Mostanában is olvasgatok mindenfélét, konkrétan a pénz kialakulásáról és a tőkefelhalmozásról, gazdasági érdekszövevényekről, stb... Közben törit, meg idézeteket, meg ezt azt, ami érdekesnek tűnik.
Régen pápai bullákban tiltották meg a kamat szedését(többször is), kb a XV-XVI. század környékéig, aztán valahogy megszűnt ennek a tiltása.
A kölcsönért kamat fogalma régen tiltott volt, uzsorásnak hívták azt aki a kölcsönért plusz pénzt kért. Még 10-15 évvel ezelőtt is a 30%-os kamat uzsorakamatnak számított, a Nagyim elvből maga épített családi házat önállóan az ápolónői fizujából, mert nem akart 5(!)%-os állami hitelt felvenni 20 évre, meg akarta őrizni az anyagi függetlenségét.
Manapság meg a bankoknál a kamatos kamat a sláger, haverokkal nemrég számolgattuk hogy a tizgurigás lakásra tizenhetet fog kb visszafizetni, ha nem többet. Asszem az uzsorakamatot régen elfelejthetjük a nyomorult kis 30%-ával... Bár a szerződésére tizenvalahány % van írva kamatos kamatként, csak mire a végére jut, kb 70%-al többet fog kifizetni a mindenféle plusz költségekkel együtt, ha nem többet, azzal a felkiáltással, hogy megint válság van/volt/lesz...
Albert Einstein a világ egyik legnagyobb matemaikai találmányának a kamatos kamatot tartotta, de nem igazán lelkesedett érte... Valamit láthatott az öreg. No de nézzük a pénz történetét.
A pénz eredetileg törvényesített csereeszköz volt, könnyen hordozható, magas értékű nemesfém, amely önmagában is értéket képviselt. I.e. 2-3. évezredben Mezopotámia környékén már használták. A pénznek értékmegőzést is szolgálnia kellet, ezért állami privilégium volt, az "állam" szavatolta a fém tisztaságát. A középkorban már nagyiparban ment a kereskedés, nyilvánvalóan megoldást kellett találni a fémpénzek macerás hurcibálására. Korszakalkotó ötlet született, a pénz értékét képviselő utalvány, a kereskedők ezt küldözgették egymásnak, később aztán ezt is adták-vették egymás közt, a pénz pedig helyben maradt, kifizetésre a utalvány felmutatásával került, fedezete a kereskedőnél volt. Elkezdődött a tőkefelhalmozás, a halom arany és ezüstpénzeket macerás és kockázatos volt otthon tárolni, bankokban vigyáztak rájuk és a pénzérmékért bankjegyeket adtak ki, ami hasonlóan egy letéti jegy volt. Később ezt elfogadták más bankok is egymásnak, lassan bevált fizetőeszközzé lépett elő. Az arany ritkán mozgott, csak az elismervény kibocsátásával változott a birtokviszony.
Ennek volt egy orbitális következménye. Akiknél a pénz volt, több pénzt tudtak kikölcsönözni, mert biztosak voltak abban, hogy nem akarja mindenki egyszerre kivenni a pénzt. És tényleg. Egy darab papírból csináltak pénzt. A pénzkölcsönzők nem ezüstöt-aranyad adtak kölcsön, hanem bankjegyeket, tehát egy darab papírt. És a papír után szedtek kamatot, vagyis a "semmiből" csináltak pénzt.
Elkezdődött aránytalanul halmozódni a pénz egy kisebbség kezében, majd ezzel arányosan a politikai hatalom is befolyás alá került. Igyekeztek eladósítani a nemességet, aztán a királyokat, országokat, miközben a súlyos tőke néhány kézben maradt. Létrejöttek globális gazdasági érdekszférák, háborúk, ahol mindkét felet ugyanaz pénzelte, aztán abból megint akkora magánvagyonok különböző cégneveken, amelyből manapság akár fejlődő országokat lennének képesek felvásárolni.
Nem nagyon nyilvános, de az IMF, a világbank gyakorlatilag magántőke jellegű tulajdonban van. És a fél világ el van adósodva, gigantikus mennyiségű hiteleket vesznek fel a "fejlett" államok, a függetlenségük rovására. Fejet hajtanak a mesterségesen gerjesztett fogyasztási igény előtt, hogy szinten bírják magukat tartani. A fejlődő országok a fejlődésért cserébe mondanak le a függetlenségükről, cserébe kapnak infrakstruktúrát, új értékrendet, autót, tévét, csipszet, elhízást, ipart, lelki nyomorúságot, környezetszennyezést, a régi hagyományok és szokások elfeledését, stb...
A tőkét pedig már nem papirokon, hanem elektronikus rendszereken "mozgatják", tőzsde nevű helyeken.... a dolgozó kezektől fényévnyi távolságban, olyan emberek akiknek lövésük sincs arról, hogy mások két dollárból élnek egy napig. Nem érzik a súlyát, milyen az, amikor veszítenek jó pár milliót, hogy az ki fogja megtermelni...
De kipótolható a veszteség, kamatos kamattal helyettesíthető... Mi pedig futunk a pénzünk után, és nyomjuk a melót, hogy kipótoljuk a hiányzó lukat amit belőlünk haraptak. Iszonyatos mennyiségű hiteleket veszünk a nyakunkba, hogy legyen egy otthonunk, amit majd talán nyugdíjas korunk elejére ki bírunk fizetni a kamatos kamattal...mert a kölköknek már nem fog jutni semmi. Az új értékrend szerint önmegvalósítjuk magunkat, pedig száz éve még képesek voltak generációk egymás mellett élni, a családok egyben maradtak, a nagyi vigyázhatott az unokára és hasznosnak érezhette magát. Ma bébisintér van pénzért, túlhajszolt anyu és apu, és magányos, szegény nyugdíjasok.
Modern rabszolgatartás.
Nem, nem tudom a megoldást.
De összeszorítom a fogam, és nem veszek fel hitelt.
Régen pápai bullákban tiltották meg a kamat szedését(többször is), kb a XV-XVI. század környékéig, aztán valahogy megszűnt ennek a tiltása.
A kölcsönért kamat fogalma régen tiltott volt, uzsorásnak hívták azt aki a kölcsönért plusz pénzt kért. Még 10-15 évvel ezelőtt is a 30%-os kamat uzsorakamatnak számított, a Nagyim elvből maga épített családi házat önállóan az ápolónői fizujából, mert nem akart 5(!)%-os állami hitelt felvenni 20 évre, meg akarta őrizni az anyagi függetlenségét.
Manapság meg a bankoknál a kamatos kamat a sláger, haverokkal nemrég számolgattuk hogy a tizgurigás lakásra tizenhetet fog kb visszafizetni, ha nem többet. Asszem az uzsorakamatot régen elfelejthetjük a nyomorult kis 30%-ával... Bár a szerződésére tizenvalahány % van írva kamatos kamatként, csak mire a végére jut, kb 70%-al többet fog kifizetni a mindenféle plusz költségekkel együtt, ha nem többet, azzal a felkiáltással, hogy megint válság van/volt/lesz...
Albert Einstein a világ egyik legnagyobb matemaikai találmányának a kamatos kamatot tartotta, de nem igazán lelkesedett érte... Valamit láthatott az öreg. No de nézzük a pénz történetét.
A pénz eredetileg törvényesített csereeszköz volt, könnyen hordozható, magas értékű nemesfém, amely önmagában is értéket képviselt. I.e. 2-3. évezredben Mezopotámia környékén már használták. A pénznek értékmegőzést is szolgálnia kellet, ezért állami privilégium volt, az "állam" szavatolta a fém tisztaságát. A középkorban már nagyiparban ment a kereskedés, nyilvánvalóan megoldást kellett találni a fémpénzek macerás hurcibálására. Korszakalkotó ötlet született, a pénz értékét képviselő utalvány, a kereskedők ezt küldözgették egymásnak, később aztán ezt is adták-vették egymás közt, a pénz pedig helyben maradt, kifizetésre a utalvány felmutatásával került, fedezete a kereskedőnél volt. Elkezdődött a tőkefelhalmozás, a halom arany és ezüstpénzeket macerás és kockázatos volt otthon tárolni, bankokban vigyáztak rájuk és a pénzérmékért bankjegyeket adtak ki, ami hasonlóan egy letéti jegy volt. Később ezt elfogadták más bankok is egymásnak, lassan bevált fizetőeszközzé lépett elő. Az arany ritkán mozgott, csak az elismervény kibocsátásával változott a birtokviszony.
Ennek volt egy orbitális következménye. Akiknél a pénz volt, több pénzt tudtak kikölcsönözni, mert biztosak voltak abban, hogy nem akarja mindenki egyszerre kivenni a pénzt. És tényleg. Egy darab papírból csináltak pénzt. A pénzkölcsönzők nem ezüstöt-aranyad adtak kölcsön, hanem bankjegyeket, tehát egy darab papírt. És a papír után szedtek kamatot, vagyis a "semmiből" csináltak pénzt.
Elkezdődött aránytalanul halmozódni a pénz egy kisebbség kezében, majd ezzel arányosan a politikai hatalom is befolyás alá került. Igyekeztek eladósítani a nemességet, aztán a királyokat, országokat, miközben a súlyos tőke néhány kézben maradt. Létrejöttek globális gazdasági érdekszférák, háborúk, ahol mindkét felet ugyanaz pénzelte, aztán abból megint akkora magánvagyonok különböző cégneveken, amelyből manapság akár fejlődő országokat lennének képesek felvásárolni.
Nem nagyon nyilvános, de az IMF, a világbank gyakorlatilag magántőke jellegű tulajdonban van. És a fél világ el van adósodva, gigantikus mennyiségű hiteleket vesznek fel a "fejlett" államok, a függetlenségük rovására. Fejet hajtanak a mesterségesen gerjesztett fogyasztási igény előtt, hogy szinten bírják magukat tartani. A fejlődő országok a fejlődésért cserébe mondanak le a függetlenségükről, cserébe kapnak infrakstruktúrát, új értékrendet, autót, tévét, csipszet, elhízást, ipart, lelki nyomorúságot, környezetszennyezést, a régi hagyományok és szokások elfeledését, stb...
A tőkét pedig már nem papirokon, hanem elektronikus rendszereken "mozgatják", tőzsde nevű helyeken.... a dolgozó kezektől fényévnyi távolságban, olyan emberek akiknek lövésük sincs arról, hogy mások két dollárból élnek egy napig. Nem érzik a súlyát, milyen az, amikor veszítenek jó pár milliót, hogy az ki fogja megtermelni...
De kipótolható a veszteség, kamatos kamattal helyettesíthető... Mi pedig futunk a pénzünk után, és nyomjuk a melót, hogy kipótoljuk a hiányzó lukat amit belőlünk haraptak. Iszonyatos mennyiségű hiteleket veszünk a nyakunkba, hogy legyen egy otthonunk, amit majd talán nyugdíjas korunk elejére ki bírunk fizetni a kamatos kamattal...mert a kölköknek már nem fog jutni semmi. Az új értékrend szerint önmegvalósítjuk magunkat, pedig száz éve még képesek voltak generációk egymás mellett élni, a családok egyben maradtak, a nagyi vigyázhatott az unokára és hasznosnak érezhette magát. Ma bébisintér van pénzért, túlhajszolt anyu és apu, és magányos, szegény nyugdíjasok.
Modern rabszolgatartás.
Nem, nem tudom a megoldást.
De összeszorítom a fogam, és nem veszek fel hitelt.
