Megint eljött a pillanat, amikor is a költségvetés végére érve csak álltam bután, mint szamár a hegyen. Merthogy még mindig kéne venni egy zsák dekorcuccot, de a pénzeszsákot max a fejemre húzhatom, esetleg szabhatok belőle zsákruhát, de hogy onnan szépen rajzolt papírföcniket már nem húzok elő, az tuti...
Szegény ember vízzel főz felkiáltással, megiramodtam tehát a híres Orczy tér mellett található Két Tigris fantázianévvel megáldott csíkszeműek által uralt sátoros-bungallós-konténeres bevásárlóközpont felé. Már vagy másfél-két éve nem jártam arra, hát meg kell valljam jól meg is lepődtem!
Régi szokásomhoz híven, miszerint ott nem parkolunk utcán (egyrészt mert parkolójegyes, másrészt mert ott sűrűn nemszeressem alakok mászkálnak), be is hajtottam a szemben lévő régi Ganz gyár területére, és hát eléggé meg is lepődtem. Kívülről ugyanolyan rüsvedt, mint volt, de totális átváltozás van folyamatban. Régebben ott csak egy-két iparos cég bérelt placcot, lézengés volt ezerrel, most meg elég durván kiépült a hely! Iparosok sehol.
Szóval első döbbenetemben megálltam a második parkolóhelynek kinéző placcon, közel a nagy régi ganzos bejárathoz, mire ki is rontott azonnal a harcias csíkszemű menyecske: mingyá jö főnök, menyine, mérges lesz! Hoz áru, zoknipulóver, nemtud pakol, mennyémá, mennyémá...mennyine!
Ám legyen, nem állok a cocialista kínai ipar útjába, biztos találok helyet odébb. Aha, én kis naív, hát jóval odébb, a gyártelep majd másik végében....
Gyakorlatilag a csíkszeműek uralják a régi gyártelep nagy részét, szépen festett raktárak (pink, erősnarancs, bugyipiros, üvöltősárga, hupilila), vitrines, kirakatos boltos-nagykeres-cuccolós világváros épül odabent a régi romokon. Felirat mindenféle távolkeleti krixkrax, vannak utcanévtáblák is ( pölö shenan market), kínaiul is, meg talán koreaiul is, szóval elég sokféle karaktert láttam, de egyik se volt európai. Odabent egy másik kultúra épül. Talpalatnyi parkolóhely nélkül, az út közepén egy-két régi félig lefedett szerelőaknával ( én is áthajtottam rajta Zümivel), a tetőről félig leszakadni készülő ipari csúszdával, a hóesésben gigantikus csomagot kiskocsival toló csíkszeművel (kocsivigyáááááááááá!), román akcentusos puttonyos romával (hádetákároggyámánázutámbóóó), ukrán kockafejű furgonossal, istentelen mennyiségű dobozos autóval és egyéb kockajárművel egymás hegyén-hátán, és nyüzsögnek, valami elképesztő módon. Még a hóban is, szerda délelőtt. Elképesztő. A raktárak felett egy-két érdekes ablak, mintha függöny lenne és laknának is ott, felette még egy szint, ott már nincs üveg... de lent friss vakolat, friss meszelés, ameddig láthatóan zajlik az élet, pöpecül megcsinálva.
Na mindegy, kigyalogoltam bánatosan a hóban, merthogy a benti boltok nagy részében "itt csak sokat ado, ninc kici". Közben másik europid szabásút nem is nagyon láttam, de mire kiértem a gyártelep bejáratánál sorakozó újabb kisáruházakhoz (ott se volt régen semmi), a fülem kopogtatható keménységűre fagyott. Mivel a bevásárlás nálam nem pótcselekvés, és különösebb extra élvezetet sem nyújt, már elegem volt ennyitől. A piacozás nyáron jó, amikor az ember ráér, lehet alkudozni és nem kerget se a tatár, se a hideg, se egyéb ünnepi kényszerköltekezés. Berontottam hát a legelső hasadékon ahol láthatóan kínai bigyók voltak kilógatva, és lám, az egy sapkás volt. A fülemet lapogatva eszembe ötlött, hogy már hetek óta sapkavehetnékem van, de az összes eddig megjárt bolt vagy elvetemülten drága vagy bánatosan ronda sapkákat tartott, ezért volt most is fagyközelben a fülem. No de ez a csíkszemű valami borzalmasan nagy sapkaválasztékkal rendelkezett, és mint kiderült volt abból a fajta sapkából amire 14 évesen vágytam, meg abból is, amelyikre 18 éves koromban, meg abból is amit majd talán 60 évesen teszek majd a fejemre. Megkérdeztem mennyi. Aztán dobtam egy hátast. A 14 éves kori sapi volt haccá, a 18-asra már félve mondta hogy nyoccá. Vettem még Söndörnek is egy harmadikat. Aztán szembejött az a sapi amit kétezerért árultak a boltban, itt hárocá volt... Vazze, egy darab! Sok darab kéccá.
Robogtam tovább, megtalálam a világító füzérest, ottan hárocá volt egy 40 égős füzér. Színes is volt, meg fehér is. Aztán mentem még egy kört, és rájöttem, hogy ez borzalom, kb harmadannyival olcsóbb minden mint régen, hogy hogy az istenben csinálják ezt!!! És mindenütt csíkszemű, van amelyik nem is érti mit kérdek, csak mondja az árát, mert nem is beszél másként csak csíkül. Rámolnak és nyüzsögnek ezerrel, láthatóan ott élik az életüket. Jönnek-mennek, furgon-merdzsó.
Hm. Most itt filózok a világítós füzér mellett, és a trafóját nézem, a kábeleket, az izzókat, kalkulálgatom a szállítási költséget Kínából és a munkadíjat, a raktárbélést, az eladó munkadíját és az áfát, a járulékokat, de sehogy a viharba nem jön ki a hárocá.
Valamit tudnak ezek a csíkszeműek itt a Kiskínában. Az egyik leglerüsvedtebb gyártelepet kezdték újáépíteni, hasznosítják azt amit mi kidobtunk és kábé évtizedig üresen kongott. A szarból építenek várat. Nálunk még a laktanyákat is hagyták szétrohadni, pedig mennyi akkori fiatalnak adott volna lakást. (Próbáltam akkoriban megfutni egy ilyen kört, hátha van lehetőség, de mindenütt kiröhögtek, hogy én ezt hogy képzelem, az az államé. Esetleg ha van elég pénzem, megvehetek egy komplet laktanyát. Anyátok, pedig milyen jó kis lakóparkok lehetnének, zárt játszótérrel, stb...)
Igen, feltételezem, hogy a munkadíja, aki ezt gyártotta, nem volt több napi egy tál rizsnél. Azt is feltételezem, hogy nem fizetnek érte járulékokat (mert Kínában nincs nyugdíjbiztosítás meg tébé, csak mostanság kezdik!), és valszeg hiába adott nyugtát, az áfát úgyse fogja befizetni, sőt, ha holnap visszavinném reklamácijázva, elküldene a halál faszára.
Viszont háromcá. És 10 db-ból kiválasztotta nekem az 5 működőképeset. Hivatalosan hazánkban 5000 kínai tartózkodik huzamosabb ideje, de a napilapjukból 30-ezres példány fogy amit az egyik nyomdában gyártanak, ahová én is járok.
És működik nekik. Áfa, tébé, agyonverlekjárulékok nélkül.
Lehet nekik van igazuk?
Néha azon filózok, hogy szép ez a közös teherviselés meg adózás, de miért is? Hogy majd egyszer ha nyugdíjas leszek, majd jó legyen? Ez kábé olyan mint a menyországban majd nekem jó lesz egyszer...
Múltkor megint felpiszkáltam magam agyilag, visszamenőleg kiszámoltam 3 évre a járulékaimat. Lehetne egy fél lakásom. Nem lepukkant helyen, normális környéken. Kicsi, de élhető. Jah, hogy ez nem cél, hogy élhető életet éljek... akkor minek is fizessek?
Igaza van a csíkszeműnek. Aki akar, az dolgozhat feketén is, vállalkozhat feketén is, és ha hosszútávon gondolkozik, addigra megoldja a nyugdíjra és orvosravalót is.
És nem kell majd az államilag megállapított alamizsnán tengődnie 40 év után, mint a mostani kisnyugdíjasoknak... Náluk kialakult az egyéni felelősségérzet, és nem az államtól várják a segélyt, lakást meg egyéb életük megoldást. Nincs tejbetökölés, meg közös pénz szétszórása. A korrumpálható hivatalnokot meg lefejezik. Kína combosodik, lehet lenyom mindenféle uniót, legyen az európai, arab vagy amerikai...
Dolgoznak. Aki akar, az tud.
Szegény ember vízzel főz felkiáltással, megiramodtam tehát a híres Orczy tér mellett található Két Tigris fantázianévvel megáldott csíkszeműek által uralt sátoros-bungallós-konténeres bevásárlóközpont felé. Már vagy másfél-két éve nem jártam arra, hát meg kell valljam jól meg is lepődtem!
Régi szokásomhoz híven, miszerint ott nem parkolunk utcán (egyrészt mert parkolójegyes, másrészt mert ott sűrűn nemszeressem alakok mászkálnak), be is hajtottam a szemben lévő régi Ganz gyár területére, és hát eléggé meg is lepődtem. Kívülről ugyanolyan rüsvedt, mint volt, de totális átváltozás van folyamatban. Régebben ott csak egy-két iparos cég bérelt placcot, lézengés volt ezerrel, most meg elég durván kiépült a hely! Iparosok sehol.
Szóval első döbbenetemben megálltam a második parkolóhelynek kinéző placcon, közel a nagy régi ganzos bejárathoz, mire ki is rontott azonnal a harcias csíkszemű menyecske: mingyá jö főnök, menyine, mérges lesz! Hoz áru, zoknipulóver, nemtud pakol, mennyémá, mennyémá...mennyine!
Ám legyen, nem állok a cocialista kínai ipar útjába, biztos találok helyet odébb. Aha, én kis naív, hát jóval odébb, a gyártelep majd másik végében....
Gyakorlatilag a csíkszeműek uralják a régi gyártelep nagy részét, szépen festett raktárak (pink, erősnarancs, bugyipiros, üvöltősárga, hupilila), vitrines, kirakatos boltos-nagykeres-cuccolós világváros épül odabent a régi romokon. Felirat mindenféle távolkeleti krixkrax, vannak utcanévtáblák is ( pölö shenan market), kínaiul is, meg talán koreaiul is, szóval elég sokféle karaktert láttam, de egyik se volt európai. Odabent egy másik kultúra épül. Talpalatnyi parkolóhely nélkül, az út közepén egy-két régi félig lefedett szerelőaknával ( én is áthajtottam rajta Zümivel), a tetőről félig leszakadni készülő ipari csúszdával, a hóesésben gigantikus csomagot kiskocsival toló csíkszeművel (kocsivigyáááááááááá!), román akcentusos puttonyos romával (hádetákároggyámánázutámbóóó), ukrán kockafejű furgonossal, istentelen mennyiségű dobozos autóval és egyéb kockajárművel egymás hegyén-hátán, és nyüzsögnek, valami elképesztő módon. Még a hóban is, szerda délelőtt. Elképesztő. A raktárak felett egy-két érdekes ablak, mintha függöny lenne és laknának is ott, felette még egy szint, ott már nincs üveg... de lent friss vakolat, friss meszelés, ameddig láthatóan zajlik az élet, pöpecül megcsinálva.
Na mindegy, kigyalogoltam bánatosan a hóban, merthogy a benti boltok nagy részében "itt csak sokat ado, ninc kici". Közben másik europid szabásút nem is nagyon láttam, de mire kiértem a gyártelep bejáratánál sorakozó újabb kisáruházakhoz (ott se volt régen semmi), a fülem kopogtatható keménységűre fagyott. Mivel a bevásárlás nálam nem pótcselekvés, és különösebb extra élvezetet sem nyújt, már elegem volt ennyitől. A piacozás nyáron jó, amikor az ember ráér, lehet alkudozni és nem kerget se a tatár, se a hideg, se egyéb ünnepi kényszerköltekezés. Berontottam hát a legelső hasadékon ahol láthatóan kínai bigyók voltak kilógatva, és lám, az egy sapkás volt. A fülemet lapogatva eszembe ötlött, hogy már hetek óta sapkavehetnékem van, de az összes eddig megjárt bolt vagy elvetemülten drága vagy bánatosan ronda sapkákat tartott, ezért volt most is fagyközelben a fülem. No de ez a csíkszemű valami borzalmasan nagy sapkaválasztékkal rendelkezett, és mint kiderült volt abból a fajta sapkából amire 14 évesen vágytam, meg abból is, amelyikre 18 éves koromban, meg abból is amit majd talán 60 évesen teszek majd a fejemre. Megkérdeztem mennyi. Aztán dobtam egy hátast. A 14 éves kori sapi volt haccá, a 18-asra már félve mondta hogy nyoccá. Vettem még Söndörnek is egy harmadikat. Aztán szembejött az a sapi amit kétezerért árultak a boltban, itt hárocá volt... Vazze, egy darab! Sok darab kéccá.
Robogtam tovább, megtalálam a világító füzérest, ottan hárocá volt egy 40 égős füzér. Színes is volt, meg fehér is. Aztán mentem még egy kört, és rájöttem, hogy ez borzalom, kb harmadannyival olcsóbb minden mint régen, hogy hogy az istenben csinálják ezt!!! És mindenütt csíkszemű, van amelyik nem is érti mit kérdek, csak mondja az árát, mert nem is beszél másként csak csíkül. Rámolnak és nyüzsögnek ezerrel, láthatóan ott élik az életüket. Jönnek-mennek, furgon-merdzsó.
Hm. Most itt filózok a világítós füzér mellett, és a trafóját nézem, a kábeleket, az izzókat, kalkulálgatom a szállítási költséget Kínából és a munkadíjat, a raktárbélést, az eladó munkadíját és az áfát, a járulékokat, de sehogy a viharba nem jön ki a hárocá.
Valamit tudnak ezek a csíkszeműek itt a Kiskínában. Az egyik leglerüsvedtebb gyártelepet kezdték újáépíteni, hasznosítják azt amit mi kidobtunk és kábé évtizedig üresen kongott. A szarból építenek várat. Nálunk még a laktanyákat is hagyták szétrohadni, pedig mennyi akkori fiatalnak adott volna lakást. (Próbáltam akkoriban megfutni egy ilyen kört, hátha van lehetőség, de mindenütt kiröhögtek, hogy én ezt hogy képzelem, az az államé. Esetleg ha van elég pénzem, megvehetek egy komplet laktanyát. Anyátok, pedig milyen jó kis lakóparkok lehetnének, zárt játszótérrel, stb...)
Igen, feltételezem, hogy a munkadíja, aki ezt gyártotta, nem volt több napi egy tál rizsnél. Azt is feltételezem, hogy nem fizetnek érte járulékokat (mert Kínában nincs nyugdíjbiztosítás meg tébé, csak mostanság kezdik!), és valszeg hiába adott nyugtát, az áfát úgyse fogja befizetni, sőt, ha holnap visszavinném reklamácijázva, elküldene a halál faszára.
Viszont háromcá. És 10 db-ból kiválasztotta nekem az 5 működőképeset. Hivatalosan hazánkban 5000 kínai tartózkodik huzamosabb ideje, de a napilapjukból 30-ezres példány fogy amit az egyik nyomdában gyártanak, ahová én is járok.
És működik nekik. Áfa, tébé, agyonverlekjárulékok nélkül.
Lehet nekik van igazuk?
Néha azon filózok, hogy szép ez a közös teherviselés meg adózás, de miért is? Hogy majd egyszer ha nyugdíjas leszek, majd jó legyen? Ez kábé olyan mint a menyországban majd nekem jó lesz egyszer...
Múltkor megint felpiszkáltam magam agyilag, visszamenőleg kiszámoltam 3 évre a járulékaimat. Lehetne egy fél lakásom. Nem lepukkant helyen, normális környéken. Kicsi, de élhető. Jah, hogy ez nem cél, hogy élhető életet éljek... akkor minek is fizessek?
Igaza van a csíkszeműnek. Aki akar, az dolgozhat feketén is, vállalkozhat feketén is, és ha hosszútávon gondolkozik, addigra megoldja a nyugdíjra és orvosravalót is.
És nem kell majd az államilag megállapított alamizsnán tengődnie 40 év után, mint a mostani kisnyugdíjasoknak... Náluk kialakult az egyéni felelősségérzet, és nem az államtól várják a segélyt, lakást meg egyéb életük megoldást. Nincs tejbetökölés, meg közös pénz szétszórása. A korrumpálható hivatalnokot meg lefejezik. Kína combosodik, lehet lenyom mindenféle uniót, legyen az európai, arab vagy amerikai...
Dolgoznak. Aki akar, az tud.
