... kialakul egy első benyomás, amely a mentálisan érzékenyebbeknél általában teljesen helytálló, míg másoknál nem biztos.<o></o>
Aztán az első benyomás után szabadon döntünk, hogy szeretnénk-e az illetőt mélyebben megismerni, összebarátkozni vele, ha ellenkező nemű, akkor esetleg szexuális és/vagy párkapcsolatot kialakítani vele, vagy pedig marad ez a felszínes, egyszeri/párszori ismeretség.<o></o>
Az, hogy emberek hogy döntenek a folytatást illetően, ugye nagyban függ a kémiától – is - , de van, amikor a belső hangunkat elnyomva belemegyünk egy kapcsolatba, legyen az akár baráti, akár párkapcsolat, de ez most itt nem lényeg.<o></o>
Sajnos vannak, az ún. „kirakatemberek”, ami lehet, hogy elsőre nem tűnik fel… műemberek, akik megtévesztenek, mert igazinak hiszed Őket.<o></o>
Többnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában, más mondanak, mint amit gondolnak, máshogy cselekednek, mint alapból tennék, a lényeg az, hogy minél jobb legyen a róluk alkotott kép… és erre a másik fél vevő… mert manapság túl gyorsan ítélnek az emberek, nem vesztegetik az időt egymás tényleges megismerésére.<o></o>
Miután nagyon sokan felszínesen ítélnek meg másokat, bedőlnek akár az első hamis benyomásnak, és készpénznek veszik, hogy már pedig az illető olyan, amilyennek látszik…és miután nem veszik a fáradságot a másik megismerésére, így azonnal vagy a látottak miatt, vagy akár másoktól hallott dolgok miatt egyből elkönyvelik az illetőt. <o></o>
A kirakatembereknek nyert ügyük van ilyenkor, mert hozták a legjobb formájukat, a másik fél ezt benyelte, bár innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor kerül elő az igazi énjük. Van amikor megússzák, és soha… de mit ér egy felszínes ismeretségen alapuló kapcsolat?<o></o>
Azok viszont „hátrányból” indulnak, akiket vagy egy téves első benyomás, vagy pletykák, vagy egy saját ballépésük miatt skatulyáznak be… és ebből nagyon nehéz kitörni.<o></o>
Sokan előítéletekkel bírnak, és amúgyis … sokan imádnak általánosítani, imádnak ismeretlenül, és alaptalanul véleményt nyilvánítani olyanokról, akiket egyáltalán nem, vagy nagyon kicsit ismernek.<o></o>
Szeretnek megítélni, és elítélni másokat olyan dolgokért, amiket Ők maguk is megtettek, vagy akár olyan dolgokért is, amiről az illető nem tehet.<o></o>
Kinek esik ez jól? <o></o>
Senkinek…<o></o>
Akkor miért csináljuk?<o></o>
Khmmm<o></o>
Persze, lehet vállat vonni, hogy na igen, kit érdekel a másik véleménye, vagy stb… ez önnyugtató duma, egy kicsit mindenkit érdekel, hogy az a másik ember miért így viselkedik vele, miért így áll hozzá.<o></o>
Ne várjunk csodát. Nehéz emberi kapcsolatokat kialakítani… nehéz anélkül megismerni embereket, hogy időt szánnánk rá… és ok, a hasonló vonzza a hasonlót… de egy esély mindenkinek jár. Honnan tudom, hogy hasonló-e, ha meg sem próbálom kideríteni?<o></o>
Időnk van, nem kerül pénzbe, csak annyi kell, hogy vegyük a fáradtságot, és ismerjük meg egymást. <o></o>
Ha nem jön össze, nem jön össze, de legalább volt egy esélye mindenkinek… és talán egy idő után észreveszik az emberek, hogy nem az számít, hogy mid van, hanem az, hogy milyen ember vagy… sőt, ahogy Bagi barátnőm mondaná:
Aztán az első benyomás után szabadon döntünk, hogy szeretnénk-e az illetőt mélyebben megismerni, összebarátkozni vele, ha ellenkező nemű, akkor esetleg szexuális és/vagy párkapcsolatot kialakítani vele, vagy pedig marad ez a felszínes, egyszeri/párszori ismeretség.<o></o>
Az, hogy emberek hogy döntenek a folytatást illetően, ugye nagyban függ a kémiától – is - , de van, amikor a belső hangunkat elnyomva belemegyünk egy kapcsolatba, legyen az akár baráti, akár párkapcsolat, de ez most itt nem lényeg.<o></o>
Sajnos vannak, az ún. „kirakatemberek”, ami lehet, hogy elsőre nem tűnik fel… műemberek, akik megtévesztenek, mert igazinak hiszed Őket.<o></o>
Többnek mutatják magukat, mint amilyenek valójában, más mondanak, mint amit gondolnak, máshogy cselekednek, mint alapból tennék, a lényeg az, hogy minél jobb legyen a róluk alkotott kép… és erre a másik fél vevő… mert manapság túl gyorsan ítélnek az emberek, nem vesztegetik az időt egymás tényleges megismerésére.<o></o>
Miután nagyon sokan felszínesen ítélnek meg másokat, bedőlnek akár az első hamis benyomásnak, és készpénznek veszik, hogy már pedig az illető olyan, amilyennek látszik…és miután nem veszik a fáradságot a másik megismerésére, így azonnal vagy a látottak miatt, vagy akár másoktól hallott dolgok miatt egyből elkönyvelik az illetőt. <o></o>
A kirakatembereknek nyert ügyük van ilyenkor, mert hozták a legjobb formájukat, a másik fél ezt benyelte, bár innentől kezdve már csak idő kérdése, hogy mikor kerül elő az igazi énjük. Van amikor megússzák, és soha… de mit ér egy felszínes ismeretségen alapuló kapcsolat?<o></o>
Azok viszont „hátrányból” indulnak, akiket vagy egy téves első benyomás, vagy pletykák, vagy egy saját ballépésük miatt skatulyáznak be… és ebből nagyon nehéz kitörni.<o></o>
Sokan előítéletekkel bírnak, és amúgyis … sokan imádnak általánosítani, imádnak ismeretlenül, és alaptalanul véleményt nyilvánítani olyanokról, akiket egyáltalán nem, vagy nagyon kicsit ismernek.<o></o>
Szeretnek megítélni, és elítélni másokat olyan dolgokért, amiket Ők maguk is megtettek, vagy akár olyan dolgokért is, amiről az illető nem tehet.<o></o>
Kinek esik ez jól? <o></o>
Senkinek…<o></o>
Akkor miért csináljuk?<o></o>
Khmmm<o></o>
Persze, lehet vállat vonni, hogy na igen, kit érdekel a másik véleménye, vagy stb… ez önnyugtató duma, egy kicsit mindenkit érdekel, hogy az a másik ember miért így viselkedik vele, miért így áll hozzá.<o></o>
Ne várjunk csodát. Nehéz emberi kapcsolatokat kialakítani… nehéz anélkül megismerni embereket, hogy időt szánnánk rá… és ok, a hasonló vonzza a hasonlót… de egy esély mindenkinek jár. Honnan tudom, hogy hasonló-e, ha meg sem próbálom kideríteni?<o></o>
Időnk van, nem kerül pénzbe, csak annyi kell, hogy vegyük a fáradtságot, és ismerjük meg egymást. <o></o>
Ha nem jön össze, nem jön össze, de legalább volt egy esélye mindenkinek… és talán egy idő után észreveszik az emberek, hogy nem az számít, hogy mid van, hanem az, hogy milyen ember vagy… sőt, ahogy Bagi barátnőm mondaná:
„Vegyük észre a bőr alatt az embert!”
<o></o>
<o></o>