Sok olyan emberrel ismerkedtem meg aki keresi a boldogságoz vezető utat….,szerintem ahhoz,hogy az élet jobb legyen ez 1 nagyon fontos lépés!
<o></o>
Ismert-nem ismert,feltárt-feltáratlan belső félelmeink,szorongásaink betegségek okozója,tudatalatti félelmeink megvezetnek,stresszt okoznak,ezzel önérvényesülésünk,”boldog” életünk komoly gátjai.<o></o>
A tudatalatti félelmeink feltárása nélkül,a tudatosság csak olcsó hazugság.<o></o>
A fejlődés ott kezdődik,ahol megvan az elfogadása annak,hogy igenis míg élünk lesznek félelmeink,és az úton járás,annak felelőssége,hogy tudatosan nemcsak szembenézünk félelmeinkkel,hanem erőteljesen törekszünk azok meglátására.<o></o>
Nagyon kevés ember szereti meghallgatni a közlést,ami kirázza őt a tompaságból,szívesebben megreked 1 szinten és másoktól teszi függővé a megváltását.<o></o>
Sodródni a világias áramlással sokkal könnyebb,mint megtenni a nagy erőfeszítést,hogy kijussunk belőle a partra.<o></o>
Nem feltárt félelmeink alattomosan irányítják életünket,megakadályozva ezzel a még a szeretet energiájának fogadását is!A kár amit elszenvedünk tőle az örök elégedetlenség,a folyamatos hiányérzét,az űr kitölthetetlensége,a boldogtalanság.<o></o>
Erre kárhoztatjuk magunkat amíg felismerésünk hiányában nem tudjuk őket legyőzni.<o></o>
Félelmeink uralkodnak felettünk,miközben a szabadságunk fátylán keresztül légvárakat építünk.<o></o>
Félelem űzte tudatalatti játszmáink az ego hamis vágyai,az ismeretlentől,a bizonytalanságtól,a csalódástól való félelem,boldogtalansághoz,önbecsapáshoz vezet.<o></o>
Az érzelem ami a becsületes életre ösztönöz,félig kárba vész,ha viselkedésünk ösvényét nem világítja meg az értelem fénye,letérünk a helyes útról s a végén a rossz cselekedetek gödrébe esünk.<o></o>
Emberi tevékenységeink értékrendjének csúcsán az önismeret személyiségfejlődés áll,melyet a félelmeink nehezítenek.<o></o>
Ne meneküljünk tovább félelmeinktől,nézzünk szembe valódi önmagunkkal hibás működésünket okozó gyávaságunkkal,koncentráljunk önmagunk megfigyelésére….,ismerjük fel,hogy életünkért csak mi vagyunk felelősek,nem mutogathatunk senkire és semmire.<o></o>
Hibáinktól és azoknak rossznak hitt következményeitől nem félnünk kell,hanem tanulnunk belőle.<o></o><o></o>
Üdvözlettel:Moncsi manó!:csa<o></o>
<o></o>
Ismert-nem ismert,feltárt-feltáratlan belső félelmeink,szorongásaink betegségek okozója,tudatalatti félelmeink megvezetnek,stresszt okoznak,ezzel önérvényesülésünk,”boldog” életünk komoly gátjai.<o></o>
A tudatalatti félelmeink feltárása nélkül,a tudatosság csak olcsó hazugság.<o></o>
A fejlődés ott kezdődik,ahol megvan az elfogadása annak,hogy igenis míg élünk lesznek félelmeink,és az úton járás,annak felelőssége,hogy tudatosan nemcsak szembenézünk félelmeinkkel,hanem erőteljesen törekszünk azok meglátására.<o></o>
Nagyon kevés ember szereti meghallgatni a közlést,ami kirázza őt a tompaságból,szívesebben megreked 1 szinten és másoktól teszi függővé a megváltását.<o></o>
Sodródni a világias áramlással sokkal könnyebb,mint megtenni a nagy erőfeszítést,hogy kijussunk belőle a partra.<o></o>
Nem feltárt félelmeink alattomosan irányítják életünket,megakadályozva ezzel a még a szeretet energiájának fogadását is!A kár amit elszenvedünk tőle az örök elégedetlenség,a folyamatos hiányérzét,az űr kitölthetetlensége,a boldogtalanság.<o></o>
Erre kárhoztatjuk magunkat amíg felismerésünk hiányában nem tudjuk őket legyőzni.<o></o>
Félelmeink uralkodnak felettünk,miközben a szabadságunk fátylán keresztül légvárakat építünk.<o></o>
Félelem űzte tudatalatti játszmáink az ego hamis vágyai,az ismeretlentől,a bizonytalanságtól,a csalódástól való félelem,boldogtalansághoz,önbecsapáshoz vezet.<o></o>
Az érzelem ami a becsületes életre ösztönöz,félig kárba vész,ha viselkedésünk ösvényét nem világítja meg az értelem fénye,letérünk a helyes útról s a végén a rossz cselekedetek gödrébe esünk.<o></o>
Emberi tevékenységeink értékrendjének csúcsán az önismeret személyiségfejlődés áll,melyet a félelmeink nehezítenek.<o></o>
Ne meneküljünk tovább félelmeinktől,nézzünk szembe valódi önmagunkkal hibás működésünket okozó gyávaságunkkal,koncentráljunk önmagunk megfigyelésére….,ismerjük fel,hogy életünkért csak mi vagyunk felelősek,nem mutogathatunk senkire és semmire.<o></o>
Hibáinktól és azoknak rossznak hitt következményeitől nem félnünk kell,hanem tanulnunk belőle.<o></o><o></o>
Üdvözlettel:Moncsi manó!:csa<o></o>
