Tegnap találkoztam néhány évfolyamtársammal. Összeültünk egy kávézóban és beszélgettünk mindenféléről. Jó volt kikapcsolni egy kicsit. Kell egy kicsit megállni és körülnézni, egy kakaó meg egy süti mellett beszélgetni... akár a semmiről is.
Az apropó a találkozásra Judit és Tom elutazása volt, kimennek Texasba szerencsét próbálni. Drukkol nekik az egész baráti társaság, és ezerrel mondjuk nekik hogy menjetek, próbáljatok szerencsét, mert megérdemlitek, hogy sikerüljön! Nagyon aranyos pár,összepasszolnak nagyon, és remélem így is maradnak mindig, tudnak majd egymásra vigyázni. Tomi nagyon tehetséges, évtizede zenél már vagy több is, és istenkirály módon. De itthon a bluesnak nincs sok lehetősége a nagyöregek mellett, odakint meg már 4 koncertfellépés várja. Megittuk a kapucsínókat, befaltuk a sütiket, elmélkedtünk az élet nagy dolgain, és csodálkoztunk, hogy régen ami annyira természetes volt, most már annyira azért nem akaródzna (csókolódzni a tömött buszon)...
Hiáa no, lehet komolyodunk...? Boooorzasztóóó... 
Hazafelé menet bekapcsoltam a rádiót az autóban. Megint valami furcsa dal szólt a Class fm-en. De jó, egy új csapat magyar népzenét dolgozott fel, amolyan világzenésre... Mostanában mintha kezdenék a tehetséges fiatalokat is odaengedni a mikrofonhoz, talán mégis csak jót tett a vérfrissítés a rádiókban. (A fikázós-népbutítós Boros-Bocskor páros nekem annyira nem hiányzik...) Esett a hó, óvatosan gördültem hazafelé, pattogtak a hópihék az ablakon, a Csiszár lökte a rizsát aztán megakadt a fülem a dumáján.
Azt kérte, hogy hívják fel az emberek, hogy mi jó dolog történt velük ma, meséljék el a rádióban. És a népek telefonálgattak is, egy nő a pesszimistáknak írt verset, aztán ahogy kanyarodtam be a kútra, épp egy srác beszélt... kicsit félősen, de bevallotta hogy baromi boldog mert ma rámosolygott az imádott kolléganője... Vigyorogva szálltam ki a kocsiból, a kutas láthatóan nem tudta mi bajom, de visszamosolygott...
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=6VcwBTDQm8I"]Tom zenéje Juditnak[/ame]
Útravalóul Tom kapott egy fotósorozatot. Azért ilyen ördögös téma, mert odakint az El Diablo becenevet kapta:
Az apropó a találkozásra Judit és Tom elutazása volt, kimennek Texasba szerencsét próbálni. Drukkol nekik az egész baráti társaság, és ezerrel mondjuk nekik hogy menjetek, próbáljatok szerencsét, mert megérdemlitek, hogy sikerüljön! Nagyon aranyos pár,összepasszolnak nagyon, és remélem így is maradnak mindig, tudnak majd egymásra vigyázni. Tomi nagyon tehetséges, évtizede zenél már vagy több is, és istenkirály módon. De itthon a bluesnak nincs sok lehetősége a nagyöregek mellett, odakint meg már 4 koncertfellépés várja. Megittuk a kapucsínókat, befaltuk a sütiket, elmélkedtünk az élet nagy dolgain, és csodálkoztunk, hogy régen ami annyira természetes volt, most már annyira azért nem akaródzna (csókolódzni a tömött buszon)...
Hiáa no, lehet komolyodunk...? Boooorzasztóóó... Hazafelé menet bekapcsoltam a rádiót az autóban. Megint valami furcsa dal szólt a Class fm-en. De jó, egy új csapat magyar népzenét dolgozott fel, amolyan világzenésre... Mostanában mintha kezdenék a tehetséges fiatalokat is odaengedni a mikrofonhoz, talán mégis csak jót tett a vérfrissítés a rádiókban. (A fikázós-népbutítós Boros-Bocskor páros nekem annyira nem hiányzik...) Esett a hó, óvatosan gördültem hazafelé, pattogtak a hópihék az ablakon, a Csiszár lökte a rizsát aztán megakadt a fülem a dumáján.
Azt kérte, hogy hívják fel az emberek, hogy mi jó dolog történt velük ma, meséljék el a rádióban. És a népek telefonálgattak is, egy nő a pesszimistáknak írt verset, aztán ahogy kanyarodtam be a kútra, épp egy srác beszélt... kicsit félősen, de bevallotta hogy baromi boldog mert ma rámosolygott az imádott kolléganője... Vigyorogva szálltam ki a kocsiból, a kutas láthatóan nem tudta mi bajom, de visszamosolygott...
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=6VcwBTDQm8I"]Tom zenéje Juditnak[/ame]
Útravalóul Tom kapott egy fotósorozatot. Azért ilyen ördögös téma, mert odakint az El Diablo becenevet kapta:
