Újabb dilemmám akadt a kolostor után, amit rövid töprengés után rövidre is zártam. A tervezetből vissza volt még két kastély, de már a könyökömön jött ki a sok kultúra, úgyhogy inkább a déli hegyek közé vetettem be magam, ha már úgyis egy határmenti túrát terveztem.
Kezdtem megéhezni. Volt még nálam némi nápolyi, de már azt is undorral nyammogtam, szívesebben ettem volna a szokásos szalámis szendvicseimet, de ehhez bele kellett volna botlanom egy boltba. Amíg kaja után kajtattam a hegyek között, barátkozni próbáltam egy csapat bambival, de csak kiöltött nyelvvel fleóskodtak velem.
Sok tíz km után Železná Ruda-ban végül lefordultam egy kútra, és teletömtem magam egy hatalmas szendóval. Amilyen a formám, innen 300 méterre megpillantottam az első boltot, ahol fel is tankoltam a készletet.
A lelkem szomjazta a kihívást jelentő szakaszokat. Már nagyon a Stelvio körül forgott minden gondolatom, ezért beállítottam a naviban az általam legsilányabbnak vélt erdei útvonalakat. Ez az útfelület fogadott mint a cseh utak legalja (macskaköves kép). Amikor megláttam a minőségét, csak annyi jutott eszembe, mint édesanyámnak(!), amikor 12 évesen Háry Jánost alakítva belesült a kb. hét mondatnyi míves káromkodásba, de végül legalább annyival ki tudta magát vágni a nagy lámpaláz közepette, hogy: "a szentségit!"
A következő képet igazából a hölgyvezetők kedvéért készítettem, bár tény, hogy a megálláskor még eszemben sem volt ennek oktató jellegű felhasználása. A lényeg: ha mindenki a fizikai adottságainak megfelelő motort választana magának, nem kéne a parkolásra is rágörcsölni. A túráimon mindig ott és úgy állok meg, ahogy kedvem tartja. Egy motor eszköze a túrának, nem kerékkötője, ő van értem, és nem fordítva.
Csatolás megtekintése 18164 Csatolás megtekintése 18165 Csatolás megtekintése 18166 Csatolás megtekintése 18167 Csatolás megtekintése 18168 Csatolás megtekintése 18169 Csatolás megtekintése 18170 Csatolás megtekintése 18171 Csatolás megtekintése 18172 Csatolás megtekintése 18173
Kezdtem megéhezni. Volt még nálam némi nápolyi, de már azt is undorral nyammogtam, szívesebben ettem volna a szokásos szalámis szendvicseimet, de ehhez bele kellett volna botlanom egy boltba. Amíg kaja után kajtattam a hegyek között, barátkozni próbáltam egy csapat bambival, de csak kiöltött nyelvvel fleóskodtak velem.
Sok tíz km után Železná Ruda-ban végül lefordultam egy kútra, és teletömtem magam egy hatalmas szendóval. Amilyen a formám, innen 300 méterre megpillantottam az első boltot, ahol fel is tankoltam a készletet.
A lelkem szomjazta a kihívást jelentő szakaszokat. Már nagyon a Stelvio körül forgott minden gondolatom, ezért beállítottam a naviban az általam legsilányabbnak vélt erdei útvonalakat. Ez az útfelület fogadott mint a cseh utak legalja (macskaköves kép). Amikor megláttam a minőségét, csak annyi jutott eszembe, mint édesanyámnak(!), amikor 12 évesen Háry Jánost alakítva belesült a kb. hét mondatnyi míves káromkodásba, de végül legalább annyival ki tudta magát vágni a nagy lámpaláz közepette, hogy: "a szentségit!"
A következő képet igazából a hölgyvezetők kedvéért készítettem, bár tény, hogy a megálláskor még eszemben sem volt ennek oktató jellegű felhasználása. A lényeg: ha mindenki a fizikai adottságainak megfelelő motort választana magának, nem kéne a parkolásra is rágörcsölni. A túráimon mindig ott és úgy állok meg, ahogy kedvem tartja. Egy motor eszköze a túrának, nem kerékkötője, ő van értem, és nem fordítva.
Csatolás megtekintése 18164 Csatolás megtekintése 18165 Csatolás megtekintése 18166 Csatolás megtekintése 18167 Csatolás megtekintése 18168 Csatolás megtekintése 18169 Csatolás megtekintése 18170 Csatolás megtekintése 18171 Csatolás megtekintése 18172 Csatolás megtekintése 18173
