Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

3D horror és a burok

Ma voltunk horror 3D moziban, az első 5 perc után leoldott a bizti nálam, így aztán ott is hagytuk. Nekem sok amikor 3D-ben látok haldoklót, épp agyonütődő nőt, felkoncolt fickót kilógó belekkel jajgatni, stb... Na ja, nálam is van határ. És nem a látvány zavar, mert láttam már beleket meg egyéb más belsőséget, hanem a képből kiáradó szenvedés és fájdalom, a burkolt és burkolatlan pszichikai terror, az erőszak korlátlan materializálódása.
Ilyenkor késztetést érzek arra, hogy akár agyon is verjek valakit, hogy leálljon a folyamat. Mozi esetében ugyebár ez nem szükséges, elég ha kimegyünk a teremből. De az alkotóknak akármennyi melója is volt benne, azért kipróbáltatnám velük a haldoklós szenvedős szitukat, hogy tudja milyen, amikor valaki átérzi ezt a dolgot és egy ilyennek tolja az orra alá, hogy "nesze vazze, szórakozzál... - ez most a divat"!

Anno katasztrófafotós akartam lenni, még hittem abban, hogy ha megmutatom más szenvedését, attól majd jobban segítenek rajtuk.

Hát nem, rájöttem ez nem így működik.

Ez ma már iparág, a más szenvedéséből hasznot húznak, és ezen az a tény sem változtat, ha néha tényleg többen segítenek úgy, ha tudnak a szenvedésről. Egyre több és egyre vérmesebb szenvedéseket tálalnak elénk, híradókban, filmekben, szórakoztató 3D horror mozikban és ennek hatására a mindennapi életben szembejövő mikrodrámákkal szemben egyre érzéketlenebbek vagyunk. Így borul fel szép csöndben egy értékrend, és így születnek olyan családjogi törvények, hogy amíg vér nem folyik, a rendőr nem kenheti pofán gumibottal a rendszeresen részegen verekedő apukát. Gyakorlatilag a moziban és a családon belül egyaránt elfogadott az erőszak. Aztán amikor betörnek és kirabolnak, az elkövető kap majd fél év felfüggesztettet: a bíró gyakorlatilag jóváhagyta.

Már megint kiabálnak a szomszédban. A büdös bunkója, nem hagyja a mi nyugalmunkat békében, de senkinek nem jut eszébe, hogy lehet odabent valakinek segítségre lenne szüksége... és ha leállítanák az agresszort, akkor a mindennapi kiabálás is megszűnne. Manapság már csak a mi kis privát térfelünk az érdekes... kevés embernek jut eszébe kiszedni az elmebeteg szülő kezéből a ártatlanul gyepált kiskölköt. Az az ő gyereke, én nem szólok bele - kvázi azt mondja, felőlem meg is dögölhet. Ember az ilyen? Kereshetünk kibúvókat, hogy azért nem szólok bele mert...de amit megteszünk végül, az számít igazán, nem az amit mondunk. Hogy a kicsinek végül is nincs segítsége, vagy kibírja, vagy nem.

Szóval még gyakornok koromban kiküldtek a Tiszára, egy árvízhez fotózni. A kiskatonák jópofák voltak, csoportba összeálltak a töltésen ahol rámolták a homokzsákokat, jó hangulatuk volt, örültek, hogy nem a laktanyában punnyadnak, hanem végre valami hasznosat csinálnak.
Aztán mentem tovább, és az ártéren egy vályogháznál az egyik teherautóra épp akkor vezették fel a marhát, a másikra meg rakták fel a még éppen menthető bútorokat. A víz a küszöb előtt volt. Az autón láthatóan öreg és régi bútorok voltak, amolyan szeretett darabok, még egy nagy, faragott szekrényt is láttam, hasonlót, mint ami a Nagyimnak is volt.
A házat körberakták homokzsákokkal úgy derékig, de ahogy a víz aznap jött felfelé, egyértelmű volt, hogy itt úszni fog minden, menni kell.

A két kisöreg a kapuban állt. A víz csillogott a ház oldalán, és ahogy visszafordultak, ahogy nézték a vályogházat, látszott, az az ő egész életüknek a munkája. Egy szót sem szóltak, csak álltak a kapuban, nézték amit még otthagytak, az életüket. Tökéletes kompozíció volt, a fájdalom tökéletes fotója. Az áradás, a két öreg, elkeseredett arc és a víz, ahogy csillogott a ház oldalán. A kiskatonák, ahogy térdig állva a vízben rámoltak a háttérben.
A gép ott volt a kezemben, és nem tudtam lefotózni. Nem akartam. Úgy éreztem ez az ő privát életük, és belekotrok az egészbe. Ha ezt most lefotózom és hozzájárulok hogy az ő drámájuk közkincs legyen, még beléjük is taposok egy jó nagyot. Nesztek, így szenvedtek ti, rögzítem, hogy jól emlékezzetek rá, és a sebek sose gyógyuljanak be...legyen mivel feltépkedni később majd a hegeket. És ráadásul ne tegyek semmit? Csak nézzem és aztán pénzt csináljak belőle? Ez így korrekt?

A fejembe a mai napig ott van ez a kép, mert van ami elég, ha csak fejben marad meg.

Évek óta nem nézem meg a Worldpress Fotó kiállítást. Pont ezután az áradásos fotózás után a fényképész sulival eltereltek minket az aktuális évi sorozat kiállítására, hogy fejlődjön a képi kompozíciós érzékünk, lássuk a "nagyok" hogy csinálják ezt.

Az összes sajtófotó a szenvedésről szólt. Még a sportfotók is, a boxoló foga ahogy repül kifelé a szájából, a tornászlány lába ahogy kibicsaklik és eltorzul az arca a fájdalomtól, egy angolai közvetlen fejbelövés közben, ahogy loccsan a koponyája, és a kivégzője arcán kéjjes vigyor...

Ebből állna a világ? Ilyen, ezt kell néznie mindenkinek? Ez az életünk, kizárólag a nyomorgás és szenvedés? Ez lesz a huszadik századról az összes emlék? Egy komplett pokol? Nem akarom az életemet mások szenvedésének archiválásával tölteni, hogy közvetítője legyek a pokolnak, álljak felette és asszisztáljak hozzá, mert "ez a feladatom"? Ezt tegyem pénzzé, mert ez a munkám?

A világ nem ilyen, van szép pillanata is ezer, és a szép pillanatokat sokkal könnyebb tönkretenni, mint a rosszakat megjavítani.

Nem, belőlem nem lett katasztrófafotós.

Szokták mondani, hogy amíg gyerek az ember és a családja veszi körül, addig burokban van - és megvédik az ilyesmitől. Lehetne mindenkinek egy nagy burka, vigyázhatnánk akár egymásra is. De ez még nem megy, mert pénzt lehet belőle csinálni, és van akinek a pénz többet jelent a saját lelkénél. Néha úgy látom, hogy mindenkinek meg kell járnia a maga poklát, hogy utána tudja mikor és mitől jó neki.

Hogy kell az a burok, és a burok kiterjeszthető másokra is. Hogy a szenvedés megváltható egy odanyújtott kézzel.


Talán egyszer majd nem kell burok.

Hozzászólások

HuuuH Yama!
Újra beletaláltál a közepébe! Azt állítják a borzalom sokkal jobban érdekli a nagyérdeműt, mint a jó, a szép, a normális. (mert ugye az unalmas! :eek:)
Talál nem lenne ennyi depis ember, ha kivétel nélkül nem csak vért, borzalmat és szenvedést mutatnának a médiában.
Azt sem feltétlenül jelenti, hogy dugjuk homokba a fejünket és csak rózsaszín pillangókat kergető hófehér lepelbe öltözött lányokat mutassanak.

DE van középút, egy egészséges mértékben eltalált arány a jó és rossz tálalásában!
 
A drámának van egy jó szolgálata is, el tud indítani az empatikusabb emberekben érzéseket... sajnálatot, szánalmat, segítőkészséget, összefogást, stb... és akár hálát is, hogy nem Ők vannak ott.
Van aki pénzszerzésre használja fel... ez is egyfajta hozzáállás. Annyit tudunk tenni, hogy megmaradunk olyannak, akinek nem ez a fontos, mert sajnos a drámára igény van... már az ókorban is ez volt a menő, gondoljunk csak a gladiátorokra...
 
V
Nem kell ehhez sajnos messzire menni... ugyanebből fakad, mikor egy közlekedési balesetnél százan megállnak bámészkodni, de egynek eszébe nem jut segíteni ellátni a sérüléseket... és még háborús övezetbe se kell menni hozzá.
 
Az már egy lépés, amikor megállnak... engem konkrétan kikerültek - örök hála, hogy nem mentek át a nyakamon :) - , és tovahajtottak...
 
Jöttél volna inkább velünk traccsolni ! ... igaz, akkor nem született volna megint ilyen jó írásod !
 
Gyöngyusz;bt8926 írta:
Az már egy lépés, amikor megállnak... engem konkrétan kikerültek - örök hála, hogy nem mentek át a nyakamon :) - , és tovahajtottak...
Üdv!
Édesanyám beteg. Többször volt agyi ninfarktusa, hála Istennek még valahogy viseli magát, de különösen régebben, előfordult, hogy összeesett az utcán. Senki még csak rá se nézett. Ott dögölhetett volna meg felőlük. Ebben az is benne van, hogy az jár rosszul, aki segíteni akar, vagy aki hallgat a lelkiismeretére. A fogyasztói társadalomban ez szándékos, így is lehet üzleti hasznot növelni.
Kedves Yama! Megnéztem az elejét a Ryan közlegény megmentésének, hát azt se ajánlom. Nem vagyok egy piponya gyerek, de az sok volt. És az tényleg olyan volt. Kíváncsi vagyok, hogy akikkel elhitetik, hogy ide márpedig háború kell, mit szólnának, mit éreznének, ha mondjuk az ő barátjuk fetrengene egy harctéren a saját kiforgatott belében.:mad:
 
Vidék, a háború is keményen a pénzről szól. Ki kell szórni az elavult fegyvereket, újat kell fejleszteni, azt kipróbálni, új piacot teremteni, stb. Hiteles ideológia, hogy demokratikussá lehet bombázni egy muzulmán országot?
 
De !
Ezek szerint nem szombaton próbálkoztál a mozival.
Mindegy. Akkor is tuti jól érezted volna magad.
 
Nagyon nagy igazságok ezek, de más szemszögből viszont igenis kell, hogy az embereket rádöbbentsék ezek a képek, dokumentumfilmek, és filmek, hogy a háború, és vele a halál, a sok testileg-lelkileg megnyomorodott, meggyötört ember, létező, élő és szenvedő alanyai voltak és lesznek a jövőben is az erőszak szülte világunknak.
Sok ember, tényleg , inkább elfordítja a fejét, ha beteget, sérültet, segítségre szorulót lát, mintsem eszébe jutna segíteni. Ezek az emberek azt mondják: "Mi közöm nekem ehhez?" és tovább mennek. De az nem jut eszükbe mi lenne, ha ő, vagy valamely hozzátartozója lenne a rászoruló????!!!
:(Nem tudom mi szüli ezt a közömbösséget??? Talán a félelem?? Vagy tényleg ennyire közönyösek az emberek???.....:((
 
Én nekem igazi horror a család volt,repült ott vödör ,tányér villa kés,pofon.Előkerült néha a balta kettő is,mert nem hagytam magam 13 évesen,volt vasvilla nekem a kungfu tudásom:D Láttam elég vért otthon.Álltam anyám elé hogy a pofont én kapjam elsőnek.Igaz gyávaság volt akkor is:D
De megvédtem majd 12 évesen.Sírni tudnék a világtól a törvénytől és hogy tudatosan bele kényszerítik ebbe a felnövő generációt.Lassan az erőszak természetes lesz.
 
Lotti, szerintem pont azért lesznek immunisak az emberek az mással történő erőszakra, mert mindenütt ezt látják. Ahogy a Mamóca mondta, a mérték itt is a lényeg.
 
[FONT=&quot]lehet,hogy nem normális dolog,de nekem pont az a része jött be ami Yamánál kiverte a biztosítékot.....,a vér a máj a szív stb......
36_1_31.gif

Ja és volt 1 rész amikor a kígyó teljesen olyan volt mintha az arcodtól 2cm-re lenne....,legszívesebben megsimogattam volna a fejét.
36_2_27.gif

Azt hiszem 3D mozi függő lettem!!!!
36_1_39.gif
[/FONT]
 
Jaja,Nekem is tetszett a film!;)
Kegyetlenül meg voltak csinálva a 3D effektek,élvezhető volt!
De Yama!
Ha legközelebb mesét nézünk,eljöttök?:)
Csak mert olyan jól állt Nektek az a "Marót Viki" stílusú SZTK szemcsi!:muhaha:
(jut eszembe,ha megkérhetlek ticcctelettel,kűűűggyed már át lécci emilben a képeket!:kac-kac:
 
Moncsi, mint mondottam, nem a máj és a belsőségek, meg a vér zavar (simán levágok egy csirkét és kibelezem a vacsihoz), hanem a szenvedés premierplánban, oda-vissza belassítva, kikockázva, részletesen mátrixosan körbejárva... Ettől nem jön be az összes drámás és egyéb pszihozakkantós mozgó/állókép sem. Vidámosra szeressek szórakozni, nekem nem nyújt kikapcsolódást a más küszködése és haldoklása. Van elég nyomasztó napközben...
A dinós, szafaris, cápás fejbekapós 3D bejön, a mesefilm gyühet! :D
 
Yama750;bt8974 írta:
Moncsi, mint mondottam, nem a máj és a belsőségek, meg a vér zavar (simán levágok egy csirkét és kibelezem a vacsihoz), hanem a szenvedés premierplánban, oda-vissza belassítva, kikockázva, részletesen mátrixosan körbejárva... Ettől nem jön be az összes drámás és egyéb pszihozakkantós mozgó/állókép sem. Vidámosra szeressek szórakozni, nekem nem nyújt kikapcsolódást a más küszködése és haldoklása. Van elég nyomasztó napközben...
A dinós, szafaris, cápás fejbekapós 3D bejön, a mesefilm gyühet! :D

Szavadon foglak....,legközelebb mesét nézünk!!!!;):D
 
Ez csak egy film.senki nem szenvedett benne.max aki megnézi.a régi horrorok,70-80as években nem erről szoltak,volt h csak egy árnyékot láttál amint leszúr valakit.de azokon meglehetett még ijedni,a maiak gagyik.orrba szájba horror,saw 1245. része fut már,meg a többi gagyi.vigjátékot akarok:)
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
785
Hozzászólások
40
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére