Ez az a látásmód, életérzés, amit nekem gyakorlatban nem sikerült még elsajátítanom, elméletben viszont már elég penge vagyok… mondjuk ez így egyelőre nem sokat ér, de egy lépéssel már közelebb vagyok ahhoz, amit úgy hívnak: jól érzem magam a bőrömben.
Van ugye a múlt, a jelen, és a jövő.
Szerény személyem e három dolog közül pont a legfontosabbal, azaz pont a jelennel nem foglalkozik. A múltban élek még elég sokszor, síratom azt, ami már elmúlt, és kapaszkodom abba, ami már nincs, időnként mély depresszióba sodródom ezáltal. Sokkal kényelmesebbnek tűnik, ám előrébb nem visz, csak hátráltat.
Kínzom magam, a „mi lett volna, ha…?”, és „miért az történt?” kérdésekkel. Erre mondják, hogy:
Igen, a múlt elmúlt, megtörtént, úgy, ahogy történt, változtatni nem lehet a történteken, az időt nem lehet visszaforgatni, és csakis rajtam múlik, hogy ragaszkodom-e még a megváltoztathatatlanhoz, vagy továbblépek, és így gondolom:
Nagyon szeretném azt elérni, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokkal foglalkoznék, amikkel jelen pillanatban még nem kéne, a jelennel törődnék. A pillanatot próbálnám meg úgy élni, hogy a lehető legtöbbet, és legjobban hozzam ki belőle. És nem türelmetlenül várni, hogy mi lesz, mert közben csak azt nem látom meg, hogy mi van.
Még pár idézet még így a végére, elsősorban magamnak:
Van ugye a múlt, a jelen, és a jövő.
Szerény személyem e három dolog közül pont a legfontosabbal, azaz pont a jelennel nem foglalkozik. A múltban élek még elég sokszor, síratom azt, ami már elmúlt, és kapaszkodom abba, ami már nincs, időnként mély depresszióba sodródom ezáltal. Sokkal kényelmesebbnek tűnik, ám előrébb nem visz, csak hátráltat.
Kínzom magam, a „mi lett volna, ha…?”, és „miért az történt?” kérdésekkel. Erre mondják, hogy:
„Ha arccal a múlt felé nézel, seggel mész a jövőbe.”
Igen, a múlt elmúlt, megtörtént, úgy, ahogy történt, változtatni nem lehet a történteken, az időt nem lehet visszaforgatni, és csakis rajtam múlik, hogy ragaszkodom-e még a megváltoztathatatlanhoz, vagy továbblépek, és így gondolom:
„Ne sírj, mert vége lett! Mosolyogj, mert megtörtént!”
/Gabriel García Márquez/
A jövőtől meg bárgyú módon, nagyon tudok rettegni. Olyan dolgoktól félek előre, amelyek lehet, hogy meg sem történnek. És ezáltal, hogy már a jövőn görcsölök, egyáltalán nem veszem észre a jelen történéseit. Miért érdekel, hogy mi lesz pl. jövőre? Hisz azt sem tudom, hogy mi lesz holnap… vagy 1 másodperc múlva… A világ, és az élet álladóan változik, bármikor bármi megfordulhat, és akkor az ember hiába görcsölt előre rajta, teljesen más fog történni. Mert:
„ M van az a holnap, amelytől tegnap annyira féltél.”
Nagyon szeretném azt elérni, hogy ahelyett, hogy olyan dolgokkal foglalkoznék, amikkel jelen pillanatban még nem kéne, a jelennel törődnék. A pillanatot próbálnám meg úgy élni, hogy a lehető legtöbbet, és legjobban hozzam ki belőle. És nem türelmetlenül várni, hogy mi lesz, mert közben csak azt nem látom meg, hogy mi van.
„Aki ma a holnapé akar lenni, csak azt éri el vele,
hogy holnapután a tegnapé lesz.”
Ne az vegye el az energiámat, hogy a múlton rágom, és a jövőn aggódom magam, mert sose fogom ezt megtapasztalni:hogy holnapután a tegnapé lesz.”
/Hermann Lübbe/
„Aki nem képes minden múltat feledve a pillanat küszöbére telepedni,
aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni,
mi a boldogság.”
aki nem tud egy ponton - mint a győzelem istennője - szédülés és félelem nélkül megállni, az sosem fogja megtudni,
mi a boldogság.”
/Friedrich Nietzsche/
„A jövő nem fogja jóvátenni, amit te a jelenben elmulasztasz.”
/Albert Schweitzer/
„Minden nap egy tanítómester, aki arra tanít meg, amit soha más napokban meg nem taníthat.”
/Johann Kaspar Lavater/
„Nem az a fontos, hogy meglássuk, ami a távol ködébe vész,
hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”
hanem hogy megcselekedjük, ami most előttünk áll.”
/Dale Carnegie/
„Éljünk most a jelennek, s ha majd rossz jön a jó után, az annak a napnak a gondja lesz.”
/Henri Charriére/
„Csak olyat mondj, amit valóban úgy is gondolsz. Az élet rövid, nem szabad tönkretenned azzal, hogy folyton a következményeken aggódsz.
Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.”
Teljes, intenzív és boldog életet kell élned, akár egy nyitott könyv, amely elérhető bárkinek, aki bele akar olvasni.”
/Osho/