Motoroscsizma vadászatban voltam hetek óta, ha látok valami motorosboltot, berontok és lemeózom a készletet.
Közben értek már meglepetések is, többféle. Amikor nem motoros ruhában rontottam be, többször is utasbakancsot is próbáltak a nyakamra sózni. Aztán volt olyan kedves fiatal hímnemű eladó, hogy rámnézve közölte, hogy utasnak nem kell bele ennyi protektor, feleslegesen költenék rá. Kissé morcosan mondtam neki, hogy nem utas vagyok. Miért, van motorod? Mondtam, ebből már csak ez következik... Erre nekiállt eladni nekem egy másik túrabakancsot, a lájtosabbik fajtából, víz nemzárós, aligprotektorosat, és még közölte is, hogy úgyis csak jó időben fogom használni...
Erre kedvesen elmosolyodtam (közben vizualizáltam magamban egy lofatot a seggébe), és mondtam mindennapi használatra, vízállós CSIZMÁT mutass kérlek. Erre elkerekedett a szeme és végre életképes példányokat kezdett el mutogatni. Ezek után ha nem motoros ruhában nézelődtem, közöltem előre mit akarok, kerülendő a hülye kérdéseket.
A repertoár valami borzalom a piacon: a huszonötezrestől százhúszig mindent láttam, és az ár nem aránylott egy-két helyen a minőséghez, inkább a bolt bérleti díjait véltem beépíteni. Végül meglett a csizma hosszas vadászat eredményeképpen ár-érték arányból számomra megfelelő csapásirányt képviselve.
Feszítek benne büszkén a lámpánál, látom közelít egy nagyvas. Haladunk tovább, nagy vigyor. Harley Sportster, szalonszép, egy kicsit alacsonyabb az enyémnél, fickó még mindig vigyorog, tökhéj, napszemüveg, farmerdzseki, metróterep, térdvédő, bringáskesztyű. A lámpánál kérdi:
- Jössz Visegrádra?
- Moooost?
- Aha!
- Nem.
Következő lámpa:
- Mi ez?
- GS750.
- Mennyi idős?
- Harminckettő.
- Az nem semmi!
Még egy lámpa:
- Hová jársz vele motorozni? - ezt a hülye kérdést, elképedtem...!
- Az utcára, ezt használom minden nap... - elvigyorodtam és hozzátettem:
- Motorral járok és nem motorozni járok...
A következő lámpánál elkanyarodott, mégsem Visegrád felé vette az irányt.
Közben értek már meglepetések is, többféle. Amikor nem motoros ruhában rontottam be, többször is utasbakancsot is próbáltak a nyakamra sózni. Aztán volt olyan kedves fiatal hímnemű eladó, hogy rámnézve közölte, hogy utasnak nem kell bele ennyi protektor, feleslegesen költenék rá. Kissé morcosan mondtam neki, hogy nem utas vagyok. Miért, van motorod? Mondtam, ebből már csak ez következik... Erre nekiállt eladni nekem egy másik túrabakancsot, a lájtosabbik fajtából, víz nemzárós, aligprotektorosat, és még közölte is, hogy úgyis csak jó időben fogom használni...
Erre kedvesen elmosolyodtam (közben vizualizáltam magamban egy lofatot a seggébe), és mondtam mindennapi használatra, vízállós CSIZMÁT mutass kérlek. Erre elkerekedett a szeme és végre életképes példányokat kezdett el mutogatni. Ezek után ha nem motoros ruhában nézelődtem, közöltem előre mit akarok, kerülendő a hülye kérdéseket.
A repertoár valami borzalom a piacon: a huszonötezrestől százhúszig mindent láttam, és az ár nem aránylott egy-két helyen a minőséghez, inkább a bolt bérleti díjait véltem beépíteni. Végül meglett a csizma hosszas vadászat eredményeképpen ár-érték arányból számomra megfelelő csapásirányt képviselve.
Feszítek benne büszkén a lámpánál, látom közelít egy nagyvas. Haladunk tovább, nagy vigyor. Harley Sportster, szalonszép, egy kicsit alacsonyabb az enyémnél, fickó még mindig vigyorog, tökhéj, napszemüveg, farmerdzseki, metróterep, térdvédő, bringáskesztyű. A lámpánál kérdi:
- Jössz Visegrádra?
- Moooost?
- Aha!
- Nem.
Következő lámpa:
- Mi ez?
- GS750.
- Mennyi idős?
- Harminckettő.
- Az nem semmi!
Még egy lámpa:
- Hová jársz vele motorozni? - ezt a hülye kérdést, elképedtem...!
- Az utcára, ezt használom minden nap... - elvigyorodtam és hozzátettem:
- Motorral járok és nem motorozni járok...
A következő lámpánál elkanyarodott, mégsem Visegrád felé vette az irányt.
