Sok barátom van és Ők sokszor kérik a tanácsomat ilyen-olyan témákban(a nőügyekben meg főleg,de ennek okát most ne firtassuk:kac-kac
.
Mindezt azért teszik,mert tudják,hogy ha a véleményemre kíváncsiak azt szárazon és őszintén meg is kapják!
Hozzátenném,az Én barátaim hasonlóan őszinték…éppen ezért szeretem Őket és ezért a BARÁTAIM!:jo
Persze senki sem tévedhetetlen,előfordult,hogy felhívták a figyelmemet: „Te ez túl keményre sikeredett…lehet,hogy nem ezt érdemelte…”
Ilyenkor át szoktam gondolni a dolgot,mert adok az objektív és jóindulatú véleményekre és ha igazuk volt,akkor nem átallok bocsánatot kérni!
Nekem ez nem derogál,mert azt az elvet vallom,hogy ha valakit megbántok(aki nem érdemelte meg),akár észrevettem,akár nem,attól illik bocsánatot kérnem,ez alapelvárás egy embertől!
Ugyanezt Én is elvárom a barátaimtól,ahogy minden eddigi Barátnőmtől is elvártam.
Hiszem,hogy egy vita NEM gátló oka egy barátság kialakulásának(adott esetben még az alapja is lehet)!
Nálam a gátló ok az elviselhetetlen,gátlástalan és gusztustalan jellem!
Azt nem tudom tolerálni és nem is tűröm meg a személyes szférámban!
Én nem vagyok kíváncsi ezekre az emberekre,Ők sem kíváncsiak Rám…EZ ÍGY PONT JÓ!!!
(egészen addig,amíg nem támadnak be,mert attól kezdve borul a szabály!
)
No de az egész lényege:
Véleménykülönbség természetesen lehet,hiszen attól válunk egyéniséggé,hogy saját véleményt alkotunk,de úgy gondolom,hogy ez nem akadálya egy barátság kialakulásnak!
Én is csak egy csepp vagyok a tengerben,de arra büszke,hogy a saját környezetemben lévő „cseppek” tiszták és „emberi fogyasztásra alkalmasak”!!!
<o></o>Üdv:
Sir Tremor
.Mindezt azért teszik,mert tudják,hogy ha a véleményemre kíváncsiak azt szárazon és őszintén meg is kapják!
Hozzátenném,az Én barátaim hasonlóan őszinték…éppen ezért szeretem Őket és ezért a BARÁTAIM!:jo
Persze senki sem tévedhetetlen,előfordult,hogy felhívták a figyelmemet: „Te ez túl keményre sikeredett…lehet,hogy nem ezt érdemelte…”
Ilyenkor át szoktam gondolni a dolgot,mert adok az objektív és jóindulatú véleményekre és ha igazuk volt,akkor nem átallok bocsánatot kérni!
Nekem ez nem derogál,mert azt az elvet vallom,hogy ha valakit megbántok(aki nem érdemelte meg),akár észrevettem,akár nem,attól illik bocsánatot kérnem,ez alapelvárás egy embertől!
Ugyanezt Én is elvárom a barátaimtól,ahogy minden eddigi Barátnőmtől is elvártam.
Hiszem,hogy egy vita NEM gátló oka egy barátság kialakulásának(adott esetben még az alapja is lehet)!
Nálam a gátló ok az elviselhetetlen,gátlástalan és gusztustalan jellem!
Azt nem tudom tolerálni és nem is tűröm meg a személyes szférámban!
Én nem vagyok kíváncsi ezekre az emberekre,Ők sem kíváncsiak Rám…EZ ÍGY PONT JÓ!!!
(egészen addig,amíg nem támadnak be,mert attól kezdve borul a szabály!
)No de az egész lényege:
Véleménykülönbség természetesen lehet,hiszen attól válunk egyéniséggé,hogy saját véleményt alkotunk,de úgy gondolom,hogy ez nem akadálya egy barátság kialakulásnak!
Én is csak egy csepp vagyok a tengerben,de arra büszke,hogy a saját környezetemben lévő „cseppek” tiszták és „emberi fogyasztásra alkalmasak”!!!
<o></o>Üdv:
Sir Tremor
