A vasárnap nem rendhagyó módon indult, Bihari haverom elkészült az 6 méteres hajójával, és reggel 7-kor csigán engedtük le a Király utcában az ötödikről az új tengeri kajakját. Merthogy az ötödik emeleti lakásban csónakot épített... 
Vannak nálam elvetemültebbek is...
Ezután indulás a stúdióba, telefonálgatás, szervezkedés, ki merre és mikor érkezik.
Az első izgalmat Niko okozta hogy pár nappal előbb lemondta a sminkes-fodrászos támogatást. Aztán a stúdiós esett be késve, de végül mindenki megérkezett. A hosszadalmas, kitartó és szívós szervezkedésünknek hála, lett elég motoroscsaj naptárfotózáshoz. A nagyon sok jelentkező csajból épphogy összejöttünk 12-en, akik nem jöttek el, számoljanak el magukkal, hogy miből maradtak ki.
Moncsinak és Katának hála a sminkelés és fodrászkodás, styliskodás totálisan jól alakult, és hát valljuk meg, sikerült mindenkiből a valódi belső vagányságát kívülre is megjeleníteni. Gyakorlatilag a smines szoba átalakult boszorkánykonyhává, aki oda bement, úgy jött ki, mintha a belsejét kívülre varázsolták volna. Mindig is vallottam, hogy ami belül van, csak azt lehet lefotózni hitelesen, és ezt most a csajok maximálisan igazolták. Az utcán távolról alig kivehetően nőnemű, protektorokkal, fekete ruhákkal jóformán egyenszerkóba felszerelt motoroscsajok külseje alatt, hús-vér vagány nők vannak. (Mondjuk muszáj is hogy valami vér legyen a pucájában annak aki motorra ül). A belül nyuszi csaj kívül hiába szadomazó szerkós, nem hiteles, ha legalább egy szikra vadság nincs benne valahol mélyen eldugva.
Szóval Moncsiék szuperul kicsomagolták a csajokat, volt aki nem ismert önmagára (sőt, volt aki bennem sem volt teljesen biztos sminkelés után, hogy én vagyok-e én, és megkérdezte, hogy az előbb én fotóztam-e... )
Az eredeti koncepciókat gyakorlatilag felrúgtuk, a hülyéskedős, bohócruhás, nyuszifüles dolgok a kukába kerültek, és vérhús bomba motoroscsajok születtek.De hát valójában ez is volt a cél, hogy kiderüljön, kiből mit lehet kihozni.Tehát így nyuszikánkból hűvös vamp lett, párducunkból izmos macskanő, motormosólányból ugrálós pinkpunk, és így tovább...
A srácokról is tegyünk említést, mert baromira jól jött ám a segítségük! Titkos félelmetes mumusom volt a motorok műteremben történő tologatása, mivelhogy eszméletlen tehetségem van a más motorjainak felborogatásához (simán rá is tudok dumálni akárkit!). Szervezés közben lelki szemeim előtt már láttam, hogy a műteremben felállított motorokat sorbaállított dominóként borogatom fel, tehát kifejezetten örültem, amikor a srácokra áment mondtatok. A fiúk nagyon klasszak voltak, jöttek-mentek a csajokért, fagyit hoztak, ücsit, pogit, motort políroztak, garázsmesterkedtek, időnként kiosztották egymást hogy most ki tologassa a vasakat, de a lényeg, hogy profin segédkeztek, kérés nélkül tudták a dolgukat. Köszönjük nektek Szacsa, Zépé, Senki a segítséget!
Szóval nem győztem kattogtatni, csak jöttek és jöttek az egyre jobb témák az objektív elé. Dúskáltam, és pancsikoltam a fotótémákban. Valamikor délután sikerült 2 percre leájulnom a csajok közé egy fél pizzára, közben szivacsként Nana bodzaszörpijét pusztítottam, gyakorlatilag csak ahhoz tudtam pár szót szólni, aki az obektív előtt ácsorgott épp, vagy az öltöztetésébe szóltam bele, esetleg a motorjához illő színű rúzst kerestük... vagy a bor helyett kevertünk sárga lötyit... De maximálisan élveztem, szuperok voltatok.
Az meg ahogy egymásnak összeválogattátok a cuccokat innen-onnan, hát külön extra szórakozás volt.
Fel-le rohangáltam, és mocskosul el is fáradtam. Ez este jött ki, ahogy hozzáért a fejem a párnához, már aludtam is... Időben is tökjól alakultunk, csak egy órányit húztunk rá az eredeti elképzelésre. Megcsináltuk a csoportfotózást, aztán Szacsának és Barának hála, rólam is csináltak pár képet. Mivel az én képeim félfényben készültek a karácsonyfaizzók miatt, csak hosszú expóval lehetett fotózni. Szacsának egy kicsit remeghetett a keze, mert az ő expozíciói kicsit elkenődtek, de Bara már nem volt szívbajos, azok a képek tűélesek lettek.
A képek mindenkiről egy árnyalattal lettek csak dögösebbek mint elképzelték eredetileg, szerintem simán lehet őket mutogatni nyilvánosban. Az enyimék itt vannak.
Képek itt:
Mamóca
Babulu
Vickey
BoncaDóri
Birge
Baraboszi
Csacska
Évci
Nana
Vannak nálam elvetemültebbek is... Ezután indulás a stúdióba, telefonálgatás, szervezkedés, ki merre és mikor érkezik.
Az első izgalmat Niko okozta hogy pár nappal előbb lemondta a sminkes-fodrászos támogatást. Aztán a stúdiós esett be késve, de végül mindenki megérkezett. A hosszadalmas, kitartó és szívós szervezkedésünknek hála, lett elég motoroscsaj naptárfotózáshoz. A nagyon sok jelentkező csajból épphogy összejöttünk 12-en, akik nem jöttek el, számoljanak el magukkal, hogy miből maradtak ki.
Moncsinak és Katának hála a sminkelés és fodrászkodás, styliskodás totálisan jól alakult, és hát valljuk meg, sikerült mindenkiből a valódi belső vagányságát kívülre is megjeleníteni. Gyakorlatilag a smines szoba átalakult boszorkánykonyhává, aki oda bement, úgy jött ki, mintha a belsejét kívülre varázsolták volna. Mindig is vallottam, hogy ami belül van, csak azt lehet lefotózni hitelesen, és ezt most a csajok maximálisan igazolták. Az utcán távolról alig kivehetően nőnemű, protektorokkal, fekete ruhákkal jóformán egyenszerkóba felszerelt motoroscsajok külseje alatt, hús-vér vagány nők vannak. (Mondjuk muszáj is hogy valami vér legyen a pucájában annak aki motorra ül). A belül nyuszi csaj kívül hiába szadomazó szerkós, nem hiteles, ha legalább egy szikra vadság nincs benne valahol mélyen eldugva.
Szóval Moncsiék szuperul kicsomagolták a csajokat, volt aki nem ismert önmagára (sőt, volt aki bennem sem volt teljesen biztos sminkelés után, hogy én vagyok-e én, és megkérdezte, hogy az előbb én fotóztam-e...
)Az eredeti koncepciókat gyakorlatilag felrúgtuk, a hülyéskedős, bohócruhás, nyuszifüles dolgok a kukába kerültek, és vérhús bomba motoroscsajok születtek.De hát valójában ez is volt a cél, hogy kiderüljön, kiből mit lehet kihozni.Tehát így nyuszikánkból hűvös vamp lett, párducunkból izmos macskanő, motormosólányból ugrálós pinkpunk, és így tovább...
A srácokról is tegyünk említést, mert baromira jól jött ám a segítségük! Titkos félelmetes mumusom volt a motorok műteremben történő tologatása, mivelhogy eszméletlen tehetségem van a más motorjainak felborogatásához (simán rá is tudok dumálni akárkit!). Szervezés közben lelki szemeim előtt már láttam, hogy a műteremben felállított motorokat sorbaállított dominóként borogatom fel, tehát kifejezetten örültem, amikor a srácokra áment mondtatok. A fiúk nagyon klasszak voltak, jöttek-mentek a csajokért, fagyit hoztak, ücsit, pogit, motort políroztak, garázsmesterkedtek, időnként kiosztották egymást hogy most ki tologassa a vasakat, de a lényeg, hogy profin segédkeztek, kérés nélkül tudták a dolgukat. Köszönjük nektek Szacsa, Zépé, Senki a segítséget!
Szóval nem győztem kattogtatni, csak jöttek és jöttek az egyre jobb témák az objektív elé. Dúskáltam, és pancsikoltam a fotótémákban.
Valamikor délután sikerült 2 percre leájulnom a csajok közé egy fél pizzára, közben szivacsként Nana bodzaszörpijét pusztítottam, gyakorlatilag csak ahhoz tudtam pár szót szólni, aki az obektív előtt ácsorgott épp, vagy az öltöztetésébe szóltam bele, esetleg a motorjához illő színű rúzst kerestük... vagy a bor helyett kevertünk sárga lötyit... De maximálisan élveztem, szuperok voltatok.Az meg ahogy egymásnak összeválogattátok a cuccokat innen-onnan, hát külön extra szórakozás volt.
Fel-le rohangáltam, és mocskosul el is fáradtam. Ez este jött ki, ahogy hozzáért a fejem a párnához, már aludtam is... Időben is tökjól alakultunk, csak egy órányit húztunk rá az eredeti elképzelésre. Megcsináltuk a csoportfotózást, aztán Szacsának és Barának hála, rólam is csináltak pár képet. Mivel az én képeim félfényben készültek a karácsonyfaizzók miatt, csak hosszú expóval lehetett fotózni. Szacsának egy kicsit remeghetett a keze, mert az ő expozíciói kicsit elkenődtek, de Bara már nem volt szívbajos, azok a képek tűélesek lettek.
A képek mindenkiről egy árnyalattal lettek csak dögösebbek mint elképzelték eredetileg, szerintem simán lehet őket mutogatni nyilvánosban. Az enyimék itt vannak.
Képek itt:
Mamóca
Babulu
Vickey
BoncaDóri
Birge
Baraboszi
Csacska
Évci
Nana
