Rögtön egy idézet Corey Taylortol,aztán csak is saját gondolatból meritek mert utálok idézni.Megöli a tehetséget.
A Rock az a dolog, ami mindenkiben benne él, csak meg kell találni magunkban!
A Rock az a dolog, ami mindenkiben benne él, csak meg kell találni magunkban!
'Sosem szabad feladni a hitünket-azt amiben hiszünk- és soha de soha nem szabad elfelejteni, hogy a szabadságunk a legfontosabb kincsünk! Nem szabad hagynunk, hogy mások befolyásoljanak bennünket!' Emelett még annyit, hogy a legjobb dolog az életedben, ha észreveszed hogy kik azok az emberek, akik meletted állnak, és kik azok akik az utadba állnak, és irányítani akarnak. A legjobb, ha már érzed és tudod hogy mit gondolnak rólad, mi a véleményük és hogy mit akarnak veled...Nem kell beletörődnöd, csak maradj csendben-> Mutasd ki, hogy mennyire nem érdekelnek a negatív dolgok.
#8 Corey Taylor (Slipknot)
Ugye nem az szín és nem a ruha dönti el hogy valaki rockerré válik vagy sem,Akkor nem is betűszíne az ami azzá tesz.
Épp beszélgettem ma valakivel és feltett egy kérdést,és ez nyomott hagyott bennem,elég fura mikor talpig koszban kikászálódva a raktárból hétfő délben komoly kérdésekről kell beszélni.És ez a rockerség.Épp valamelyik nap kérdezte meg valaki tőlem:Akkor bupu rocker leszel?Furán néztem,és válaszoltam valamit,mert tudom nem ezen a kérdésen dől el.Ahhoz hogy valaki azzá váljon,az nem egyik napról a másikkal megy,ez egy életérzés amibe beleszületsz,felnősz különböző zenekarokon,gondolok itt az pokolgép kalapács,ossián,moby dick,és végig kíséred ezeket az átalakulásokat,és a lelked mélyéig hatol oda ahova csak ez a zene tud lejutni.Lehet másoknak az ördög zenéje nekem az életerő.Sokat veszekedtünk discó patkányokkal nekik mitől szar a tuc tuc gépi zenéjük és hogy kik azok a dj-k,amit a mai napig nem értek hogy lehet ilyen szart hallgatni.Épp vagy egy hete csináltak riportot hobóval és a kislánya épp pont erre jukadt ki,hogy nem sok zenei érték van az ilyen zenékben,tudhat valamit.De én sem ezen nőttem fel,7 évesen még utáltam ezt az állat zenét ahogy csápolnak a koncerteken aztán fordult a világ.A nehéz sors és a hányatatott élet és megérteve a sorokat miről szólnak,felgyújtotta a villanyt.Pénzem koncertekre nem volt,sokat nem is jártam,hosszú hajam volt ha mentem ott ráztam magam az első sorban és pogóztam.Jártam klubokba és néztem ahogy a barátaim azt a zenét játszák amit mind szeretünk.És ma felvilágosítottak hogy ezek mind omen zenék.Mint a háború gyermekei,meg hagy ne soroljam,ismeritek mind.Kopik kifelé belőlem a zenei tudás.
Valahol akkoriba a zenei iparban mikor kiábrándultál rájöttél arra hogy:
hogy ilyen a világ, vagy nem fogadod el, és mást keresel: igazi zenét tücc-tücc és gagyi-pop helyett, igazi érzéseket "I love you, but you don't love me..."-stílusú nyavalygások helyett, igazi tudást a pop-kultúra helyett .Ráadásul sok mitikus zenész olyan kultúrákat tár eléd megénekelve a saját számaikban,sajna én nem tudok angolul de tudva ezt hogy kicsit másik világ ez.#8 Corey Taylor (Slipknot)
Ugye nem az szín és nem a ruha dönti el hogy valaki rockerré válik vagy sem,Akkor nem is betűszíne az ami azzá tesz.
Épp beszélgettem ma valakivel és feltett egy kérdést,és ez nyomott hagyott bennem,elég fura mikor talpig koszban kikászálódva a raktárból hétfő délben komoly kérdésekről kell beszélni.És ez a rockerség.Épp valamelyik nap kérdezte meg valaki tőlem:Akkor bupu rocker leszel?Furán néztem,és válaszoltam valamit,mert tudom nem ezen a kérdésen dől el.Ahhoz hogy valaki azzá váljon,az nem egyik napról a másikkal megy,ez egy életérzés amibe beleszületsz,felnősz különböző zenekarokon,gondolok itt az pokolgép kalapács,ossián,moby dick,és végig kíséred ezeket az átalakulásokat,és a lelked mélyéig hatol oda ahova csak ez a zene tud lejutni.Lehet másoknak az ördög zenéje nekem az életerő.Sokat veszekedtünk discó patkányokkal nekik mitől szar a tuc tuc gépi zenéjük és hogy kik azok a dj-k,amit a mai napig nem értek hogy lehet ilyen szart hallgatni.Épp vagy egy hete csináltak riportot hobóval és a kislánya épp pont erre jukadt ki,hogy nem sok zenei érték van az ilyen zenékben,tudhat valamit.De én sem ezen nőttem fel,7 évesen még utáltam ezt az állat zenét ahogy csápolnak a koncerteken aztán fordult a világ.A nehéz sors és a hányatatott élet és megérteve a sorokat miről szólnak,felgyújtotta a villanyt.Pénzem koncertekre nem volt,sokat nem is jártam,hosszú hajam volt ha mentem ott ráztam magam az első sorban és pogóztam.Jártam klubokba és néztem ahogy a barátaim azt a zenét játszák amit mind szeretünk.És ma felvilágosítottak hogy ezek mind omen zenék.Mint a háború gyermekei,meg hagy ne soroljam,ismeritek mind.Kopik kifelé belőlem a zenei tudás.
Valahol akkoriba a zenei iparban mikor kiábrándultál rájöttél arra hogy:
Hogy az öltözék mitől lett ilyen,tök mindegy.A fekete: igazából nem lényeg, hogy feketében járj, sőt! Nem szükséges hosszú haj sem. A fekete szín viselése egyébként is úgy alakult ki, hogy a rockerek szembe mentek a divattal: száműzték a színeket és a szabásvonalakat, mintegy egyenruhát kreáltak maguknak, ami lassan maga is divattá vált... és így különböztették meg egymást és magukat az "átlagembertől" - javaslom meghallgatásra a P. Mobil "Átlagember" c. számát.
Valahol Bill Haley-vel kezdődött de akkor még nem éltem
Egyszóval mikor megszólal ez a zene akkor pezseg a véred és hallgatnod kell,legyen ez kőkemény metal vagy csak egy könnyűzenei rock.
És most hagyunk a könnyeknek is helyet
[ame="http://www.youtube.com/watch?v=HspwWJxKNv0&feature=related"]YouTube- Pokolgép - Hol van a szó[/ame]