Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Carpe Diem

Ez az a látásmód, életérzés, amit nekem gyakorlatban nem sikerült még elsajátítanom, elméletben viszont már elég penge vagyok… mondjuk ez így egyelőre nem sokat ér, de egy lépéssel már közelebb vagyok ahhoz, amit úgy hívnak: jól érzem magam a bőrömben.
Van ugye a múlt, a jelen, és a jövő.
Szerény személyem e három dolog közül pont a legfontosabbal, azaz pont a jelennel nem foglalkozik. A múltban élek még elég sokszor, síratom azt, ami már elmúlt, és kapaszkodom abba, ami már nincs, időnként mély depresszióba sodródom ezáltal. Sokkal kényelmesebbnek tűnik, ám előrébb nem visz, csak hátráltat.
Kínzom magam, a „mi lett volna, ha…?”, és „miért az történt?” kérdésekkel. Erre mondják, hogy:

„Ha arccal a múlt felé nézel, seggel mész a jövőbe.”

Igen, a múlt elmúlt, megtörtént, úgy, ahogy történt, változtatni nem lehet a történteken, az időt nem lehet visszaforgatni, és csakis rajtam múlik, hogy ragaszkodom-e még a megváltoztathatatlanhoz, vagy továbblépek, és így gondolom:


„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!”
/Gabriel García Márquez/

A jövőtől meg bárgyú módon, nagyon tudok rettegni. Olyan dolgoktól félek előre, amelyek lehet, hogy meg sem történnek. És ezáltal, hogy már a jövőn görcsölök, egyáltalán nem veszem észre a jelen történéseit. Miért érdekel, hogy mi lesz pl. jövőre? Hisz azt sem tudom, hogy mi lesz holnap… vagy 1 másodperc múlva… A világ, és az élet álladóan változik, bármikor bármi megfordulhat, és akkor az ember hiába görcsölt előre rajta, teljesen más fog történni. Mert:

„ M van az a holnap, amelytől tegnap annyira féltél.”

Nagyon szeretném azt elérni, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokkal foglalkoznék, amikkel jelen pillanatban még nem kéne, a jelennel törődnék. A pillanatot próbálnám meg úgy élni, hogy a lehető legtöbbet, és legjobban hozzam ki belőle. És nem türelmetlenül várni, hogy mi lesz, mert közben csak azt nem látom meg, hogy mi van.

„Aki ma a holnapé akar lenni, csak azt éri el vele,
hogy holnapután a tegnapé lesz.”
/Hermann Lübbe/

Ne az vegye el az energiámat, hogy a múlton rágom, és a jövőn aggódom magam, mert sose fogom ezt megtapasztalni:

„Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni,
aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni,
mi a boldogság.”
/Friedrich Nietzsche/
Még pár idézet még így a végére, elsősorban magamnak:

„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.”
/Albert Schweitzer/
„Minden nap egy tanítómester, aki arra tanít meg, amit soha más napokban meg nem taníthat.”
/Johann Kaspar Lavater/
„Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész,
hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”
/Dale Carnegie/
„Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz.”
/Henri Charriére/
„Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz.
Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.”
/Osho/
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

Gyöngyusz, az a baj, hogy nem tartozol a lelki szegények sorába. Ez nagyon jó, de néha mégis átok.
Jut eszembe : Milyen az új meló ? Milyenek a kollegák ? Első benyomás ? :)
 
Köszi.:):):)
Unalmas, "érdekesek", káosz van, mert senki nem tudja mit kell csinálni, hogy kell csinálni, még a főnök sem... látom már, hogy nekem kell átvenni a hatalmat :D
 
Az a helyzet, ha az ember egy pici esélyt is lát a boldogságra, akkor megkapaszkodik benne...nincs is ezzel semmi baj...1másodpercnyi boldogság, feledtet bármilyen hosszú boldogtalanságot.
 
Én maradok boldogtalan és akkor nem érhet nagy csalódás:D
Ez legalább nem ér véget:D
 
Én már nem agyalok a múlton, sem a jövőn. De sajnos a múlt mindig jelentkezik. Nem hagyja, hogy a sebek begyógyuljanak.
Azonban a jelenben sem élek.
Én még leragadtam valahol a lovagkorban, ahol a férfiak udvariasak, és elhiszik amit a nők mondanak nekik. Ahol a szeretet és a szerelem még tiszta volt és nemes. És ahol volt még becsület.
Sajnos ezek a fogalmak mára ahogy látom eltűntek.
Hogy miért írom ezt?
Nos azért, mert még mindig hiszek valamiben. És engem ez tart távol attól, hogy kétségbeessek.
Hinni kell abban, hogy minden jobb lesz egyszer, és nem szabad feladni magunkat. Mert minden gondolatunk mi magunk vagyunk. És amit ma teszünk, az határozza meg a holnapunkat.
És a holnapunk a következő nap a mai nap lesz... :)
 
áramszünet;bt8852 írta:
Én már nem agyalok a múlton, sem a jövőn. De sajnos a múlt mindig jelentkezik. Nem hagyja, hogy a sebek begyógyuljanak.
Azonban a jelenben sem élek.
Én még leragadtam valahol a lovagkorban, ahol a férfiak udvariasak, és elhiszik amit a nők mondanak nekik. Ahol a szeretet és a szerelem még tiszta volt és nemes. És ahol volt még becsület.
Sajnos ezek a fogalmak mára ahogy látom eltűntek.
Hogy miért írom ezt?
Nos azért, mert még mindig hiszek valamiben. És engem ez tart távol attól, hogy kétségbeessek.
Hinni kell abban, hogy minden jobb lesz egyszer, és nem szabad feladni magunkat. Mert minden gondolatunk mi magunk vagyunk. És amit ma teszünk, az határozza meg a holnapunkat.
És a holnapunk a következő nap a mai nap lesz... :)

Örülök, hogy még vannak ilyen emberek mint te, ne add fel a reményt, és higgy tovább, biztosan eljön az a nő aki megérdemel téged, és mer őszinte lenni veled. Sok boldogságot, és kitartást.:D
 
Gyöngyusz!
A látásmód már jó,:D de még rengeteg munka áll előtted. Nem akarlak elkeseríteni, de ennyi idősen még én is csak ennek az útnak (legyek merész?) csak a felénél tartok. Kitartást, és bátorságot hozzá.
Pusssz!:csa
 
Zöld Piszok;bt8827 írta:
De nem mindegy, hogy 1 pillanatnyi boldogságért mit adsz cserébe vagy mit kérsz érte!
Nagy igazság. A "Carpe diem" a fogyasztói társadalom átka. Aki elfeledi a múltat, folyton ugyanazt a baromságot fogja megcsinálni, és tönkreteszi a jövőjét. A múlton nem rágódni kell, hanem levonni a tanulságokat, azt jól bevésni, a jelenben használni, és a jelenben mindig csak olyat cselekedni, ami nem árt a jövőnek. Ehhez kellenek a múltbeli tapasztalatok.
Kedves Gyöngyusz! Ne rágódj azon, "mi lett volna, ha". Az már úgy van. Vagy azon: "Miért?". Ha kész leszel rá, hogy megkapd a válaszokat, meg fogod kapni azon nyomban. De ha görcsölsz rajtuk, nem fogod észrevenni a választ. Figyelj a megérzéseidre, ne nyomd el őket az akaratoddal, a saját magadra erőltetett válaszokkal! Lazulj kicsit el, és meg fogod kapni a válaszokat, csak figyelj rájuk! Ezt ugyanúgy magamnakis írtam, mint ahogy Te is magadnak írtad ezt a blogot. Ismerem ezt a dolgot, saját tapasztalatból. És jó, hogy leírtad, így már több erőt tudsz venni magadon, h meg is tedd, és mi többiek tudunk finomítani a dolgon. Ajánlott irodalom: James Redfield: A Mennyei Prófécia; A Tizedik Felismerés. Ha nem is hiszel azokban a dolgokban, amiket oda leírtak, akkor is olvastál egy izgalmas, életszagú kalandregényt! Jó szórakozást hozzá, és kitartás, Veled vagyunk!:csa
 
áramszünet;bt8852 írta:
Én már nem agyalok a múlton, sem a jövőn. De sajnos a múlt mindig jelentkezik. Nem hagyja, hogy a sebek begyógyuljanak.
Azonban a jelenben sem élek.
Én még leragadtam valahol a lovagkorban, ahol a férfiak udvariasak, és elhiszik amit a nők mondanak nekik. Ahol a szeretet és a szerelem még tiszta volt és nemes. És ahol volt még becsület.
Sajnos ezek a fogalmak mára ahogy látom eltűntek.
Hogy miért írom ezt?
Nos azért, mert még mindig hiszek valamiben. És engem ez tart távol attól, hogy kétségbeessek.
Hinni kell abban, hogy minden jobb lesz egyszer, és nem szabad feladni magunkat. Mert minden gondolatunk mi magunk vagyunk. És amit ma teszünk, az határozza meg a holnapunkat.
És a holnapunk a következő nap a mai nap lesz... :)
Örülök, h vannak még lovagok. Legalább nem vagyok 1edül. A fogyasztói társadalom azonban csak kihasználja a mi típusunkat, ey továbbképzésen mondták, hogy ún. "áldozat típusok" vagyunk, abból is kihozzuk a szélhámost, aki egyébként nem ilyen lenne. Irigyellek a kitartásodért, én már földi dolgokban nem tudok hinni:(
 
V
Én strucc politkát folyatok így nem rágdom mi ami belül el romlott és nem rágódom a jövőn se. Igyekszem pici életem apró örömeti élvezni:D
Szóval Henky lovag és Vidék lovag valahol vár reátok a hercegnőtök:love:
Én hercegnőböl át változtam rút boszivá:p
 
Carpe Diem. Szó szerint azt jelenti: ragadd meg a napot! Az "élj a mának" kifejezés szerintem már teljesen más, sokkal felületesebb és agresszívebb, nincs benne az amiről a Gyöngyusz írt.Nincs meg az a finom árnyalat, hogy rajtunk múlik, megragadni, megfogni a Napot, az adódó lehetőségeket. Meg azért ebben az is benne van szimbolikusan, hogy a fényt, a jót szorítja magához az ember. Szokták mondani, hogy az ördög a részletekben rejlik.

Gyöngyusz, jó hogy leírtad, segíteni fog. Amikor megfogalmazza az ember, hogy mit akar, és képes leírni, az már olyan, mintha félig megcsinálta volna. A teremtő gondolat elkezdett materializálódni. Csak így tovább.
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Gyöngyusz
Olvasás
758
Hozzászólások
24
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Gyöngyusz további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére