<o></o>Sokan nem mondják ki a véleményüket csak azért,hogy elkerüljenek egy esetleges konfliktushelyzetet,még akkor sem,ha sejtik,hogy valami nem stimmel…
Na Én nem ilyen vagyok,azt hiszem ez-- sajnos,vagy nem sajnos(mindenki eldöntheti)--látható is.
Szomorú,de aki nem két lábbal áll a földön,gyengébb jellem,lelki válságban van,vagy csak túlságosan jóindulatú,azt könnyen megvezetik az érdekemberek… ilyen világban élünk.
Viszont a felismerés,választás és változtatás lehetősége MINDENKI számára adott,kérdés,hogy mer-e,akar-e élni ezzel a lehetőséggel!
Psichológia előélet ide-,vagy oda,Engem is vezettek már meg,más kérdés,hogy utána meddig,hogyan és miért tartottam továbbra is a kapcsolatot az illetővel!
És itt a MIÉRTEN van a hangsúly:
Egy ember alaptermészetének megítélésénél rendszerint nem tévedek,ettől függetlenül nem mindig történt meg,hogy egy(a külvilág felé)rosszindulatot mutató ember megismerése után azonnal rövidre zártam a dolgot,mert jobban szerettem volna hinni az illetőben(attól függetlenül,hogy már az elejétől fogva láttam,milyen emberrel állok szemben)…
Az ebbe a kategóriába tartozó emberek jóval több esélyt kaptak az ismeretség,barátság kialakítására,mert láttam Rajtuk,hogy csak azért ilyenek,mert külső hatások irányítják a cselekedeteiket…
és bizonyos esetekben ezek a hatások már jellemváltozást is okoztak Náluk.
Sajnálatos dolog ez,de nem reménytelen!
Ilyenkor inkább segíteni próbálok,hogy feltegyék a kérdést maguknak:
Tényleg ilyen vagyok Én???Valóban így akarom élni az életem???
Közülük sokan nem értik,miért nem fogadják el Őket az emberek és ha egy segítő kéz(bárki is nyújtsa azt Nekik) hatására megváltoznak,akkor boldog érzés tölt el,mert már megérte a törődés!
A másik kategória az,aki meg van elégedve azzal a jellemmel(bármilyen visszataszító is az),amivel pusztán saját szórakoztatására(mert pl kurvára unatkozik,vagy szar az élete és a „nehogy már másé jobb legyen” elven)más embereket tud bántani…
Az ilyen egyedek gyerekes játékaikhoz,gonosz áskálódásukhoz elesett,esetleg gyenge jellemű embereket használnak fel eszközként,oly módon befolyásolva és kihasználva utóbbiak lelki válságát,hogy hamis barátságot mutatva feléjük más ember ellen uszítják Őket…miközben Ők, „főhőseink” nyugodtan gyújtanak rá egy cigire,a „na,ezt is sikerült magam mellé állítanom,olyanná formáztam,mint amilyen Én vagyok” önelégült mondattal símogatva az egójukat.
A szememben az ilyen ember egy nulla,más életét éli(ha már a sajátja hulladék) és NEM ÉRDEMEL ESÉLYT.
Akit pedig kihasznál,azt sajnálom,viszont ha az illető a baráti köröm tagja,akkor nem fogok hallgatni,el fogom mondani Neki,hogy mit művelnek Vele(attól,hogy Ő nem érzékeli).
Folyt Part 2...
Na Én nem ilyen vagyok,azt hiszem ez-- sajnos,vagy nem sajnos(mindenki eldöntheti)--látható is.
Szomorú,de aki nem két lábbal áll a földön,gyengébb jellem,lelki válságban van,vagy csak túlságosan jóindulatú,azt könnyen megvezetik az érdekemberek… ilyen világban élünk.

Viszont a felismerés,választás és változtatás lehetősége MINDENKI számára adott,kérdés,hogy mer-e,akar-e élni ezzel a lehetőséggel!
Psichológia előélet ide-,vagy oda,Engem is vezettek már meg,más kérdés,hogy utána meddig,hogyan és miért tartottam továbbra is a kapcsolatot az illetővel!
És itt a MIÉRTEN van a hangsúly:
Egy ember alaptermészetének megítélésénél rendszerint nem tévedek,ettől függetlenül nem mindig történt meg,hogy egy(a külvilág felé)rosszindulatot mutató ember megismerése után azonnal rövidre zártam a dolgot,mert jobban szerettem volna hinni az illetőben(attól függetlenül,hogy már az elejétől fogva láttam,milyen emberrel állok szemben)…
Az ebbe a kategóriába tartozó emberek jóval több esélyt kaptak az ismeretség,barátság kialakítására,mert láttam Rajtuk,hogy csak azért ilyenek,mert külső hatások irányítják a cselekedeteiket…

Sajnálatos dolog ez,de nem reménytelen!
Ilyenkor inkább segíteni próbálok,hogy feltegyék a kérdést maguknak:
Tényleg ilyen vagyok Én???Valóban így akarom élni az életem???

Közülük sokan nem értik,miért nem fogadják el Őket az emberek és ha egy segítő kéz(bárki is nyújtsa azt Nekik) hatására megváltoznak,akkor boldog érzés tölt el,mert már megérte a törődés!

A másik kategória az,aki meg van elégedve azzal a jellemmel(bármilyen visszataszító is az),amivel pusztán saját szórakoztatására(mert pl kurvára unatkozik,vagy szar az élete és a „nehogy már másé jobb legyen” elven)más embereket tud bántani…

Az ilyen egyedek gyerekes játékaikhoz,gonosz áskálódásukhoz elesett,esetleg gyenge jellemű embereket használnak fel eszközként,oly módon befolyásolva és kihasználva utóbbiak lelki válságát,hogy hamis barátságot mutatva feléjük más ember ellen uszítják Őket…miközben Ők, „főhőseink” nyugodtan gyújtanak rá egy cigire,a „na,ezt is sikerült magam mellé állítanom,olyanná formáztam,mint amilyen Én vagyok” önelégült mondattal símogatva az egójukat.
A szememben az ilyen ember egy nulla,más életét éli(ha már a sajátja hulladék) és NEM ÉRDEMEL ESÉLYT.

Akit pedig kihasznál,azt sajnálom,viszont ha az illető a baráti köröm tagja,akkor nem fogok hallgatni,el fogom mondani Neki,hogy mit művelnek Vele(attól,hogy Ő nem érzékeli).
Folyt Part 2...