A minap egy kedves ismerősöm a következő dologgal állt elém: "A feleségem tetoválást akar rám. Hol mutat jól egy pasin a tetkó a legjobban?"
Egész nap csak ez a dolog járt a fejemben, hiszen már akkor gondok vannak, amikor még be sem lépett egy tetoválószalonba az illető. Ezért gondoltam, megosztom veletek a kérdést, hiszen nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmét a kezdő tetováltatóknak.
Nos, az ismerősömnek azt mondtam, hogy ha már ilyen őszintén hozzám fordult, hát hasonló nyíltsággal felelek én is. Már az első mondatban ott rejlik a legfőbb probléma: nem Ő akar magára egy mintát, hanem a felesége RÁ. Sokan, a hirtelen jött ötlettől vezérelve bele sem gondolnak, hogy végül is életre szóló döntést hoznak. (Hacsak nem akarják kétszeres áron eltüntetni úgy, hogy fennáll a hegesedés veszélye).
Úgy gondolom, hogy mindenki érzi, mikor érik meg az életében a pillanat, hogy tetoválást szeretne. Sokan évekig gondolkodnak a mintán, a helyén a bőrükön. Ha lesz egy olyan elképzelésed, amit nagyon szeretnél megvalósíttatni egy igazi, értő művésszel, aki emberileg, és szakmailag is megfelel számodra, akkor feküdj a tű alá - ezt mondtam az ismerősnek.
Saját magamból kiindulva pedig: nyolc éve varrták rám az első mintát, és azóta sem bántam meg. Minden egyes alkotás a bőrömön egy fontos dolog mérföldkövét jelzi az életemben. Érdekes, hogy már annyira a részévé tud válni az ember lányának, hogy fel sem tűnik neki. Olyan, mintha azon morfondíroznánk folyamatosan, de jó, hogy van kezem, lábam. Szóval, a tetoválások rég elfeledett emlékeket, érzéseket idéznek fel bennem. Mintha a lelkem térképe lenne a bőrömön.
A lényeg, kedves barátaim, hogy szerintem csak szívből szabad tetováltatni, mert azt tutira nem bánja meg az ember. Bár, ha már a szívnél tartunk, oké, hogy ismerősöm is ad a szerelme szavára, de mégis csak a saját bőrét viszi vásárra...
Az pedig, hogy hol állj jól egy pasin a tetkó, attól függ, kinek mi jön be. Szerintem a karokon és a háton mutat a legjobban, de azért annak sem vagyok egyáltalán ellene, ha valakinek a lábain is van pár gyönyörű minta.
Egész nap csak ez a dolog járt a fejemben, hiszen már akkor gondok vannak, amikor még be sem lépett egy tetoválószalonba az illető. Ezért gondoltam, megosztom veletek a kérdést, hiszen nagyon fontos dologra hívja fel a figyelmét a kezdő tetováltatóknak.
Nos, az ismerősömnek azt mondtam, hogy ha már ilyen őszintén hozzám fordult, hát hasonló nyíltsággal felelek én is. Már az első mondatban ott rejlik a legfőbb probléma: nem Ő akar magára egy mintát, hanem a felesége RÁ. Sokan, a hirtelen jött ötlettől vezérelve bele sem gondolnak, hogy végül is életre szóló döntést hoznak. (Hacsak nem akarják kétszeres áron eltüntetni úgy, hogy fennáll a hegesedés veszélye).
Úgy gondolom, hogy mindenki érzi, mikor érik meg az életében a pillanat, hogy tetoválást szeretne. Sokan évekig gondolkodnak a mintán, a helyén a bőrükön. Ha lesz egy olyan elképzelésed, amit nagyon szeretnél megvalósíttatni egy igazi, értő művésszel, aki emberileg, és szakmailag is megfelel számodra, akkor feküdj a tű alá - ezt mondtam az ismerősnek.
Saját magamból kiindulva pedig: nyolc éve varrták rám az első mintát, és azóta sem bántam meg. Minden egyes alkotás a bőrömön egy fontos dolog mérföldkövét jelzi az életemben. Érdekes, hogy már annyira a részévé tud válni az ember lányának, hogy fel sem tűnik neki. Olyan, mintha azon morfondíroznánk folyamatosan, de jó, hogy van kezem, lábam. Szóval, a tetoválások rég elfeledett emlékeket, érzéseket idéznek fel bennem. Mintha a lelkem térképe lenne a bőrömön.
A lényeg, kedves barátaim, hogy szerintem csak szívből szabad tetováltatni, mert azt tutira nem bánja meg az ember. Bár, ha már a szívnél tartunk, oké, hogy ismerősöm is ad a szerelme szavára, de mégis csak a saját bőrét viszi vásárra...
Az pedig, hogy hol állj jól egy pasin a tetkó, attól függ, kinek mi jön be. Szerintem a karokon és a háton mutat a legjobban, de azért annak sem vagyok egyáltalán ellene, ha valakinek a lábain is van pár gyönyörű minta.
