Járok ugrabugrálni egy táncterembe, Kati "néni" tartja az órát. Kati néni azért lett néni, mert egyébként gyerekeknek is tart órát és rajta ragadt a név, mi is így hívjuk, hiába csak néhány évvel idősebb nálunk. Egyébként a táncművészetin végzett jazz-balett tanszakon, és egész életében a táncnak élt, tanított másokat táncolni, mozogni mindenféle formában. Ahogy ő fogalmaz, szerinte fontos a mozgás öröme, és csak ezt szeretné átadni, és ha jól sikerül a dolog, már boldog. Szerinte a lelki egészség alapja a testi egészség. Bírom a csajsziban, hogy ha megkérded ezt most miért kell csináljunk, anatómiailag mindig alá bírja támasztani, hogy miért jó az amivel épp kínoz minket... 
Még egyszer nem izzadtam meg az óráján, de minden alkalommal másnap elviselhető mértékű izomlázam van... lövésem sincs, hogy csinálja.
Kati néni néhány éve még nemzetközi versenyekre járó tanítványokkal büszkélkedő tánciskolában tanított. Az önkormányzat becsukta a sulit mert kellett a hely egy vállalkozónak, hiába az állam fizette fejkvóta alapján a diákokat, a 120 gyereket és kb. 700 visszajáró régi növendéket szélnek eresztették. A tandíj 2000 ft volt havonta, mindenféle korosztályból és rétegből megengedhette magának aki akarta, most mehetnek csavarogni tánc helyett szabadidejükben az oda járó roma gyerekek is... Mesélt egy százszoknyás egyfogú romanagyiról is, aki mindig jött a kisunokája táncvizsgáira csápolni. A kislány rettentően tehetséges volt, az iskola bezárása után már nem tudott a keményen fizetős suliban tovább tanulni táncolni....elkallódott a tehetsége valószínűleg...
Aztán Kati néni mesélt tovább, és a kortárs táncművészeteknél kötöttünk ki, konkrétan Bozsik Ivettnél, aki táncművészet címén hányást ad elő a színpadon. Nem viccelek, ugrabugrál a csaj egy sort, majd megemeli a lábát háromszor, majd hány egyet, és ez kortárs táncművészet. Szép. Felemelő. Szórakoztató?
Hm... Nekem anno a sánta és túlszigorúsága miatt utált magyartanárnőnek csúfolt boszorkány azt mondta, hogy a művészetek dolga az, hogy felemeljen a hétköznapok gyötrelmeiből és szépségével elvarázsoljon. Hogy kiemeljen a mindennapi mocsokból és utat mutasson, egy JÓ csapásirányt adjon. Hogy egy opera, egy koncert, egy táncelőadás, egy kiállítás azalatt a kis idő alatt, amíg rácsodálkozol, kiszakítson a megélhetés mindennapi őrlőkerekei közül és feltöltsön valami jóval, egy élménnyel, vagy csupán egy jó érzéssel... azzal a jó érzéssel amivel megalkották. A művészeteknek Vali banya szerint jó irányba kell mutatnia, mert tömegeket mozgat meg és irányt ad...
A banyának igaza volt. A hangadók mindig a meghatározók, a művészek pedig a társadalom egyik fajta hangadói. Nem tudom, hogy a Bozsik a politikusok miatt hány-e a színpadon, (azt én is tudnék, nem nagy művészet) de nem megyek el megnézni, mert szórakozásként, kultúraként ez nem érdekel.
A hangadók, és az iránymutatók...
A politikusok, a művészetek és művészek, a tanárok, a főnök, az osztályban a nagypofájú, a moderátor a neten, meg azok akik mindig a leghangosabban üvöltenek... azok adják a csapásirányt. Fel sem fogják,hogy milyen felelősség van a nyakukban. A motorozó modi (szándékosan nem moderátort írok) rendre utasítja azt egy motoros oldalon, aki motorozni hívja? Merre vagyunk arccal? Egymás ellen, vagy egy irányba nézünk?
Volt az osztályunkban 3 hülye nagypofájú diszkós picsa, az összes tanár miattuk besorolt minket az "idióták osztálya" polcra, mindaddig míg végre a szalagavatón a mit táncoljunk kérdésben végre le nem ugattuk őket, hogy nem rap-et fogunk táncolni pizsamában, hanem polkát kölcsönzött polkaruhában. Nem, nem hupilila egyenkosztümünk lesz, hanem ezüstszürke egyforma anyagból és mindenki olyan fazont szabat magának amilyet akar. A hangadók között volt az egyik az, amelyik nem tudott az osztálypénzzel elszámolni.
Mindaddig ment a rálegyintés, amíg el nem jutottunk arra a pontra, hogy már nem volt mit veszteni. Ezt meg kell várni, biztos? Hagyjuk, hogy amit idáig felépítettünk, azt agyatlanok szép lassan elbarmolják?
Ha látunk valami idiótát amelyik nagyon vonyítja a saját hülyeségét, az a tendencia hogy elkerüljük, rálegyintünk egyet. Hagyd csak, majd kialakul... Mert ja, az csak úgy működik hogy ne tegyünk egy gazszálat se keresztbe, és majd jó lesz.... itt repül a sült galamb!
Mi a franctól lesz jobb bárkinek is, ha nem mondod meg neki, hogy most valamit szarul csinál?! Nem biztos, hogy pofán kell verni (bár némelyiken az sem segít), de biztos van egy módja hogy kiszedd az ördögi köréből. A leghangosabbak mindig a legbizonytalanabbak.
Régen a tanár simán hozzávághatta a kilós kulcscsomóját a rendetlenkedő gyerekhez, most megrángatják érte, hogy rasszista.
Nincs határ, bármit megtehet a kölök, felnőve pedig majd vagy lúzer lesz belőle mert minden melóhelyen kivágják mert semmihez nem ért. De az egója az égig ér, mert idáig bármit csinálhatott, megengedték neki. De lehet hogy rabló vagy tolvaj, lesz, mert megélni meg meg kéne azért valahogy, ha már anyuapu nem bír eltartani.
Jó és szép ez az ultraliberalizmus, elfogadjuk a másságot is, divat a melegség, homokosság, a leszbikusság. De arról senki nem beszél, hogy az összes travinak és melegnek kb a 90%-a küzd mentális zavarokkal, egyéb lelki betegségekkel. Mert nincs meg az alap, nem tudja, hogy ő most akkor férfi-e vagy nő, vagy egyáltalán hol is a helye a világban, nincs meg a stabil bázis amire építkezzen, fejlessze a kis lelkét. Nagyon kevés közöttük az, aki tudja a helyét az életben és elfogadta magát olyannak amilyen. A külvilág meg azt látja hogy ma pasi, holnap nőnek öltözik és komplett idiótának tartják, mert nem tudják hová tenni, ami ördögi kört ad, mert a nyomorult megint nem kap egy biztos visszaigazolást hogy most ő akkor mégis micsoda... (A család fogalmát meg hírből nem fogja tudni megvalósítani sem, mert nem képes szaporodni. Az a fránya biológia egyértelműen likvidálja amivel gáz van... Ha nincs gyerek, nincs család, ha nincs család, akkor pedig nincs társadalom se, ha nincs társadalom, akkor nincs adófizető sem, csak valami ótvar nagy fejetlen katyvasz ahol senki se tudja mit akar, és jöhet az anarchia...)
Elfogadunk mindent, bólogatunk, jó az úgy ahogy van, legyintünk egyet, és megpróbáljuk elkerülni a hülyéket, konfliktus kerülő magatartást megvalósítva. Egy idő után azonban nem lesz hová kitérni. Szaporodnak, mert erősítik egymást és nincs nekik csapásirány mutatva sehol. Konfliktuskerülés? Szépen mondva gyávaság. A gyáváknak meg mint tudjuk nincs helyük sehol. Gyáva népnek nincs hazája. Elveszik tőlük.
Hol a határ?
Nem kéne hagyni a lépülést. Mert magunknak köszönhetjük, nem más volt a hibás amikor hagytuk szép csöndben.
Még egyszer nem izzadtam meg az óráján, de minden alkalommal másnap elviselhető mértékű izomlázam van... lövésem sincs, hogy csinálja. Kati néni néhány éve még nemzetközi versenyekre járó tanítványokkal büszkélkedő tánciskolában tanított. Az önkormányzat becsukta a sulit mert kellett a hely egy vállalkozónak, hiába az állam fizette fejkvóta alapján a diákokat, a 120 gyereket és kb. 700 visszajáró régi növendéket szélnek eresztették. A tandíj 2000 ft volt havonta, mindenféle korosztályból és rétegből megengedhette magának aki akarta, most mehetnek csavarogni tánc helyett szabadidejükben az oda járó roma gyerekek is... Mesélt egy százszoknyás egyfogú romanagyiról is, aki mindig jött a kisunokája táncvizsgáira csápolni. A kislány rettentően tehetséges volt, az iskola bezárása után már nem tudott a keményen fizetős suliban tovább tanulni táncolni....elkallódott a tehetsége valószínűleg...
Aztán Kati néni mesélt tovább, és a kortárs táncművészeteknél kötöttünk ki, konkrétan Bozsik Ivettnél, aki táncművészet címén hányást ad elő a színpadon. Nem viccelek, ugrabugrál a csaj egy sort, majd megemeli a lábát háromszor, majd hány egyet, és ez kortárs táncművészet. Szép. Felemelő. Szórakoztató?
Hm... Nekem anno a sánta és túlszigorúsága miatt utált magyartanárnőnek csúfolt boszorkány azt mondta, hogy a művészetek dolga az, hogy felemeljen a hétköznapok gyötrelmeiből és szépségével elvarázsoljon. Hogy kiemeljen a mindennapi mocsokból és utat mutasson, egy JÓ csapásirányt adjon. Hogy egy opera, egy koncert, egy táncelőadás, egy kiállítás azalatt a kis idő alatt, amíg rácsodálkozol, kiszakítson a megélhetés mindennapi őrlőkerekei közül és feltöltsön valami jóval, egy élménnyel, vagy csupán egy jó érzéssel... azzal a jó érzéssel amivel megalkották. A művészeteknek Vali banya szerint jó irányba kell mutatnia, mert tömegeket mozgat meg és irányt ad...
A banyának igaza volt. A hangadók mindig a meghatározók, a művészek pedig a társadalom egyik fajta hangadói. Nem tudom, hogy a Bozsik a politikusok miatt hány-e a színpadon, (azt én is tudnék, nem nagy művészet) de nem megyek el megnézni, mert szórakozásként, kultúraként ez nem érdekel.
A hangadók, és az iránymutatók...
A politikusok, a művészetek és művészek, a tanárok, a főnök, az osztályban a nagypofájú, a moderátor a neten, meg azok akik mindig a leghangosabban üvöltenek... azok adják a csapásirányt. Fel sem fogják,hogy milyen felelősség van a nyakukban. A motorozó modi (szándékosan nem moderátort írok) rendre utasítja azt egy motoros oldalon, aki motorozni hívja? Merre vagyunk arccal? Egymás ellen, vagy egy irányba nézünk?
Volt az osztályunkban 3 hülye nagypofájú diszkós picsa, az összes tanár miattuk besorolt minket az "idióták osztálya" polcra, mindaddig míg végre a szalagavatón a mit táncoljunk kérdésben végre le nem ugattuk őket, hogy nem rap-et fogunk táncolni pizsamában, hanem polkát kölcsönzött polkaruhában. Nem, nem hupilila egyenkosztümünk lesz, hanem ezüstszürke egyforma anyagból és mindenki olyan fazont szabat magának amilyet akar. A hangadók között volt az egyik az, amelyik nem tudott az osztálypénzzel elszámolni.
Mindaddig ment a rálegyintés, amíg el nem jutottunk arra a pontra, hogy már nem volt mit veszteni. Ezt meg kell várni, biztos? Hagyjuk, hogy amit idáig felépítettünk, azt agyatlanok szép lassan elbarmolják?
Ha látunk valami idiótát amelyik nagyon vonyítja a saját hülyeségét, az a tendencia hogy elkerüljük, rálegyintünk egyet. Hagyd csak, majd kialakul... Mert ja, az csak úgy működik hogy ne tegyünk egy gazszálat se keresztbe, és majd jó lesz.... itt repül a sült galamb!
Mi a franctól lesz jobb bárkinek is, ha nem mondod meg neki, hogy most valamit szarul csinál?! Nem biztos, hogy pofán kell verni (bár némelyiken az sem segít), de biztos van egy módja hogy kiszedd az ördögi köréből. A leghangosabbak mindig a legbizonytalanabbak.
Régen a tanár simán hozzávághatta a kilós kulcscsomóját a rendetlenkedő gyerekhez, most megrángatják érte, hogy rasszista.
Nincs határ, bármit megtehet a kölök, felnőve pedig majd vagy lúzer lesz belőle mert minden melóhelyen kivágják mert semmihez nem ért. De az egója az égig ér, mert idáig bármit csinálhatott, megengedték neki. De lehet hogy rabló vagy tolvaj, lesz, mert megélni meg meg kéne azért valahogy, ha már anyuapu nem bír eltartani.
Jó és szép ez az ultraliberalizmus, elfogadjuk a másságot is, divat a melegség, homokosság, a leszbikusság. De arról senki nem beszél, hogy az összes travinak és melegnek kb a 90%-a küzd mentális zavarokkal, egyéb lelki betegségekkel. Mert nincs meg az alap, nem tudja, hogy ő most akkor férfi-e vagy nő, vagy egyáltalán hol is a helye a világban, nincs meg a stabil bázis amire építkezzen, fejlessze a kis lelkét. Nagyon kevés közöttük az, aki tudja a helyét az életben és elfogadta magát olyannak amilyen. A külvilág meg azt látja hogy ma pasi, holnap nőnek öltözik és komplett idiótának tartják, mert nem tudják hová tenni, ami ördögi kört ad, mert a nyomorult megint nem kap egy biztos visszaigazolást hogy most ő akkor mégis micsoda... (A család fogalmát meg hírből nem fogja tudni megvalósítani sem, mert nem képes szaporodni. Az a fránya biológia egyértelműen likvidálja amivel gáz van... Ha nincs gyerek, nincs család, ha nincs család, akkor pedig nincs társadalom se, ha nincs társadalom, akkor nincs adófizető sem, csak valami ótvar nagy fejetlen katyvasz ahol senki se tudja mit akar, és jöhet az anarchia...)
Elfogadunk mindent, bólogatunk, jó az úgy ahogy van, legyintünk egyet, és megpróbáljuk elkerülni a hülyéket, konfliktus kerülő magatartást megvalósítva. Egy idő után azonban nem lesz hová kitérni. Szaporodnak, mert erősítik egymást és nincs nekik csapásirány mutatva sehol. Konfliktuskerülés? Szépen mondva gyávaság. A gyáváknak meg mint tudjuk nincs helyük sehol. Gyáva népnek nincs hazája. Elveszik tőlük.
Hol a határ?
Nem kéne hagyni a lépülést. Mert magunknak köszönhetjük, nem más volt a hibás amikor hagytuk szép csöndben.
