak az a kérdés, ha mindenki ilyen megfontoltan vezet, kiket látok én az úton? :-D
(én egyébként rendszeresen szoktam gyorshajtani, de mindig a forgalom függvényében, kulturált keretek közt, viszont simán lemegyek a megengedett alá is, ha bármi veszélyforrás felmerülhet)
 
Az egyik gépjármű szakoktató továbbképzésen arról volt szó, hogy maguk a szakoktatók sem vezetnek elég példamutatóan, és ez elgondolkoztatott. Az "Állj! Elsőbbségadás kötelező" jelzőtáblát viszonylag gyakran tekintem fakultatívnak, elfelejtve az elejét... A közlekedési morálról Dodor valami ilyet mondott: "Vagy beleőrülsz abba, hogy erre a bolygóra születtél, vagy felkészülsz a sok agyhalottra az utakon." Valami ilyen volt a lényeg... Ezt Lővey Ádám is megerősítette, nem egészen ezekkel a szavakkal, "Motorozz ésszel, avagy hogyan ne dögöljünk meg a forgalomban" című, szerintem fantasztikusan jól sikerült videójában. Ha egyszer lesz rendszámos vasam, meg zsetonom rá, elmegyek Dodorhoz egy képzésre. Mondjuk addig még sok víz le fog folyni a Dunán (de még a Kaposon is;))... addig meg igyekszem túlélni:eek:
:csam:
 
Totál az alapdolgokról beszélnek mindhárom videóban, aztán az utakon mégsem ezt látom. Mondjuk engem hál' Istennek nem vonz a sebesség, az extrém gyorshajtók meg imádnak szélsőségekben gondolkodni, valahogy úgy képzelik a közlekedők morálját, hogy vannak a száguldók és vannak a totális szabálykövetők, miközben vagyunk jó páran, akik a középutat képviseljük, azaz ha biztonságos a terep, akkor mi is meghúzzuk. Aztán persze itt jön be a képbe, hogy eléggé szubjektív, ki mit ítél biztonságosnak. Én pl. minden további nélkül bevezetném egy több résztvevős balesetnél, hogy aki átlépi az adott szakasz megengedett sebességét mondjuk 30 km/h-val, azt automatikusan vétkesnek mondják ki valamilyen %-ban.

Végtelenül unom már, és bicskanyitogatónak tartom, amikor ilyen videókat látok, hogy lakott területen zebra(!) előtt 130-cal megy a motoros versenyző, aztán egy szemből jövő autós befordul elé balra, és motoros oldalról az elsőbbség meg nem adására hivatkozik az elhunyt motoros családja és még ők jelentik fel az autó sofőrjét. Hát el nem tudok képzelni egy olyan helyzetet, hogy 130-cal menjek, ezzel az esélyét sem adom meg, hogy elkerüljek egy balesetet (amit ráadásul én generáltam azzal, hogy beleszarok a bizalmi elv szájába), és halálom esetén még a szüleimnek álljon feljebb és jogi szabályokra hivatkozva még fel is jelentsék azt, akinek eleve nem volt feladata feltételezni, hogy én a lakott területet versenypályának használom. A szüleim elsüllyednének szégyenükben még akkor is, ha én lennék a halálos áldozat.

A "motoros társadalom" alapvetően hibás abban, hogy állandóan védeni próbálják a mundér becsületét, miközben egy normál értékrendet valló közösségnek el kéne határolódnia a szélsőségektől.
 
Teljesen egyetértek. Utolsó bekezdésedről eszembe jutott egy lelkigyakorlaton hallott dolog (igen, katolikus kollégiumban laktam 6 évig, hiszek Istenben), miszerint: "Még szerencse, hogy az Egyház bűnös, így mi is beleférhetünk." Hát ennek hallatán azért rendes varrást kellett csinálnom a bicskazsebemen. Valahogy minden közösség megköveteli a tagjaitól a mundér becsületének védelmét. Hányszor tartottam már a hátam a diákok előtt, mert van egy-két kitömni való idióta a kollégák között! Pedig tudtam, hogy a diáknak van igaza. De ha nem csitítom le valahogy a gyereket, lecsukják, mert érdemei szerint agyonveri a kedves kollégát a buszmegállóban. Általában minden nemmotoros gyorsan, könnyen és kategorikusan ítélkezik a motorosok fölött, függetlenül attól, mi történt vagy miért. Persze ilyenkor a normálisabbja fölháborodik azon, hogy egy kalap alá veszik egy nagyonnemnormálissal. Van egy motoros jó ismerősöm, volt diákom. Aranyos, udvarias, szorgalmas, korrekt srác. Egy baja van, de az nagy. Ha kormánycsutkát kap a kezébe, nem tud parancsolni a jobb csuklójának. Kb. 5-6 éve történt, hogy a 160-nal csattanás előtt 3 méterrel ért aszfaltot az első kereke. Azóta már újra megtanult járni. Mit mondjak erre? Nagyon jó srác úgy egyébként. De motoron egy idióta volt, utálta az egész falu. Most mit kezdjek ezzel?
Sose felejtem el, amit Máthé Pisti mondott annak idején: "Nagy arccal nem lehet rajthoz állni, mert nagy a légellenállása." Bizony nem ártana sokunknak egy kis reális önismeret, és elmenni arra a rohadt tréningre, vagy legalább megnézni egy-két ilyen videót, mint amit beszúrtam, és kelllő alázatot tanúsítani a forgalom többi résztvevőjével szemben. De sajnos tapasztalatom szerint pont azoknak magyarázza ezt hiába az ember, akiknek tényleg szükségük lenne rá.

Milyen jó kis komment-dömping lett erre a blogra!;):ok:
 
(Most szólt a google irányelvközpont, hogy ez a blogbejegyzés felnőtteknek szánt tartalom, ezért néhány hirdető nem jelenteti meg a hirdetését itt. :D)
 
Az én tudásszintem szerintem éppen megfelelő... nem vagyok egy Fittipaldi, de azért elboldogulok a nagy vassal. Csúnya is lenne, ha nem így lenne huszonjónéhány év motorozással a hátam mögött.
Mondjuk sosem vonzott a vagánykodás, de amikor pl. Mina mögött mentem 10 centis vízben a nyomvályúban és a fékezéskor keresztbe csúszott a motor és megtartottam, és még Minába sem szálltam bele, az jól esett.
Szóval szerintem az ilyesmiken lehet lemérni a rutint. Fogalmam sincs, hogy csináltam.
Persze azért a csamos tréningeken szoktam gyakorolni én is, nehogy lekörözzenek a csajok. :D
 
én is az eddigi mentéseim alapján lövöm be, hogy nem lehet velem nagy baj..., nyilván volna még mit csiszolni, de ha megrekednék ezen a szinten, szerintem már nem volna okom panaszra :) amúgy tényleg kemény meló belőni, hol lehetünk az átlag motorosok ranglistáján
túratársam szerint pl. a nők között mindenképp a legjobbak között vagyok, (mondjuk ő pár nagyon durva mentésemet már látta hátulról), de én meg tudom, hogy nagyon sok mindenben gyenge vagyok (lásd döntés, vagánykodás stb.), úgy mondanám, hogy a valós gyakorlati tudásom, ami egy szimpla túrázáshoz kell, mindenképp kielégítő, főleg, ha jó passzban is vagyok, táratársam meg úgy szokott fogalmazni, hogy nagyon meggyőző, amit művelek

egyébként egyszer láttam Siófokon egy csajt, egy kútról kanyarodott ki, na amit ő ott lenyomott főútra kikanyarodás címén, az vérprofi volt, nagyon dinamikusan, lazán, gyönyörű íven, teljes magabiztossággal... össze is néztünk ott a kúton, bravúros volt, látszott a mozdulatain, hogy a vérében van, na ilyet tőlem nem lehet látni szerintem :-D
 
A 18-as karika sztem Dodor beszúrt videójának jellegzetes szóhasználata miatt lett:Dk_va keveset trágárkodik ebben a videóban, azért mertem betenni:Dzuhatagként vérzik a szívem a hirdetésekért:D:D:D
Engem például az onroad-osok és Dodor videói döbbentettek rá, mennyire keveset tudok 25 nyeregben töltött év után. Valahogy ösztönösen irtóztam a nagy, nehéz, erős vasaktól mindig... Egyszer egyik volt kollégám, mondván, hogy tudjam meg, mi az a motor, alám adta azt a vasat, amit épp frissen javított meg: egy XVS 1.1 Drag Start. A próbaút előtt azt azért még közölte, hogy ha lehet, ne rakjam lapjára, mert a megyei rendőrfőkapitányé, hát nem volt egészen őszinte a mosolyom:eek:erre, mikor a suli udvarából hajtottam kifelé (2-es alapjárat), berontott egy autós nő az udvarba, de mint a tatár, majdnem fölhordatott. Mintha ott se lennék, pedig nem az út közepén mentem, elfért volna bőven, meg nem is egy kistestű vas, hogy annyira át lehetett volna rajta nézni. Utána néztem, jó, nem jön visszafele, akkor le egyes, óvatos megfordulás, vissza. Nem mentem 50 métert a vassal. Azóta se mertem ekkorára ülni.
A legnehezebb és legnagyobb lökettérfogatú vas az említett Drag Star volt. A legnagyobb nyomatékú (gőzmozdony kategória) egy kardános, 1982-es XJ650 (na annak a 265 kilója is húzott ám lefele:eek:), a legnagyobb teljesítményű egy '80-as évekbeli sor 4 Kawa GPZ 500 (86 LE). Nem akarok már nagyvasakkal menni, nem az én világom. A bakancslistán van még egy XV535, egy P20 vagy P21, aztán kifújt.
 
Dodor videója eszembe se jutott, végigolvastam a blogot, milyen felnőtt tartalmat szőhettem bele a mondandómba, de így már tiszta :-D
Hát igen, én is belefutok néha olyan bója kerülgetős videókba, hogy a szám is tátva marad.
 
egen, nézem a jenki motorosrendőröket, mit művelnek a baggereikkel... aztán a pincéből hozom fel az államat. Még akkor is, ha ők "célszerszám" HD-kat hajtanak.
 
Egyszer láttam egy motoros rendőr ügyességi versenyt Győrben. Ott akkor elhatároztam, hogy motoros rendőr elől, akármi történik, nem fogok menekülni. Mert nem biztos, hogy én azt egy Simsonnal meg tudom csinálni, mint amit ők az XJ600-al...:confused:
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
MoncA
Olvasás
1,168
Hozzászólások
44
Utolsó frissítés

Motoros blogok további bejegyzései

MoncA további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére