Mostanában rendesen a Yama agyára mentem (na jó, és a Söndörére is), nem igazán örültek neki, hogy a jégeső elől bebújtam a garázsba. Asszem kissé elvetettem a súlykot, mert megdumáltam az összes többi járgánnyal hogy jégeső lesz és nem érdemes kidugni az orrukat a garázsból... Ezek meg szót fogadtak ugyebár a rangidősnek, és most a Zöldike azóta se tette ki a négy kerekét az esőbe. Az Uborkahuszárt viszont sikeresen elmeszeltem azzal hogy járóképes vagyok és csak kis trükkös hibáim vannak, mert vele meg azóta se volt idejük foglalkozni... Hehehe...
Aztán ez a Yama nemrégiben kitalálta, hogy motoros csajokat akar fotózni. Már hetek óta mondogatta nekem, hogy megint modellkedhetek. Pedig tudja jól, hogy ezt nem csipázom, a legutóbb amikor Tremoréknak adott oda, akkor is ledobtam az egyik díszfedelet mérgemben, de hát ez nem hallgat rám. Hiába mondom én neki, hogy nem akarom, ledugja mindig a torkomon amit akar.
Most is próbálkoztam, hogy elkerüljem a lencsevégre kerülést (amit egyébként Yama se bír különösebben, ezért nemtom mit erőlteti akkor nekem). Gondoltam elég befosás az, ha felvillantom az olajnyomás lámpát, helyből ott tesz le ahol meglátja, és nem megyünk sehová. Hát nem. Elszúrtam. A benzinkút mellett villantottam, be is gördült velem rögtön, és ledugott a torkomon 2 lityi olajat, biztos ami biztos alapon. Addig vigyorgott szép szőkén a kutasfiúra, míg az kerített valahonnan egy kombináltfogót, kitekerték az olajcsavaromat, és belém töltötték a lötyit. Nah, mondanom se kell, kontakthibássá varázsoltam az olajlámpát, volt olaj bennem, nézegette is a Yama rendesen, hogy dehát ebben van olaj, na mindegy, ő tudja, adok neki, nehogy megfőzze magát az öreg. ÉÉÉÉN ÖREEEG? Hát ezt a sértést....!
Hazafelé még kétszer villantottam, meg is álltunk rendesen, nézegette az olajszintemet, hátha folyik valahol, de hát nem folyatom én el az olajat... nem vagyok én olyan....ki akarna roncstelepre kerülni?
Aztán hazamentünk, és arra gondolt Yama, mivel a szervízkönyvem 3,5 lityi olajat ír, önt még egy kicsit a nyakamba.
No, ez már aztán sok volt a javából, fotózni már úgy mentünk, hogy orromon-számon dőlt az olaj, alig bírtam odavánszorogni, melegedtem is rendesen... Söndör akkor mondta, hogy gyanús vagyok megint valami aljasság lesz részemről a dolog... Hát ja, de akkor is lefotóztak, Yama kegyetlen volt ismét, ráadásként végignézette velem, hogy milyen kis fiatal vasak vannak még rajtam kívül, és azok milyen kis ügyesen meg peckesen pózolgatnak. Biztos az gondolta, hogy talán kedvet kapok hozzá...
Aztán a Senki odajött, és engem is kicsit megsimogatott, meg fényezgetett hogy jól nézzek ki (titokban birge is), ez egy kis kedvet adott a dologhoz, és még azt is hagytam, hogy az idétlen pink pillangót is rámakasszák, meg piros napernyőt biggyesszenek fölém. (Hát mi vagyok én, óvodás?) Igazán becsületes voltam, mert ezek ellenére sem köpködtem össze a műgyantás padlót olajjal, szóval egy szó sem lehet a viselkedésemről.
Aztán hazafelé megint világítottam mérgemben egy csomó pirosat, de Yama addigra már nem dőlt be nekem, hazavitt.
Söndör meg leeresztett belőlem 7 és fél lityi olajat, aztán megigazította a kontaktos részemet.
Úgyhogy most egálban vagyunk, nem fojtottak bele mégsem az olajba, és hálából tegnap levittem Yamát Kalocsára meg vissza.
Na jó, hogy ne legyen annyira mégsem biztos a dolgában, egy kicsit belazítottam a láncomat, végül is egy ilyen "öreg" jószággal nehogy már ne foglalkozzanak....
Aztán ez a Yama nemrégiben kitalálta, hogy motoros csajokat akar fotózni. Már hetek óta mondogatta nekem, hogy megint modellkedhetek. Pedig tudja jól, hogy ezt nem csipázom, a legutóbb amikor Tremoréknak adott oda, akkor is ledobtam az egyik díszfedelet mérgemben, de hát ez nem hallgat rám. Hiába mondom én neki, hogy nem akarom, ledugja mindig a torkomon amit akar.
Most is próbálkoztam, hogy elkerüljem a lencsevégre kerülést (amit egyébként Yama se bír különösebben, ezért nemtom mit erőlteti akkor nekem). Gondoltam elég befosás az, ha felvillantom az olajnyomás lámpát, helyből ott tesz le ahol meglátja, és nem megyünk sehová. Hát nem. Elszúrtam. A benzinkút mellett villantottam, be is gördült velem rögtön, és ledugott a torkomon 2 lityi olajat, biztos ami biztos alapon. Addig vigyorgott szép szőkén a kutasfiúra, míg az kerített valahonnan egy kombináltfogót, kitekerték az olajcsavaromat, és belém töltötték a lötyit. Nah, mondanom se kell, kontakthibássá varázsoltam az olajlámpát, volt olaj bennem, nézegette is a Yama rendesen, hogy dehát ebben van olaj, na mindegy, ő tudja, adok neki, nehogy megfőzze magát az öreg. ÉÉÉÉN ÖREEEG? Hát ezt a sértést....!
Hazafelé még kétszer villantottam, meg is álltunk rendesen, nézegette az olajszintemet, hátha folyik valahol, de hát nem folyatom én el az olajat... nem vagyok én olyan....ki akarna roncstelepre kerülni?
Aztán hazamentünk, és arra gondolt Yama, mivel a szervízkönyvem 3,5 lityi olajat ír, önt még egy kicsit a nyakamba.
No, ez már aztán sok volt a javából, fotózni már úgy mentünk, hogy orromon-számon dőlt az olaj, alig bírtam odavánszorogni, melegedtem is rendesen... Söndör akkor mondta, hogy gyanús vagyok megint valami aljasság lesz részemről a dolog... Hát ja, de akkor is lefotóztak, Yama kegyetlen volt ismét, ráadásként végignézette velem, hogy milyen kis fiatal vasak vannak még rajtam kívül, és azok milyen kis ügyesen meg peckesen pózolgatnak. Biztos az gondolta, hogy talán kedvet kapok hozzá...
Aztán a Senki odajött, és engem is kicsit megsimogatott, meg fényezgetett hogy jól nézzek ki (titokban birge is), ez egy kis kedvet adott a dologhoz, és még azt is hagytam, hogy az idétlen pink pillangót is rámakasszák, meg piros napernyőt biggyesszenek fölém. (Hát mi vagyok én, óvodás?) Igazán becsületes voltam, mert ezek ellenére sem köpködtem össze a műgyantás padlót olajjal, szóval egy szó sem lehet a viselkedésemről.
Aztán hazafelé megint világítottam mérgemben egy csomó pirosat, de Yama addigra már nem dőlt be nekem, hazavitt.
Söndör meg leeresztett belőlem 7 és fél lityi olajat, aztán megigazította a kontaktos részemet.
Úgyhogy most egálban vagyunk, nem fojtottak bele mégsem az olajba, és hálából tegnap levittem Yamát Kalocsára meg vissza.
Na jó, hogy ne legyen annyira mégsem biztos a dolgában, egy kicsit belazítottam a láncomat, végül is egy ilyen "öreg" jószággal nehogy már ne foglalkozzanak....
