A vízimalmot (Dolský mlýn 50.848774, 14.347437) két turista úton lehet megközelíteni. Elsőként arra gondoltam, hogy az "R2D2-kilátó" településéről induló mellékúton átgurulok a szomszédos zsákfaluba, Kamenická Stráň-ba, onnan még kb. 1 km-t kellett volna gyalogolni. Viszont még mindig zsongott a fejemben a természetvédelmi területek megszentségtelenítésének (de szép szó) díjtétele, ezért inkább az első tiltótáblánál vettem egy 180 fokos fordulatot és 17 km-es kerülővel északról támadtam meg a látnivalót.
Egy félreeső senkiföldjén rúgtam ki a sztendert, ennek ellenére fél percen belül ott termett egy parkolóőr, és nyomban legombolt rólam 30 koronát. Gondoltam, hogy valami helyi "trükkös tolvaj" lehet, de még blokkot is adott.
Kezdetben nem bántam, hogy végül ezt az útvonalat választottam, mert térkép alapján lényegesen rövidebb gyalogúton lehet elérni a malmot, de azt már nem sejtettem, hogy olyan hasadékban kell leereszkednem a Kamenice-patak medréig, hogy a nem létező combizmaim is bedurrannak.
Eleinte még csak gyökerek bukkantak fel, aztán az egyre inkább izgalmassá váló terepen megjelentek a találomra lerakott kőlépcsők, aztán végül már azok is eltűntek, én meg úgy ugráltam lefelé kőről kőre, gyökérről gyökérre, mint egy zerge, csak nem annyira elegánsan.
Leérve konstatáltam, hogy rendben van, hogy leértem, de ötletem nem volt, hogy fogok visszamászni remegő lábakkal. A visszaút talán félóra is lehetett, bár nem néztem, kb. 5 méterenként álltam meg, nehogy elragadjon az infarktus életem derekán.
Visszaérve a motorhoz már csak arra maradt energiám, hogy kiterüljek a füvön, mint egy béka, amin átment egy úthenger. Világomat nem tudva ejtőztem vagy negyed órát. Másnap estig még a hátsó fék lenyomása is csak remegő lábbal ment.
További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160256835721549&__tn__=-UC-R
Csatolás megtekintése 18053 Csatolás megtekintése 18054 Csatolás megtekintése 18055 Csatolás megtekintése 18056 Csatolás megtekintése 18057 Csatolás megtekintése 18058 Csatolás megtekintése 18059 Csatolás megtekintése 18060 Csatolás megtekintése 18061 Csatolás megtekintése 18062
Egy félreeső senkiföldjén rúgtam ki a sztendert, ennek ellenére fél percen belül ott termett egy parkolóőr, és nyomban legombolt rólam 30 koronát. Gondoltam, hogy valami helyi "trükkös tolvaj" lehet, de még blokkot is adott.
Kezdetben nem bántam, hogy végül ezt az útvonalat választottam, mert térkép alapján lényegesen rövidebb gyalogúton lehet elérni a malmot, de azt már nem sejtettem, hogy olyan hasadékban kell leereszkednem a Kamenice-patak medréig, hogy a nem létező combizmaim is bedurrannak.
Eleinte még csak gyökerek bukkantak fel, aztán az egyre inkább izgalmassá váló terepen megjelentek a találomra lerakott kőlépcsők, aztán végül már azok is eltűntek, én meg úgy ugráltam lefelé kőről kőre, gyökérről gyökérre, mint egy zerge, csak nem annyira elegánsan.
Leérve konstatáltam, hogy rendben van, hogy leértem, de ötletem nem volt, hogy fogok visszamászni remegő lábakkal. A visszaút talán félóra is lehetett, bár nem néztem, kb. 5 méterenként álltam meg, nehogy elragadjon az infarktus életem derekán.
Visszaérve a motorhoz már csak arra maradt energiám, hogy kiterüljek a füvön, mint egy béka, amin átment egy úthenger. Világomat nem tudva ejtőztem vagy negyed órát. Másnap estig még a hátsó fék lenyomása is csak remegő lábbal ment.
További képek:
https://www.facebook.com/pg/MoncA.motoron/photos/?tab=album&album_id=160256835721549&__tn__=-UC-R
Csatolás megtekintése 18053 Csatolás megtekintése 18054 Csatolás megtekintése 18055 Csatolás megtekintése 18056 Csatolás megtekintése 18057 Csatolás megtekintése 18058 Csatolás megtekintése 18059 Csatolás megtekintése 18060 Csatolás megtekintése 18061 Csatolás megtekintése 18062
