Sajnálatos módon a fél éve megálmodott vasárnapi gurulás garázslázadásba fulladt.
De mivel az egész hét valami totálkárosra sikerült, és a dühöngőben már felsoroltam a történéseket, és inkább nem ismételném mert szaftos, hivatalokat bepörgött kanlóval buzergáltató káromkodásba kezdenék csak... A Lóóó karburátorállítgatása is elfajult, Uborka meg még várja a sorát. Csütörtöktől berohadtam a gép elé, péntek estére eljutottam odáig, hogy végre utolértem magam, és a szombati melónak becsülettel bírtam nekifutni. De pénteken hiába váltottam meg a világomat, a szombat tizenegytől elvileg este kilencig tartó meló éjjel fél kettőig teljesedett ki, utána bírtam hazaindulni. Alvás? Ugyanmár, minek...
Az időjárás jelentést vadul sasoltam napok óta, ezért a reggeli napsugarak némi reménnyel töltöttek el fél hat körül. Aztán reggel hatkor elkezdett beborulni, úgyhogy nekiálltam a csirkecombok megsütésének. Mégis mennyire gáz lenne, ha vizes hamuban ázott nyers csirkecombokat szopogatnánk....
Gyors haditanácsot tartva Söndörrel, eldöntöttük, hogy akkor megyünk Zöldikével a négykerekűvel. A Zöldike nemsokára vad lázadásba kezdett, kikötöttünk a közeli Praktikerben. Söndör gyors bilincs-cserét tartott a parkolóban (levegőt szívott nyenyő helyett a kis dög), közben sűrű telefonálgatás, hogy ki hol merre menjen, megvárjanak-e minket vagy világgá menjenek... menjenek, legalább ők gurulnak egy jót addig is.
A járgány úgy tűnt némi rábeszélés után hagyja magát, majd rájött, hogy mégsem, merthogy közeli barátságba kerülvén a Lóóóval, átáll az ő oldalára és önállósítja magát. Miszerint a hegyekbe ő aznap már nem megy. További telefonálgatások árán sikerült a bandát tájékoztatni a pozíciónkról, valamint a gesztenyés csirkecombok fellelési helyéről.
Amíg vártuk őket a nagy füves parkolóban, hozzánk csapódott egy kutyus. Lefeküdt a nyitott kocsi elé a küszöbhöz, mintha ez mindig is az ő helye lett volna, kivárta a csirkecsontokat. Közben leadta valamiféleképpen a drótot a haveroknak, mert ahogy elkezdtünk kajálni megjelent még két loncsos négylábú bundás és sorbaálltak a maradékért.
A meglepik nagyon jól estek, köszönöm szépen. Különösen jó volt ezután a cirkuszos hét után. Szóval nagyon klasz volt! Különböző méretű és fajtájú csokoládék, sőt tányérnyi ostyabigyó ami télleg nagyon finom! Megint fejleszthettem a nasiismeretem. Sőt, most már szárnyas lovat is hordhatok a fülemben (azóta is ott van), és a nagyfülű birkával is alhatok.
Dumáltunk egy jót, kivégeztünk egy limós palackot. A sültcsirke jó hogy megsült otthon, mert tüzet nem nagyon bírtunk volna rakni, ugyanis nemsoká ránk szakadt az ég. Hazaspricceltünk, a vasakkal megúszták kisebb elázásokkal.
Hazaértünk, és már gyanús volt a domboldalban, hogy miért jön le a víz 30 cm magasan ott, ahol még csatorna is van lefolyóval...miért zárták le az utakat... miért soroznak befelé a tűzoltóautók utánutós szivattyúkkal... Aztán kiderült 15 centi jég esett le az égből, az udvaron ácsorgó kenu félig teli lett jéggel és vízzel, a verandán és lépcsőn ácsorgó árvácskatenyészetnek pedig lőttek, a leveleikből némelyiknek maradt, már amelyiket a jég nem verte ki a cserepéből a virágföldet is.... A fákon se maradt valami sok levél.
Aztán nekiálltunk a garázs kiszivattyúzásának, majd a hálószobában is feltörölgettünk, és nekiálltunk a matrac kiszárításának...
Végül elfáradtunk, ledőltünk a F1 elé (piszok jól tudok aludni az autók döngicsilésére), és be is ájultam a birkanyuszival a hónom alatt.
Valahogy este készítettem egy ideiglenes vacokfészket pokrócokból és sok párnából, majd feldobtuk a pacskert és elaludtunk (-tam ismét).
Most megettem a Bountyt, de ez a hét már csak jobb lehet. Minden napra lesz egy csoki!
Babulu, találtam neked valamit!
Képek az evőhelyről itt.
De mivel az egész hét valami totálkárosra sikerült, és a dühöngőben már felsoroltam a történéseket, és inkább nem ismételném mert szaftos, hivatalokat bepörgött kanlóval buzergáltató káromkodásba kezdenék csak... A Lóóó karburátorállítgatása is elfajult, Uborka meg még várja a sorát. Csütörtöktől berohadtam a gép elé, péntek estére eljutottam odáig, hogy végre utolértem magam, és a szombati melónak becsülettel bírtam nekifutni. De pénteken hiába váltottam meg a világomat, a szombat tizenegytől elvileg este kilencig tartó meló éjjel fél kettőig teljesedett ki, utána bírtam hazaindulni. Alvás? Ugyanmár, minek...
Az időjárás jelentést vadul sasoltam napok óta, ezért a reggeli napsugarak némi reménnyel töltöttek el fél hat körül. Aztán reggel hatkor elkezdett beborulni, úgyhogy nekiálltam a csirkecombok megsütésének. Mégis mennyire gáz lenne, ha vizes hamuban ázott nyers csirkecombokat szopogatnánk....
Gyors haditanácsot tartva Söndörrel, eldöntöttük, hogy akkor megyünk Zöldikével a négykerekűvel. A Zöldike nemsokára vad lázadásba kezdett, kikötöttünk a közeli Praktikerben. Söndör gyors bilincs-cserét tartott a parkolóban (levegőt szívott nyenyő helyett a kis dög), közben sűrű telefonálgatás, hogy ki hol merre menjen, megvárjanak-e minket vagy világgá menjenek... menjenek, legalább ők gurulnak egy jót addig is.
A járgány úgy tűnt némi rábeszélés után hagyja magát, majd rájött, hogy mégsem, merthogy közeli barátságba kerülvén a Lóóóval, átáll az ő oldalára és önállósítja magát. Miszerint a hegyekbe ő aznap már nem megy. További telefonálgatások árán sikerült a bandát tájékoztatni a pozíciónkról, valamint a gesztenyés csirkecombok fellelési helyéről.
Amíg vártuk őket a nagy füves parkolóban, hozzánk csapódott egy kutyus. Lefeküdt a nyitott kocsi elé a küszöbhöz, mintha ez mindig is az ő helye lett volna, kivárta a csirkecsontokat. Közben leadta valamiféleképpen a drótot a haveroknak, mert ahogy elkezdtünk kajálni megjelent még két loncsos négylábú bundás és sorbaálltak a maradékért.
A meglepik nagyon jól estek, köszönöm szépen. Különösen jó volt ezután a cirkuszos hét után. Szóval nagyon klasz volt! Különböző méretű és fajtájú csokoládék, sőt tányérnyi ostyabigyó ami télleg nagyon finom! Megint fejleszthettem a nasiismeretem.
Sőt, most már szárnyas lovat is hordhatok a fülemben (azóta is ott van), és a nagyfülű birkával is alhatok. Dumáltunk egy jót, kivégeztünk egy limós palackot. A sültcsirke jó hogy megsült otthon, mert tüzet nem nagyon bírtunk volna rakni, ugyanis nemsoká ránk szakadt az ég. Hazaspricceltünk, a vasakkal megúszták kisebb elázásokkal.
Hazaértünk, és már gyanús volt a domboldalban, hogy miért jön le a víz 30 cm magasan ott, ahol még csatorna is van lefolyóval...miért zárták le az utakat... miért soroznak befelé a tűzoltóautók utánutós szivattyúkkal... Aztán kiderült 15 centi jég esett le az égből, az udvaron ácsorgó kenu félig teli lett jéggel és vízzel, a verandán és lépcsőn ácsorgó árvácskatenyészetnek pedig lőttek, a leveleikből némelyiknek maradt, már amelyiket a jég nem verte ki a cserepéből a virágföldet is.... A fákon se maradt valami sok levél.
Aztán nekiálltunk a garázs kiszivattyúzásának, majd a hálószobában is feltörölgettünk, és nekiálltunk a matrac kiszárításának...
Végül elfáradtunk, ledőltünk a F1 elé (piszok jól tudok aludni az autók döngicsilésére), és be is ájultam a birkanyuszival a hónom alatt.
Valahogy este készítettem egy ideiglenes vacokfészket pokrócokból és sok párnából, majd feldobtuk a pacskert és elaludtunk (-tam ismét).
Most megettem a Bountyt, de ez a hét már csak jobb lehet. Minden napra lesz egy csoki!
Babulu, találtam neked valamit!
Képek az evőhelyről itt.
