Nah, ez nálam kicsapta a biztosítékot:http://www.origo.hu/itthon/<wbr>20111114-megszavazta-a-<wbr>parlament-az-ebadot.html
Ez megint akkora lehúzás!
Nézzük pl. az én esetemet: van egy 3 éves, ivartalanított, UV kan kutyám, és egy másfél éves kan bullterrierem. A 3 éves előbb leszedné bárkiről a nadrágot, mint a bulli, -bár elvileg épp őrá nem vonatkozna az adó (az ivartalanítás miatt).
A bullterrierre az okosok rásütötték, hogy: "fizikai, vagy pszichikai állapotuk alapján feltételezhető, hogy fizikai sérülést okozhatnak" (a feltételes mód különösen tetszik). Természetesen ez sem igaz ennek a fajtának minden egyedére. Persze, h a "berendezése" megvan hozzá, hogy öljön, de könyörgöm, a világ összes kutyája képes rá ugyanúgy! A yorki pl. még vérmesebb, de azt max. fölrúgod, aztán el van intézve, míg a bulli ugye a szájzár miatt már nem olyan egyszerű eset (de erről sem a kutya tehet!).
Egy border collie-ra pl. soha nem fogják azt mondani, hogy különösen veszélyes, ő ugye alapjában véve munkakutya, erre lett kitenyésztve. Mégis a nyáron olvastam egy hírt, hogy egy négyéves példány arcon harapott egy gyereket. Ha jól emlékszem, egy 2-3 éves kislány volt. Ismerték egymást, a kislány teniszlabdát dobált neki, mielőtt megtörtént a baj. Persze először is a gazdát vették elő, és jól meghurcolták. Aztán csak kiderült, hogy a gyerek letérdelt a kutya elé, feltételezem, még a kezét is felemelhette, simizás céljából. Ez a jelenet a kutya szemszögéből a következő: -amint a gyerek letérdelt, kisebb lett őnála = préda. Ha felemelte a kezét, a kutya ütést várhatott. Ősi ösztön, hogy védeni akarta magát! Ezt nem lehet se bele-, se kinevelni belőle! Az embereknek kell megérteni, hogy a viselkedésükkel mire késztethetnek egy állatot! A legtöbb ember helytelenül viselkedik, amikor egy kutyával találkozik, aki esetleg idegen, és/vagy még fél is tőle. Elkezdenek kiabálni, toporognak, szemeznek a kutyával, esetleg még el is futnak. Soha nem szabad éreztetni a kutyával, ha félünk tőle, mert ezt az állat megérzi, és abban a pillanatban fölénk kerekedik. Mert tudja, hogy ő van fölényben, ezért mindig határozottan kell viselkedni.
Szóval, mikor értik meg végre, hogy egyetlen kutya sem veszélyes alapból, csak az emberek viselkednek velük rosszul? Minden kutya természete attól függ, h a gazdája hogyan bánik vele!
Mikor először vittem el a Jojót oviba, ránézésre még az oktatók is tartottak tőle, aztán a foglalkozás után már mindenki őt ölelgette, és megállapították, hogy ezt a kutyát kenyérre lehet kenni!
Aztán mikor iskolások lettünk, Endre oktatónk javaslatára megpróbáltuk őrző-védőztetni. Én nagyon elleneztem, mert nem akartam, h a kutya megtanuljon támadni, parancsra meg főleg ne. Nála pont elég, ha ránéznek, aztán nagy ívben kikerülnek
(amire semmi szükség). Viszont az oktató azt mondta, hogy nem árt, ha megtanulja, hogy megvédjen engem, ha arról van szó, és leálljon, ha én azt mondom neki.
Nah, jó, megpróbáltuk: Az első ostorcsapásnál a kutya összerezzent, a másodiknál meg elbújt mögém
Erre Endre oktatóbácsi jól megdögönyözte és megdícsérte, majd kijelentette, h ez a kutya az életben nem fog emberre támadni.
Ergo: -nevelés kérdése az egész, az ebadó semmit nem fog megoldani azokból a problémákból, amik miatt állítólag kiszabják.
"A törvénymódosítás indoklása szerint a hozzájárulás kivetésének lehetőségére "a felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása mellett az ebrendészetet mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutása" miatt van szükség." Persze, lelki szemeim előtt látom, ahogy az önkormányzatok ebből a pénzből majd kutyaiskolákat nyitnak...
Jah, ez még nagyon tetszett: "Ez alól kivételt élveznek (-) az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet telephelyén tartott, valamint állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbe fogadott kutyák." Ez kérem a hülyeség csúcsa! Pont ezek az ebek a legkiszámíthatatlanabbak! Semmit nem tudni az előéletükről, épp őrájuk kellene a legfokozottabban odafigyelni!
A szüleimnek volt egy husky-juk, én hoztam nekik 7 hónaposan egy Győr melletti menhelyről. Egész kicsi kölyökként került oda, és 7 hónapig ugyan etették, de semmiféle nevelést nem kapott, sétálni nem vitték, negyed-ötödmagával volt egy kennelben. Bár gyönyörű volt (találóan Pompás volt a neve ), de buta, mint a tök! Semmit sem lehetett vele kezdeni, nagyon öntörvényű volt. Bár nem bántott senkit, több tízezres kárt okozott a szüleimnek, folyton elszökdösött, egyszer a gyepmester is összeszedte. Viszont ha hazajött, akkor becsengetett (halál komoly, nekitámaszkodott a csengőnek! )
Emlékszem, amikor hoztam haza, a hátsó ülés mögé szerelt rácsot 10 mp alatt kiiktatta, és átmászott a hátsó ülésre. Azt hittem összefosom magam, mikor a visszapillantóban a jégkék szemeit megláttam! Folyton azt vártam, mikor mar bele a nyakamba. Aztán folyamatosan beszéltem hozzá, meg bekapcsoltam a rádiót. A zene nagyon bejött neki, félrebillentette a fejét, és nyugi volt...
...otthon vettem már csak észre, hogy a kalaptartóval foglalta el magát...
Ez megint akkora lehúzás!
Nézzük pl. az én esetemet: van egy 3 éves, ivartalanított, UV kan kutyám, és egy másfél éves kan bullterrierem. A 3 éves előbb leszedné bárkiről a nadrágot, mint a bulli, -bár elvileg épp őrá nem vonatkozna az adó (az ivartalanítás miatt).
A bullterrierre az okosok rásütötték, hogy: "fizikai, vagy pszichikai állapotuk alapján feltételezhető, hogy fizikai sérülést okozhatnak" (a feltételes mód különösen tetszik). Természetesen ez sem igaz ennek a fajtának minden egyedére. Persze, h a "berendezése" megvan hozzá, hogy öljön, de könyörgöm, a világ összes kutyája képes rá ugyanúgy! A yorki pl. még vérmesebb, de azt max. fölrúgod, aztán el van intézve, míg a bulli ugye a szájzár miatt már nem olyan egyszerű eset (de erről sem a kutya tehet!).
Egy border collie-ra pl. soha nem fogják azt mondani, hogy különösen veszélyes, ő ugye alapjában véve munkakutya, erre lett kitenyésztve. Mégis a nyáron olvastam egy hírt, hogy egy négyéves példány arcon harapott egy gyereket. Ha jól emlékszem, egy 2-3 éves kislány volt. Ismerték egymást, a kislány teniszlabdát dobált neki, mielőtt megtörtént a baj. Persze először is a gazdát vették elő, és jól meghurcolták. Aztán csak kiderült, hogy a gyerek letérdelt a kutya elé, feltételezem, még a kezét is felemelhette, simizás céljából. Ez a jelenet a kutya szemszögéből a következő: -amint a gyerek letérdelt, kisebb lett őnála = préda. Ha felemelte a kezét, a kutya ütést várhatott. Ősi ösztön, hogy védeni akarta magát! Ezt nem lehet se bele-, se kinevelni belőle! Az embereknek kell megérteni, hogy a viselkedésükkel mire késztethetnek egy állatot! A legtöbb ember helytelenül viselkedik, amikor egy kutyával találkozik, aki esetleg idegen, és/vagy még fél is tőle. Elkezdenek kiabálni, toporognak, szemeznek a kutyával, esetleg még el is futnak. Soha nem szabad éreztetni a kutyával, ha félünk tőle, mert ezt az állat megérzi, és abban a pillanatban fölénk kerekedik. Mert tudja, hogy ő van fölényben, ezért mindig határozottan kell viselkedni.
Szóval, mikor értik meg végre, hogy egyetlen kutya sem veszélyes alapból, csak az emberek viselkednek velük rosszul? Minden kutya természete attól függ, h a gazdája hogyan bánik vele!
Mikor először vittem el a Jojót oviba, ránézésre még az oktatók is tartottak tőle, aztán a foglalkozás után már mindenki őt ölelgette, és megállapították, hogy ezt a kutyát kenyérre lehet kenni!
Aztán mikor iskolások lettünk, Endre oktatónk javaslatára megpróbáltuk őrző-védőztetni. Én nagyon elleneztem, mert nem akartam, h a kutya megtanuljon támadni, parancsra meg főleg ne. Nála pont elég, ha ránéznek, aztán nagy ívben kikerülnek
(amire semmi szükség). Viszont az oktató azt mondta, hogy nem árt, ha megtanulja, hogy megvédjen engem, ha arról van szó, és leálljon, ha én azt mondom neki.Nah, jó, megpróbáltuk: Az első ostorcsapásnál a kutya összerezzent, a másodiknál meg elbújt mögém
Erre Endre oktatóbácsi jól megdögönyözte és megdícsérte, majd kijelentette, h ez a kutya az életben nem fog emberre támadni. Ergo: -nevelés kérdése az egész, az ebadó semmit nem fog megoldani azokból a problémákból, amik miatt állítólag kiszabják.
"A törvénymódosítás indoklása szerint a hozzájárulás kivetésének lehetőségére "a felelős állattartásra való nevelés, a társállatok megbecsülésének javítása mellett az ebrendészetet mint állami feladatot ellátó helyi önkormányzatok célzott anyagi forráshoz jutása" miatt van szükség." Persze, lelki szemeim előtt látom, ahogy az önkormányzatok ebből a pénzből majd kutyaiskolákat nyitnak...
Jah, ez még nagyon tetszett: "Ez alól kivételt élveznek (-) az ismert tartóval nem rendelkező és állatmenhelyen, ebrendészeti telepen vagy állatvédelmi szervezet telephelyén tartott, valamint állatmenhelyről, ebrendészeti telepről vagy állatvédelmi szervezettől örökbe fogadott kutyák." Ez kérem a hülyeség csúcsa! Pont ezek az ebek a legkiszámíthatatlanabbak! Semmit nem tudni az előéletükről, épp őrájuk kellene a legfokozottabban odafigyelni!
A szüleimnek volt egy husky-juk, én hoztam nekik 7 hónaposan egy Győr melletti menhelyről. Egész kicsi kölyökként került oda, és 7 hónapig ugyan etették, de semmiféle nevelést nem kapott, sétálni nem vitték, negyed-ötödmagával volt egy kennelben. Bár gyönyörű volt (találóan Pompás volt a neve
), de buta, mint a tök! Semmit sem lehetett vele kezdeni, nagyon öntörvényű volt. Bár nem bántott senkit, több tízezres kárt okozott a szüleimnek, folyton elszökdösött, egyszer a gyepmester is összeszedte. Viszont ha hazajött, akkor becsengetett (halál komoly, nekitámaszkodott a csengőnek! )Emlékszem, amikor hoztam haza, a hátsó ülés mögé szerelt rácsot 10 mp alatt kiiktatta, és átmászott a hátsó ülésre. Azt hittem összefosom magam, mikor a visszapillantóban a jégkék szemeit megláttam! Folyton azt vártam, mikor mar bele a nyakamba. Aztán folyamatosan beszéltem hozzá, meg bekapcsoltam a rádiót. A zene nagyon bejött neki, félrebillentette a fejét, és nyugi volt...
...otthon vettem már csak észre, hogy a kalaptartóval foglalta el magát...
