Mától tavaszt hirdettem !
Komolyan ! Mindig március 15-től számitom a tavaszt, ha kisüt a nap, ha nem.
Ma 16-a, tehát tavasz van !
Következésképp ma muszáj volt motorozni végre egyet ! Nohát, szépen sütött a nap, gondoltam minek agyonöltözködni, hajrá ! Úti cél : majd amerre kanyarodik az út. Persze telefonok, Paci hivott Dányba, de ő dolgozott, gondoltam nem zavarom. Sebaj, eszembe jutott egy régi barátom, egy ideje igérgetem, hogy beugrok hozzá, hát itt a remek alkalom.
Öt perc múlva eltűnt a nap, gondolta, fagyj meg, nekem elegem van mára. Következő öt perc múlva a szél akart lefújni a motorról. Eszemben sem volt visszafordulni. Tank majdnem tele, remény a napsütésre a tanktáskában ( mondjuk egy pulcsi sokkal ésszerűbb lett volna ), vigyor a képemen rögzitve,
gurulunk.
Az M0-son egy KisAutós NaCcsákó mindenáron mellém akart állni a felhajtó kanyarjában. Hát lassú volt. Pedig a Bridgestone gumiknak remélem idén leáldozik, mert még ötven kilométer után is alig tudott valami tapadást produkálni. Aztán kis hiján sikerült benézni egy húzósabb kanyart, de valahogy mégiscsak meg lett. Aztán valami rettenet okos útépitő mérnök kitalálta, hogy fel kell marni az aszfaltot, és meg van oldva a nyomvályú probléma. - Ha valaki tudja ki találta ki, legyen kedves a Sóhivatalba irányitani az illetőt ! - Olyan szambát nyomtunk a Jucival, hogy Rioban dijat nyertünk volna vele !
Szétfagytam, de megérkeztem. Vacogtam, de vigyorogtam ! Kaptam teát, meg óriási lecseszést, hogy lehetek ilyen ostoba, hogy két vékony hosszú ujjúban motorozom. Na bosszúból megettem a haverom csülök-ebédjét. Egész békésen végignézte, hogy szépen belapátolom a kajáját, óriásit dumáltunk, aztán megigértette velem, hogy beugrok valami áruházba, és veszek egy pulcsit.
Szépen meg is igértem.
Aztán elindultam haza. Persze pulcsit nem vettem, mert újra kisütött a nap vagy öt percre, meg annyira jó volt motorozni, hogy nem volt kedvem megállni. Mire hazaértem besötétedett és kopogósra sikerül fagyni.
Ezzel együtt isteni volt ! Kiürült a tankom teljesen, mentem vagy kétszáz kilométert, megfagytam, jókat nevettem és végre megint motorozhattam ! ( Tudom, a keménymag télen sem bakolja fel a motorját, de én papirkutya vagyok és nekem csak ilyenkor áll a zászló. )
Egyszóval HURRÁ ! Itt a tavasz !
Komolyan ! Mindig március 15-től számitom a tavaszt, ha kisüt a nap, ha nem.
Ma 16-a, tehát tavasz van !
Következésképp ma muszáj volt motorozni végre egyet ! Nohát, szépen sütött a nap, gondoltam minek agyonöltözködni, hajrá ! Úti cél : majd amerre kanyarodik az út. Persze telefonok, Paci hivott Dányba, de ő dolgozott, gondoltam nem zavarom. Sebaj, eszembe jutott egy régi barátom, egy ideje igérgetem, hogy beugrok hozzá, hát itt a remek alkalom.
Öt perc múlva eltűnt a nap, gondolta, fagyj meg, nekem elegem van mára. Következő öt perc múlva a szél akart lefújni a motorról. Eszemben sem volt visszafordulni. Tank majdnem tele, remény a napsütésre a tanktáskában ( mondjuk egy pulcsi sokkal ésszerűbb lett volna ), vigyor a képemen rögzitve,
gurulunk. Az M0-son egy KisAutós NaCcsákó mindenáron mellém akart állni a felhajtó kanyarjában. Hát lassú volt. Pedig a Bridgestone gumiknak remélem idén leáldozik, mert még ötven kilométer után is alig tudott valami tapadást produkálni. Aztán kis hiján sikerült benézni egy húzósabb kanyart, de valahogy mégiscsak meg lett. Aztán valami rettenet okos útépitő mérnök kitalálta, hogy fel kell marni az aszfaltot, és meg van oldva a nyomvályú probléma. - Ha valaki tudja ki találta ki, legyen kedves a Sóhivatalba irányitani az illetőt ! - Olyan szambát nyomtunk a Jucival, hogy Rioban dijat nyertünk volna vele !
Szétfagytam, de megérkeztem. Vacogtam, de vigyorogtam ! Kaptam teát, meg óriási lecseszést, hogy lehetek ilyen ostoba, hogy két vékony hosszú ujjúban motorozom. Na bosszúból megettem a haverom csülök-ebédjét. Egész békésen végignézte, hogy szépen belapátolom a kajáját, óriásit dumáltunk, aztán megigértette velem, hogy beugrok valami áruházba, és veszek egy pulcsit.
Szépen meg is igértem.
Aztán elindultam haza. Persze pulcsit nem vettem, mert újra kisütött a nap vagy öt percre, meg annyira jó volt motorozni, hogy nem volt kedvem megállni. Mire hazaértem besötétedett és kopogósra sikerül fagyni.
Ezzel együtt isteni volt ! Kiürült a tankom teljesen, mentem vagy kétszáz kilométert, megfagytam, jókat nevettem és végre megint motorozhattam ! ( Tudom, a keménymag télen sem bakolja fel a motorját, de én papirkutya vagyok és nekem csak ilyenkor áll a zászló. )
Egyszóval HURRÁ ! Itt a tavasz !
