a köszönet nyilvánítás talán egy egyszerű dolognak tünhet azoknak a tagoknak és nem tagoknak a számára,akik (sajnos)különböző okok miatt nem vehettek részt Pacikó buliján.ebben az esetben viszont nehéz,mert akkor el kellene kezdenem annál az ismeretlennél,aki a kereket feltalálta,lehetőséget adva ezzel a késöbbi korok okosainak,akik megalkották a mocit.ez vezetett ugyanis oda,hogy megélhettem eddigi(nem rövid)életem egyik legszebb,legemlékezetesebb eseményét.részt vehettem egy olyan találkozón,ahol megszüntek a korral,nemmel járó gátlások,ahol nem voltak távolságok,nem volt akadály a rossz a idő,a rutintalanság,különböző kötelezettségek.neveket nem is említek Pacikóén kivül,akinek ezt a csodálatos hétvégét köszönhetjük,mert erre a nevek száma sem adna lehetőséget.nem lehet megemlíteni azokat sem név szerint,akik egy gesztussal,beszólással,vagy csak egy mozdulattal hozzájárultak ahhoz,hogy ez a buli olyan lett,amilyen.nem lehet megköszönni azokat a kötetlen beszélgetéseket,amelyben a tetoválástól kezdve a szülésig (!!) mindenről szó volt.nem lehet megköszönni azt az önzetlen kedvességet,nyíltságot,vidámságot,amit számomra csak virtuálisan(vagy még úgysem) ismert emberektől kaptam.nem lehet megköszönni,hogy sikerült újra elkezdenem hinni az érdek nélküli barátságban,mindezt egy olyan esemény kapcsán ,ahol az egyetlen közös kapocs a motorozás szeretete volt.nem lehet megköszönni,mert nincs rá megfelelő szó.én mégis megpóbálom.köszönjük Kicsi Pacikó és én,személy szerint,köszönöm Mindenkinek!
suzu
suzu
