Tényleg, van ilyen? Mit jelent? Talán mindenkinek mást. De nagyon sokaknak a lázadást, a jelen társadalmi rendszer el nem fogadását jelenti.
A jelen társadali rendszer alapja a fogyasztói szemlélet. Mi is ez? Amit mindenkitől elvárnak: termeljen és fogyasszon korlátok nélkül. Járj el bulizni, lehetőleg igyál minél többet meg cigizz, drogozz, hajszold az egyszerhasználatos, eldobhatós párkapcsolatokat, tankolj minél többet az új motorodba, költs egy vagyont kiegészítőkre, és csak az amerikai legendát tekintsd motornak. Érezd jól magad, senkivel és semmivel ne törődj, ott dobj át mindenkit a palánkon, ahol csak tudsz. Utána dolgozd hülyére magadat a melóhelyen, hogy el tudj menni szórakozni, és azzal áltathasd magad, hogy a buli az pihentet.
Hogy lázadok ez ellen én? Nyugis melóm van, a legkevésbé sem érdekel, hogy máshol a háromszorosát is megkereshetem. Amikor táppénzről visszajöttem, azzal fogadtak: „De jó, hogy megjött, tanár úr, legalább értelmes dolgokat fogunk csinálni gyakorlaton!” És tudod, ez többet ér nekem, mint plusz 120 ropi a versenyszférában. Tökéletesen elég nekem a 250-es CZ-m, nem tökéletes, de nekem megfelel, nem vágyom másra vagy nagyobbra.
Nem járok buliba, motorostalálkozókon azt lesem, melyik márkatársamon tudnék segíteni, milyen új ismeretségeket tudok kötni, hogy segíthessek magamon és másokon. Nem bagózok, nem iszom sokat, és főleg: a tartós kapcsolatok híve vagyok, amit olyan alapokra építenék (ha lenne kivel), amiket rég elavultnak, életképtelennek tekint mindenki.
Megelégszem azzal, amim van. Egy darabig a motorosok között találtam meg azt az érát, ami megértett, ami elfogadott. Sajnos a fogyasztói társadalom itt is kezdi megvetni a lábát.
Az a szabad ember, akit a fogyasztói társadalom nem tud befolyásolni. A szabad ember lázad puszta létével. Nehéz utat választ, aminek vége többnyire bukás. Mégis büszkén néz mások szemébe, és tudja, hogy jó úton jár, és ez mindennél többet ér. Főleg azoknál a dolgoknál, amit egy hamis eszme sugall a hiszékenyeknek. Legyen bennünk erkölcsi tartás, béke, megbecsülés!
Sok napsütést, olcsó benzint, Barátaim!<O
</O
A jelen társadali rendszer alapja a fogyasztói szemlélet. Mi is ez? Amit mindenkitől elvárnak: termeljen és fogyasszon korlátok nélkül. Járj el bulizni, lehetőleg igyál minél többet meg cigizz, drogozz, hajszold az egyszerhasználatos, eldobhatós párkapcsolatokat, tankolj minél többet az új motorodba, költs egy vagyont kiegészítőkre, és csak az amerikai legendát tekintsd motornak. Érezd jól magad, senkivel és semmivel ne törődj, ott dobj át mindenkit a palánkon, ahol csak tudsz. Utána dolgozd hülyére magadat a melóhelyen, hogy el tudj menni szórakozni, és azzal áltathasd magad, hogy a buli az pihentet.
Nem járok buliba, motorostalálkozókon azt lesem, melyik márkatársamon tudnék segíteni, milyen új ismeretségeket tudok kötni, hogy segíthessek magamon és másokon. Nem bagózok, nem iszom sokat, és főleg: a tartós kapcsolatok híve vagyok, amit olyan alapokra építenék (ha lenne kivel), amiket rég elavultnak, életképtelennek tekint mindenki.
Megelégszem azzal, amim van. Egy darabig a motorosok között találtam meg azt az érát, ami megértett, ami elfogadott. Sajnos a fogyasztói társadalom itt is kezdi megvetni a lábát.
Az a szabad ember, akit a fogyasztói társadalom nem tud befolyásolni. A szabad ember lázad puszta létével. Nehéz utat választ, aminek vége többnyire bukás. Mégis büszkén néz mások szemébe, és tudja, hogy jó úton jár, és ez mindennél többet ér. Főleg azoknál a dolgoknál, amit egy hamis eszme sugall a hiszékenyeknek. Legyen bennünk erkölcsi tartás, béke, megbecsülés!
Sok napsütést, olcsó benzint, Barátaim!<O
</O
