Néhány éve még bosszankodtam azon, hogy párom nem hajlandó végignézni velem egyetlen filmet sem, amiben kettőnél több szereplő van, és legalább az egyik közülük nem Bud Spencer. Később kompromisszumot kötöttünk: nézhetek művészfilmeket meg trillert, de ha közös mozizásra vágyom - néhány nagyon ritka kivételtől eltekintve - Bud Spencer valamelyik filmje kerül a DVD-be.
Gondolom az ehhez hasonló kompromisszumoknak is köszönhető, hogy idén nyáron (8 év után) feleség lettem. A nászúton eljutottunk Nápoly környékére is, ahol anno, 1929. október 31-én Carlo Pedersoli, a későbbi gyorsúszó, és vizilabda európa-bajnok született. Elő is került a budos (nem büdös, az csak később lett) póló, és akitől csak tudtunk, Bud Spencer felől érdeklődtünk.
Nagyon meglepődtünk, hogy szállásadónkon kívül senki nem ismerte a nem csak filmjeiről híres napoletánót. Sem művészneve, sem polgári neve hallatára nem sikerült egy "ja, aha, tudom" választ kicsikarnunk.
Ugyanígy jártunk Traniban is. A Baritól mindössze negyven kilométerre fekvő város Bud Spencer expedíciónk következő állomása volt. A Zsoldoskatona című rendkívüli alkotás főszereplője Mariano da Trani származik innen, így ha már erre jártunk, meg kellett nézni szülőhazáját.
Habár a történet valós eseményeken alapul, a városban nyomát sem találtuk a nagy Marianonak. Érdeklődésünkre, hogy ismerik-e őt vagy legalább Bud Spencert, ismét csak vállvonogatás volt a válasz.
Ki érti ezt? Lehet, hogy a kommunizmusban csak a keleti blokknak tudták eladni a két jóbarát, Bud Spencer és Terence Hill filmjeit? Vagy Olaszországban is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?
Pedig ez a szimpatikus, kedves figura, aki tele van jósággal, humorral, igazán megérdemli, hogy legalább a születésnapján megemlékezzünk róla. Különben dühbe jövünk.
Gondolom az ehhez hasonló kompromisszumoknak is köszönhető, hogy idén nyáron (8 év után) feleség lettem. A nászúton eljutottunk Nápoly környékére is, ahol anno, 1929. október 31-én Carlo Pedersoli, a későbbi gyorsúszó, és vizilabda európa-bajnok született. Elő is került a budos (nem büdös, az csak később lett) póló, és akitől csak tudtunk, Bud Spencer felől érdeklődtünk.
Nagyon meglepődtünk, hogy szállásadónkon kívül senki nem ismerte a nem csak filmjeiről híres napoletánót. Sem művészneve, sem polgári neve hallatára nem sikerült egy "ja, aha, tudom" választ kicsikarnunk.
Ugyanígy jártunk Traniban is. A Baritól mindössze negyven kilométerre fekvő város Bud Spencer expedíciónk következő állomása volt. A Zsoldoskatona című rendkívüli alkotás főszereplője Mariano da Trani származik innen, így ha már erre jártunk, meg kellett nézni szülőhazáját.
Habár a történet valós eseményeken alapul, a városban nyomát sem találtuk a nagy Marianonak. Érdeklődésünkre, hogy ismerik-e őt vagy legalább Bud Spencert, ismét csak vállvonogatás volt a válasz.
Ki érti ezt? Lehet, hogy a kommunizmusban csak a keleti blokknak tudták eladni a két jóbarát, Bud Spencer és Terence Hill filmjeit? Vagy Olaszországban is igaz, hogy senki sem lehet próféta a saját hazájában?
Pedig ez a szimpatikus, kedves figura, aki tele van jósággal, humorral, igazán megérdemli, hogy legalább a születésnapján megemlékezzünk róla. Különben dühbe jövünk.
