Idén mi is részt vettünk a magyar africa twin klub évadzáró „buliján”. A háromnaposra tervezett gurulás elég zord körülmények között indult. Sem a párom, sem én nem szeretünk késni, ehhez képest kb. 15 perccel a megbeszélt találkozó időpontja után érkeztünk a péceli benzinkútra, s bár mindketten kényelmetlenül éreztük magunkat, kiderült, hogy a többiek csöppet sem haragszanak, sőt még vártunk újabb negyed órát, hátha valaki még beesik.
Ám mivel nem érkezett senki, a borongós, ködös, takonyos időben elindultunk Eger felé. Persze nem nyíl egyenesen, hanem kicsit eltekeredve, ahogy az aszfalt és a felvezető KT-nk vezetett.
Elég sokáig tűrtük a köd szitálást, ám ennek az időnek az a kellemetlen sajátossága, hogy bár konkrétan nem ázol szarrá, de szépen lassan beeszi magát a ruhád alá, s mindenhol nyirkosan, hideg leszel… ez meg is hozta a várt hatást.
Először Gyöngyösön álltunk meg, egyrészt tankolni a velünk utazó XR-be, meg inni némi meleg automataitalt, s megszavazni, hogy szerpentinezzünk-e egyet Parád felé, vagy inkább haladjunk rögtön Egerbe. Sajnos az idő miatt Eger nyert, így onnan pillanatokon belül a városban találtuk magunkat. Egy röpke – órákon át tartó várakozással fűszerezett – ebéd után a fiúk el is dobbantottak fürödni egyet Egerszalókra, én meg kidőltem és aludtam egyet, mint egy jóllakott óvodás J. (lusta voltam borotválkozni) Este pedig hasonló felállás után sétáltunk egyet Egerben a párommal, csak úgy kettecskén. Megtaláltunk minden fontosat: a manóboltot, meg az óriás palacsintázót is.
Másnap jött a valódi motoros túra, hála a jó égnek, már sokkal jobb időben. Kellemes napsütés, nem túl meleg idő, némi sár és víz az aszfalton, de annyi belefér. Elgurultunk Aggtelekig, útközben kisebbnél kisebb településeken haladtunk keresztül, többek között megjártuk Balaton-t is… csodálatos ilyenkor az erdő, az embernek valóban csak az a két sor jár a fejében, hogy „Itt van az ősz, itt van újra; S szép mint mindig énnekem…”
Szal, végül is elértük az Aggteleki barlangot, ahová – némi félreértés miatt – végül senki sem ment be, úgyhogy egy rövid pihenő és indult is tovább a menet. Itt kicsit átvettem a kormányt, s egy erdőnyit vezettem én is a tömzsi fehérséget, de utána hamar visszaadtam a gazdájának, hagy szerpentinezzen a drága. Jól is tettem, mert végül csak elmentünk Parád felé és igen jókat sikerült együtt döntögetni. Nem vagyunk formában, így még nem ért le a lábtartóm, de haladunk, haladunk… majd újra belejövünk…
Vasárnap némi technikai probléma miatt elég hamar hazaindultunk, így reggel 8-kor már itthon iszogattam a kakaómat…
Összességében jó hétvége volt, megérte elmenni, és még mindig lázba hoz, ha sok africa gurul egymás mellett.
Képet itt megnézhetők:
http://cid-8cc257c82fb19fa8.skydrive.live.com/browse.aspx/Africa Twin záró buli 2009^_10^_23
Elég sokáig tűrtük a köd szitálást, ám ennek az időnek az a kellemetlen sajátossága, hogy bár konkrétan nem ázol szarrá, de szépen lassan beeszi magát a ruhád alá, s mindenhol nyirkosan, hideg leszel… ez meg is hozta a várt hatást.
Először Gyöngyösön álltunk meg, egyrészt tankolni a velünk utazó XR-be, meg inni némi meleg automataitalt, s megszavazni, hogy szerpentinezzünk-e egyet Parád felé, vagy inkább haladjunk rögtön Egerbe. Sajnos az idő miatt Eger nyert, így onnan pillanatokon belül a városban találtuk magunkat. Egy röpke – órákon át tartó várakozással fűszerezett – ebéd után a fiúk el is dobbantottak fürödni egyet Egerszalókra, én meg kidőltem és aludtam egyet, mint egy jóllakott óvodás J. (lusta voltam borotválkozni) Este pedig hasonló felállás után sétáltunk egyet Egerben a párommal, csak úgy kettecskén. Megtaláltunk minden fontosat: a manóboltot, meg az óriás palacsintázót is.
Másnap jött a valódi motoros túra, hála a jó égnek, már sokkal jobb időben. Kellemes napsütés, nem túl meleg idő, némi sár és víz az aszfalton, de annyi belefér. Elgurultunk Aggtelekig, útközben kisebbnél kisebb településeken haladtunk keresztül, többek között megjártuk Balaton-t is… csodálatos ilyenkor az erdő, az embernek valóban csak az a két sor jár a fejében, hogy „Itt van az ősz, itt van újra; S szép mint mindig énnekem…”
Szal, végül is elértük az Aggteleki barlangot, ahová – némi félreértés miatt – végül senki sem ment be, úgyhogy egy rövid pihenő és indult is tovább a menet. Itt kicsit átvettem a kormányt, s egy erdőnyit vezettem én is a tömzsi fehérséget, de utána hamar visszaadtam a gazdájának, hagy szerpentinezzen a drága. Jól is tettem, mert végül csak elmentünk Parád felé és igen jókat sikerült együtt döntögetni. Nem vagyunk formában, így még nem ért le a lábtartóm, de haladunk, haladunk… majd újra belejövünk…
Vasárnap némi technikai probléma miatt elég hamar hazaindultunk, így reggel 8-kor már itthon iszogattam a kakaómat…
Összességében jó hétvége volt, megérte elmenni, és még mindig lázba hoz, ha sok africa gurul egymás mellett.
Képet itt megnézhetők:
http://cid-8cc257c82fb19fa8.skydrive.live.com/browse.aspx/Africa Twin záró buli 2009^_10^_23
