Hát miért ne pont akkor szakadjon be az M1-es, ha haza szeretnék jutni kicsiny hazánkba.
Néztem a netet, na meg a híradókat, persze képbe voltam, de gondoltam mire péntek délután átérek a határon, már csak megnyitják újra az autópályát. Hát részben úgy is lett, de........, milyen az én formám, persze ugyan úgy dugó volt Győrből kifelé az 1-es fő útra.
Párommal mérlegeltünk, na úgy döntöttünk, megyünk Bana felé, ismerjük jól a környéket, nincs gond. A második pofon akkor ért bennünket, mikor a jard, kedvesen vissza irányított Győrbe, mivel arra is a Cuhai Bakony ér folyik, hát az emlékeimbe tényleg csak egy erecske volt, de micsoda károkat okozott mégis.
Na nem adjuk fel, mögöttünk 250 km, egy kevés van már csak hátra, hogy Komáromba érjünk. Gondoltuk naivan. Akkor megyünk a 81-esre, haladtunk is kifelé a városból, de gyanúsan sok kocsi volt előttünk, persze megint lezárás,Mezőőrsnél leszakadt az újonnan átadott híd. Megint visszafordulni már mondani se kellett a rendőröknek. Mit volt mit tenni, akkor marad a 82-es, az elvileg nincs lezárva. De mivel miért ne mi lettünk volna, persze nem arra mentünk, hanem egy nagyobb kanyar és a jól bevált hátsó út irányába tartottunk, na a körforgalomba nagy sebességgel került bennünket egy Rendőrségi terepjáró, valami balhé volt a 82-esen is. Ami nem is csoda akkora forgalom mellett. Na végre egy kis szerencse, hogy Mi Nyalka irányába mentünk. Elég jól haladtunk, nem is volt gond, igaz fel volt ázva a padka, de az minket nem zavart, néha víz átfolyás, de az is belefért. Nyalkán egy Y kereszteződésnél leleményesek voltak a helyiek, vagy már unták az útbaigazítást. Egy nagy kartonra írták merre felé van Kisbér meg a 81-es Út. Hát már majdnem Bakonybánk határában voltunk, durván 1 km lehetett még hátra, ott várt az Anyuméknál a frissen főzött kávé, de csak nem jutottunk oda olyan könnyen.
Egy kamion persze pótkocsisan és tuti túlsúllyal lement az útról és megfeneklett a laza padkán, na ott is beállt a sor. Úgy az egész kereke eltőnt. Egy óra kellett és két óriási traktor, de olyan aminek hátul dupla kerekei voltak azok is olyan nagyok, hogy szinte elvesztem mellettük.. Végre szabad volt az út. Kávézás után szinte eseménytelen volt az út a 13-ason hazafelé.
A lényeg, közel 170 km többletünk volt mire hazaértünk. Ja azt kifelejtettem, hogy Szlovákia felé is dugó volt.
Az biztos, hogy nem mentünk volna haza, ha nem a szülinapom lett volna. Azért azt mégse tehettem meg a családdal.
Néztem a netet, na meg a híradókat, persze képbe voltam, de gondoltam mire péntek délután átérek a határon, már csak megnyitják újra az autópályát. Hát részben úgy is lett, de........, milyen az én formám, persze ugyan úgy dugó volt Győrből kifelé az 1-es fő útra.
Párommal mérlegeltünk, na úgy döntöttünk, megyünk Bana felé, ismerjük jól a környéket, nincs gond. A második pofon akkor ért bennünket, mikor a jard, kedvesen vissza irányított Győrbe, mivel arra is a Cuhai Bakony ér folyik, hát az emlékeimbe tényleg csak egy erecske volt, de micsoda károkat okozott mégis.
Na nem adjuk fel, mögöttünk 250 km, egy kevés van már csak hátra, hogy Komáromba érjünk. Gondoltuk naivan. Akkor megyünk a 81-esre, haladtunk is kifelé a városból, de gyanúsan sok kocsi volt előttünk, persze megint lezárás,Mezőőrsnél leszakadt az újonnan átadott híd. Megint visszafordulni már mondani se kellett a rendőröknek. Mit volt mit tenni, akkor marad a 82-es, az elvileg nincs lezárva. De mivel miért ne mi lettünk volna, persze nem arra mentünk, hanem egy nagyobb kanyar és a jól bevált hátsó út irányába tartottunk, na a körforgalomba nagy sebességgel került bennünket egy Rendőrségi terepjáró, valami balhé volt a 82-esen is. Ami nem is csoda akkora forgalom mellett. Na végre egy kis szerencse, hogy Mi Nyalka irányába mentünk. Elég jól haladtunk, nem is volt gond, igaz fel volt ázva a padka, de az minket nem zavart, néha víz átfolyás, de az is belefért. Nyalkán egy Y kereszteződésnél leleményesek voltak a helyiek, vagy már unták az útbaigazítást. Egy nagy kartonra írták merre felé van Kisbér meg a 81-es Út. Hát már majdnem Bakonybánk határában voltunk, durván 1 km lehetett még hátra, ott várt az Anyuméknál a frissen főzött kávé, de csak nem jutottunk oda olyan könnyen.
Egy kamion persze pótkocsisan és tuti túlsúllyal lement az útról és megfeneklett a laza padkán, na ott is beállt a sor. Úgy az egész kereke eltőnt. Egy óra kellett és két óriási traktor, de olyan aminek hátul dupla kerekei voltak azok is olyan nagyok, hogy szinte elvesztem mellettük.. Végre szabad volt az út. Kávézás után szinte eseménytelen volt az út a 13-ason hazafelé.
A lényeg, közel 170 km többletünk volt mire hazaértünk. Ja azt kifelejtettem, hogy Szlovákia felé is dugó volt.
Az biztos, hogy nem mentünk volna haza, ha nem a szülinapom lett volna. Azért azt mégse tehettem meg a családdal.
