Leadtam pénteken a szakdolgozatomat, majd elmentem a kórházba dolgozni, aztán hazajöttem, rosszul voltam, de még csak elmentem ünnepelni a Metallicára, persze a saját hibámból rosszabb helyre tán nem is vehettem volna jegyet. Nem is beszélve a be nem kalkulált időjárásról, melynek következtében szelektív memóriám másra sem emlékszik az egészből, mint hogy fáztam. Great.
Az egyetemen a végemet járom. Nem, sajnos nem az egyetem végét, ezt csak hittem. Az volt a terv, hogy leteszem a hátralévő x vizsgámat, plusz a nyelvvizsgát, plusz a záróvizsgát, ugyan, mostantól már csak egy utolsó hajrá van hátra. Ám ez az egyetem egyre inkább hasonlít egy soha be nem fejezhető számítógépes játékra, ahol újabb és újabb szörnyek kerülnek elő. Múltkor már elsírtam a nyelvvizsgabajomat, de ezt sikerült tetézni. Hivattak a tanulmányira, hogy baj van az indexemmel, fáradjak be. Megtettem. Hiányzik 12 kreditem. Mondom: pardon? Minden tárgyat tételesen felvettem, mindig ugyanazokat, mint az évfolyamtársak, így a kredithiányzás fizikai képtelenség. Az ám, csak hogy nem a jelenlegik hiányoznak, hanem a korábbiak. Mivel én Csodaújvárosból érkeztem, ahol nem tanultam sem biztonságról, sem védelempolitikáról, első évben pótló tárgyakat kellett volna felvennem, hogy teljesíthessem az azokra ráépülő tárgyakat. Ezzel nem tudtak meglepni számítottam rá tavaly, meg is kérdeztem az illetékest, hogy nem kell-e véletlenül néhány pótló tárgyat beiktatni az elsős (s mellesleg igen-igen lazára sikerült) vizsgaidőszakba. Nem, mondták. Akkor most? Jaaaa, hát az nem úgy megy. _Nappalin_ nem kell. Csakhogy én idén ősz óta levelezős vagyok (az is egy külön show volt, de mindegy). A levelezősök pedig már pótolták az első évben. Ki látott már olyat, hogy valahol a levelező képzés keményebb, mint a nappali??? Bevallom őszintént, tudom, hogy ez az én hibám, de eszembe sem jutott a három hónapi kálvária után még azt is megkérdezni, hogy pardon, de nem kéne egy-két plusztantárgyat felvennem, merthogy munka mellett olyan gyanúsan kevésnek tűnik ez a tizenkét vizsga, amit ide nekem erre a félévre előirányoztak? Ezen az egyetemen ez is megtörténhet, sőt, meg is történik. Minden. Most a záróvizsga+nyelvvizsga+amúgyissokvizsga mellé kaptam hirtelen négy tantárgyat, megjegyzem, olyan alaptantárgyakat, amikből már sikeresen teljesítettem a ráépülő tantárgyakat. Ezzel együtt az elkövetkezendő időszakban kb. 10 vizsgám + záróvizsgám + nyelvvizsgám várható. Ja, a nyelvvizsga, ami persze valószínűtlen, hogy sikerülni fog, viszont ha mégis, nem fogadják el.
Nem akartam sokat, csupán megszabadulni ettől az egyetemtől végre. Kórházban közben felpörgött az élet, majdnem minden napomat bent töltöm, tegnap például reggel tíztől este nyolcig tíz csoportot vittem körbe - több iskoláscsoport és kétnyelvű csoport is volt köztük - melynek következtében ma torokgyulladás-jellegű tünetekkel próbálok franciát tanulni. Hajnali kettőkor feküdtem le, de úgy túlpörgött az agyam, hogy képtelen voltam elaludni - csak mentem és mentem a kórházban, válogatott hullákat láttam és angolul meg franciául gondolkodtam. Végül négykor bevettem egy fél nyugtatót és sikerült álomba merülnöm.
Tudom, hogy ez mind nem egészséges. Mégsem látom a kiutat. Úgy érzem, szétesik minden körülöttem, az elmúlt két évben teljesen hiába dolgoztam ki a belem: se rendes munkám, se nyelvvizsgám, se diplomám, és kilátás sincs, hogy a három közül bármelyiket sikerül beszerezni. Nemtáviratot már szinte nem is látom ébren, hiszen ő is fáradt, egyre korábban fekszik, miközben én egyre később. Kommunikációnk álomban morgás csupán. Tudom-tudom, nem ér ennyit az egész. Én is átgondoltam már ezerszer. De a vége előtt hagyjam ott? Vagy osszam el a vizsgáimat és járjak ide plusz fél évet? Egyik sem hangzik jó ötletnek.
Mais que faire? Könnyeket letöröl, energiaitalt bedob, vissza a mókuskerékbe - pihenni ráér majd a föld alatt. Csak ne lennék ennyire fáradt.
Az egyetemen a végemet járom. Nem, sajnos nem az egyetem végét, ezt csak hittem. Az volt a terv, hogy leteszem a hátralévő x vizsgámat, plusz a nyelvvizsgát, plusz a záróvizsgát, ugyan, mostantól már csak egy utolsó hajrá van hátra. Ám ez az egyetem egyre inkább hasonlít egy soha be nem fejezhető számítógépes játékra, ahol újabb és újabb szörnyek kerülnek elő. Múltkor már elsírtam a nyelvvizsgabajomat, de ezt sikerült tetézni. Hivattak a tanulmányira, hogy baj van az indexemmel, fáradjak be. Megtettem. Hiányzik 12 kreditem. Mondom: pardon? Minden tárgyat tételesen felvettem, mindig ugyanazokat, mint az évfolyamtársak, így a kredithiányzás fizikai képtelenség. Az ám, csak hogy nem a jelenlegik hiányoznak, hanem a korábbiak. Mivel én Csodaújvárosból érkeztem, ahol nem tanultam sem biztonságról, sem védelempolitikáról, első évben pótló tárgyakat kellett volna felvennem, hogy teljesíthessem az azokra ráépülő tárgyakat. Ezzel nem tudtak meglepni számítottam rá tavaly, meg is kérdeztem az illetékest, hogy nem kell-e véletlenül néhány pótló tárgyat beiktatni az elsős (s mellesleg igen-igen lazára sikerült) vizsgaidőszakba. Nem, mondták. Akkor most? Jaaaa, hát az nem úgy megy. _Nappalin_ nem kell. Csakhogy én idén ősz óta levelezős vagyok (az is egy külön show volt, de mindegy). A levelezősök pedig már pótolták az első évben. Ki látott már olyat, hogy valahol a levelező képzés keményebb, mint a nappali??? Bevallom őszintént, tudom, hogy ez az én hibám, de eszembe sem jutott a három hónapi kálvária után még azt is megkérdezni, hogy pardon, de nem kéne egy-két plusztantárgyat felvennem, merthogy munka mellett olyan gyanúsan kevésnek tűnik ez a tizenkét vizsga, amit ide nekem erre a félévre előirányoztak? Ezen az egyetemen ez is megtörténhet, sőt, meg is történik. Minden. Most a záróvizsga+nyelvvizsga+amúgyissokvizsga mellé kaptam hirtelen négy tantárgyat, megjegyzem, olyan alaptantárgyakat, amikből már sikeresen teljesítettem a ráépülő tantárgyakat. Ezzel együtt az elkövetkezendő időszakban kb. 10 vizsgám + záróvizsgám + nyelvvizsgám várható. Ja, a nyelvvizsga, ami persze valószínűtlen, hogy sikerülni fog, viszont ha mégis, nem fogadják el.
Nem akartam sokat, csupán megszabadulni ettől az egyetemtől végre. Kórházban közben felpörgött az élet, majdnem minden napomat bent töltöm, tegnap például reggel tíztől este nyolcig tíz csoportot vittem körbe - több iskoláscsoport és kétnyelvű csoport is volt köztük - melynek következtében ma torokgyulladás-jellegű tünetekkel próbálok franciát tanulni. Hajnali kettőkor feküdtem le, de úgy túlpörgött az agyam, hogy képtelen voltam elaludni - csak mentem és mentem a kórházban, válogatott hullákat láttam és angolul meg franciául gondolkodtam. Végül négykor bevettem egy fél nyugtatót és sikerült álomba merülnöm.
Tudom, hogy ez mind nem egészséges. Mégsem látom a kiutat. Úgy érzem, szétesik minden körülöttem, az elmúlt két évben teljesen hiába dolgoztam ki a belem: se rendes munkám, se nyelvvizsgám, se diplomám, és kilátás sincs, hogy a három közül bármelyiket sikerül beszerezni. Nemtáviratot már szinte nem is látom ébren, hiszen ő is fáradt, egyre korábban fekszik, miközben én egyre később. Kommunikációnk álomban morgás csupán. Tudom-tudom, nem ér ennyit az egész. Én is átgondoltam már ezerszer. De a vége előtt hagyjam ott? Vagy osszam el a vizsgáimat és járjak ide plusz fél évet? Egyik sem hangzik jó ötletnek.
Mais que faire? Könnyeket letöröl, energiaitalt bedob, vissza a mókuskerékbe - pihenni ráér majd a föld alatt. Csak ne lennék ennyire fáradt.
