Régen a törivel bajban voltam. Általánosban nem izgatott különösebben egyik népirtási sztori se - mennyire idióta az, aki kitalálta hogy egy gyereknek ezt kell magolnia éveken át?
A számokból mindig szopás volt, de a négyes azért mindig megvolt. Aztán egyszer csak félévkor felelnem lehetett az ötösért. Tanultam mint a gőzgép, feleltem tökjól, de mégis négyest kaptam. Merthogy én mindig is négyes voltam, az is maradok. Bekategorizáltak. Év végén a tanár megkérdezte hogy felelnék-e a kettesért? Mondtam minek, én mindig is négyes voltam...
Aztán valahogy mégis kanyarodott az évvége, de az érettségin megszivatott a vén satrafa. Szóval nem voltam nagy barátságban a történelemmel, idióta magolásnak tartottam az évszámokkal meg az összefüggéstelen sztorijaikkal együt. Komplett baromságnak.
Aztán a főiskolai felkészítőn volt egy tanársegéd aki a törit teljesen másképp adta elő. Összefüggéseiben mesélt: " aha hivatalosan ezek a verziók mennek különböző halotti sztoriknak: a térdig érő csele patakba belefulladt, meg a vadkan az erdőben felöklelte - miközben tényszerűen mondjuk a második felesége ölette meg, hogy az ő rokona kerülhessen a trónra, mivel nem született fiuk. Akkoriban így ment ez, és valljuk meg vannak esetek amikben manapság is így működnek - tisztára mint egy Dallas: ármány, hatalom, pénz együtt járnak. "
Mindjárt volt értelme az egésznek, élvezetes volt a történelem, és a fickó olyanokat tudott ami a törikönyvek kisbetűs részében se volt, finom, apró részleteket amitől összeállt és összefüggővé vált az egész. Pokoli agya volt a fickónak, mert mindennek tudta a forrását is. Értelmezhetővé, és érthetővé tette a történeteket.Hitelessé. Akkoriban érdekes volt a töri, bírtam az óráit a langaléta fickónak. Aztán jöttek az évek és minden más fontosabb lett.
A legtöbb embert izgatja hogy honnan jött, legfőképpen azokat, akik valamiféleképpen csonka családba kerültek. Ahol van nagypapi, nagymami, visszamenőleg 2-3 generáció átlátható, megvan a család történelme, ott általában nyugodtan elvannak. Hát nekem ilyesmi nem jutott. Nekiálltam én is kutakodni persze, miféle népség lehet az a Csömör és honnan a név.
Elég messzire sikerült jutni időben a kotorászással, a Tas vezérnek volt egy nemzetségfője, tőle kapta a Csömör nevű települést is még régen az egyik ősapa, aztán a nevet is vitték tovább, ezerfelé ágazott onnan is el mindenki.
Végül belebonyolodtam teljesen a családfa fejtegetésébe, és odáig jutottam, hogy ezt tovább kell feszegetni. A latin írásos időkön túlra. A családfa fejtegetésen túl, mert vannak kis mozaikok amik nem stimmelnek, valami másként van, tovább kell piszkálni.
Mi miért van itt így? Mi az igazság?
Volt régen egy magyar legendás könyvünk, tele mindenféle tusrajzokkal ősmagyarokról, Nagyim őrizte meg valahogyan nagyon régről. Azt mondta, olyan mint egy mesekönyv, csak ez nem mese, hanem régi igaz régi történetek. Ennyibe maradtunk, szerettem olvasgatni a legendákat, Etelközről, a csodaszarvasról, és a magyar teremtéstörténetet amiben nincs paradicsom meg büntetés, hanem egy kedves kis sztori az egész. Vidám történetek, a lovon élő nép legendái voltak ezek, valahogy teljesen más ízűek, mint a finnugoros, Uralos nyelvtanórás sztorik. Ott tavak vannak meg tórendszerek, az Uralban hegyek, meg mocskosul hideg és ezekben a történetekben erről sok szó nem esik... se a hidegről, se a sok vízről, halzabálásról, se a hegyekről. Végtelen pusztaságok, erdőségek - azok vannak, és végül is lapos helyen telepedtünk meg, hasonló helyen mint amit a legendák leírtak. Az volt a megszokott életkörülmény. Aztán feltűnt, hogy töriórán a magyarság története kb. nyolcszáz körül kezdődik számolódni, onnan tanuljuk, előtte meg valami homályos okfejtés a semmiről,a nyargalászásokról a pusztában - na most akkor hová lett az Ural?
Mintha előtte csak amolyan lovon élő hordaként mászkáltunk volna pártízezren, aztán idetaláltunk és mocskosul meghódítottuk a helyi párszázezret, az őslakosokat, akik már itt voltak. Minden harc nélkül azok fogták magukat és kitakarodtak. Az avarokat, szarmatákat, a keltákat, csak úgy kiebrudaltuk innen. Állítólag azért mert kőkemény vandálok voltunk, "a magyarok nyilai" féle sztorit mindenki ismeri, de ekkora számszaki fölény azért letaposta volna őket, pláne úgy, hogy a hátunkba meg ott voltak a besenyők akik elől meg állítólag menekültünk azokban a nagy népvándorlási időkben. Nem stimmel.
Tíz éve kb hallottam egy rádióbeszélgetést a kocsiban, ahol épp egy történész hülyézett le egy kutatót, aki olyat mert feltételezni, hogy a sumér rovásírás és a magyar rovásírás erőteljes rokonságot mutat. És hogy mekkora baromság, hogy a bibliai Nimród és a magyar Nimród legenda azonos személyekről szól, csak más szemszögbőli elmesélés. Viszont az tény, hogy azok a külföldi régészek akiket érdekel a rovásírás/ékírás bármilyen formája: akár a mezopotámiai is, előszeretettel húzzák maguk elé a magyar nyelv megtanulását, mert sokat lendít a jelek megfejtésében. Micsoda véletlenek... És még mennyi érdekes ellentmondás van a tények és a leírtak/általánosan elfogadottak között!
Közben nekiálltam, és elolvastam egy zsák könyvet, bogarásztam a neten, és egyre több érdekes elmélettel/könyvvel/kutatással találkozom, ami nem a finnugor-elméletet támasztja alá. De még mindig azt oktatják az iskolában, ez az akadémiai álláspont, egyszer leírták, aztán a rendszert ez az elmélet támogatta, azóta punktum, az úgy van. A történelmet a győztesek írják.
"Amikor 1805-ben Napóleon Bécs városához érkezett, a legenda szerint megkérdezte tanácsadóját, hogy mit tegyen a magyarokkal? Ő ezt válaszolta:Felség! A magyarok felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"
Gyakorlatilag azóta mélyrepülés van, megy a gyökerek nélküli kallódás, hol ebbe, hol abba a kézbe kapaszkodunk, próbálunk megfelelni különböző hatalmaknak, önbizalom meg nulla. Nemzeti öntudat nulla. Mire legyünk büszkék? Pedig lenne mire. Hiába van sok feltalálónk, hiába van sok jó csajunk, ha nincs önbizalmunk, magunkba vetett hit, erő amit akár a múltból lehet meríteni, ha tudnánk honnan jöttünk és mi mindent hoztunk magunkkal. Itt megy ez a kollektív gyávulás, ahelyett, hogy erőt vennénk magunkon és a megszokott langyos pocsolyából kimásznánk. Amikor Európában még nem írtak, nálunk már évezrede működött a rovásírás. Amikor Európában még csak húst meg krumplit sütögettek zöldségekkel, mi behoztuk a leveseket, meg a fűszereket. Mekkora egy barbár banda lehettünk, ha ilyen dolgokkal nyargalásztunk mindenfelé az életveszélyes haditechnikánkkal: nyilak, jól szervezett lovascsapatok, stb. Ez a sötét, bárdolatlan banda végigrabolta fél Európát. Ha ezt megtehette ez a szedett-vedett csürhe, lehet mégse volt annyira sötét nép? Pár dologban mégiscsak jobbak lehettek a helyieknél. Attila és a katalaunumi csata is valahol nem stimmel, nemrégiben felvetette egy kutató-régész, hogy hiába volt ott a népek csatája, nincsenek nyomok nagy véres harcról, ott túrja a földet és nem talál semmit. Tróját is legendák alapján találták meg, de itt hiába kotorászik. Valszeg a csapatok ott összejöttek, aztán egy békés megegyezés után távoztak. Szidják is az elméletet rendesen, de van aki elkezdet kutakodni a régi iratok közt és talált már érdekeset ezzel kapcsolatban, ami az új elméletet támasztja alá. A propaganda írás már akkor is létezett, ugyanúgy mint ma, csak akkoriban leírták, majd kidobolták, szétkürtölték, és nem a tévében nyomták. Csupán az eszközök voltak mások, de sok minden működik ugyanúgy mint régen. Gumitörténelemnek hívom ezt.
Összeolvastam egy csomót mindenfelé, aztán gyanússá váltak a Habsburgok is, mert onnan kezdődött a sumákolás a származási sztoriban. Az 1800-nál régebbi könyvek magyar legendái teljesen más ízűek, a magyar őstörténetet is teljesen másként közelítik meg. Aztán utánaolvastam ennek is, végül kiderült a habsburg háznak a monarchia idején jutott eszébe egy újabb magyar őstörténet sztorit összehozni, és a finnugor-elmélethez volt is szolgakéz aki összehozza. Aztán ez a sztori hasznossá vált más rendszereknek is, az elmélet bekerült az oktatásba is, és most is ezt tanuljuk.
Mint anno, amikor a Föld még lapos volt. Aztán kiderült mégsem. Jó pár évnek el kellett telnie.
Akit érdekel jobban a téma, itt utána nézhet.
Történelem - másként.
A számokból mindig szopás volt, de a négyes azért mindig megvolt. Aztán egyszer csak félévkor felelnem lehetett az ötösért. Tanultam mint a gőzgép, feleltem tökjól, de mégis négyest kaptam. Merthogy én mindig is négyes voltam, az is maradok. Bekategorizáltak. Év végén a tanár megkérdezte hogy felelnék-e a kettesért? Mondtam minek, én mindig is négyes voltam...
Aztán valahogy mégis kanyarodott az évvége, de az érettségin megszivatott a vén satrafa. Szóval nem voltam nagy barátságban a történelemmel, idióta magolásnak tartottam az évszámokkal meg az összefüggéstelen sztorijaikkal együt. Komplett baromságnak.
Aztán a főiskolai felkészítőn volt egy tanársegéd aki a törit teljesen másképp adta elő. Összefüggéseiben mesélt: " aha hivatalosan ezek a verziók mennek különböző halotti sztoriknak: a térdig érő csele patakba belefulladt, meg a vadkan az erdőben felöklelte - miközben tényszerűen mondjuk a második felesége ölette meg, hogy az ő rokona kerülhessen a trónra, mivel nem született fiuk. Akkoriban így ment ez, és valljuk meg vannak esetek amikben manapság is így működnek - tisztára mint egy Dallas: ármány, hatalom, pénz együtt járnak. "
Mindjárt volt értelme az egésznek, élvezetes volt a történelem, és a fickó olyanokat tudott ami a törikönyvek kisbetűs részében se volt, finom, apró részleteket amitől összeállt és összefüggővé vált az egész. Pokoli agya volt a fickónak, mert mindennek tudta a forrását is. Értelmezhetővé, és érthetővé tette a történeteket.Hitelessé. Akkoriban érdekes volt a töri, bírtam az óráit a langaléta fickónak. Aztán jöttek az évek és minden más fontosabb lett.
A legtöbb embert izgatja hogy honnan jött, legfőképpen azokat, akik valamiféleképpen csonka családba kerültek. Ahol van nagypapi, nagymami, visszamenőleg 2-3 generáció átlátható, megvan a család történelme, ott általában nyugodtan elvannak. Hát nekem ilyesmi nem jutott. Nekiálltam én is kutakodni persze, miféle népség lehet az a Csömör és honnan a név.
Elég messzire sikerült jutni időben a kotorászással, a Tas vezérnek volt egy nemzetségfője, tőle kapta a Csömör nevű települést is még régen az egyik ősapa, aztán a nevet is vitték tovább, ezerfelé ágazott onnan is el mindenki.
Végül belebonyolodtam teljesen a családfa fejtegetésébe, és odáig jutottam, hogy ezt tovább kell feszegetni. A latin írásos időkön túlra. A családfa fejtegetésen túl, mert vannak kis mozaikok amik nem stimmelnek, valami másként van, tovább kell piszkálni.
Mi miért van itt így? Mi az igazság?
Volt régen egy magyar legendás könyvünk, tele mindenféle tusrajzokkal ősmagyarokról, Nagyim őrizte meg valahogyan nagyon régről. Azt mondta, olyan mint egy mesekönyv, csak ez nem mese, hanem régi igaz régi történetek. Ennyibe maradtunk, szerettem olvasgatni a legendákat, Etelközről, a csodaszarvasról, és a magyar teremtéstörténetet amiben nincs paradicsom meg büntetés, hanem egy kedves kis sztori az egész. Vidám történetek, a lovon élő nép legendái voltak ezek, valahogy teljesen más ízűek, mint a finnugoros, Uralos nyelvtanórás sztorik. Ott tavak vannak meg tórendszerek, az Uralban hegyek, meg mocskosul hideg és ezekben a történetekben erről sok szó nem esik... se a hidegről, se a sok vízről, halzabálásról, se a hegyekről. Végtelen pusztaságok, erdőségek - azok vannak, és végül is lapos helyen telepedtünk meg, hasonló helyen mint amit a legendák leírtak. Az volt a megszokott életkörülmény. Aztán feltűnt, hogy töriórán a magyarság története kb. nyolcszáz körül kezdődik számolódni, onnan tanuljuk, előtte meg valami homályos okfejtés a semmiről,a nyargalászásokról a pusztában - na most akkor hová lett az Ural?
Mintha előtte csak amolyan lovon élő hordaként mászkáltunk volna pártízezren, aztán idetaláltunk és mocskosul meghódítottuk a helyi párszázezret, az őslakosokat, akik már itt voltak. Minden harc nélkül azok fogták magukat és kitakarodtak. Az avarokat, szarmatákat, a keltákat, csak úgy kiebrudaltuk innen. Állítólag azért mert kőkemény vandálok voltunk, "a magyarok nyilai" féle sztorit mindenki ismeri, de ekkora számszaki fölény azért letaposta volna őket, pláne úgy, hogy a hátunkba meg ott voltak a besenyők akik elől meg állítólag menekültünk azokban a nagy népvándorlási időkben. Nem stimmel.
Tíz éve kb hallottam egy rádióbeszélgetést a kocsiban, ahol épp egy történész hülyézett le egy kutatót, aki olyat mert feltételezni, hogy a sumér rovásírás és a magyar rovásírás erőteljes rokonságot mutat. És hogy mekkora baromság, hogy a bibliai Nimród és a magyar Nimród legenda azonos személyekről szól, csak más szemszögbőli elmesélés. Viszont az tény, hogy azok a külföldi régészek akiket érdekel a rovásírás/ékírás bármilyen formája: akár a mezopotámiai is, előszeretettel húzzák maguk elé a magyar nyelv megtanulását, mert sokat lendít a jelek megfejtésében. Micsoda véletlenek... És még mennyi érdekes ellentmondás van a tények és a leírtak/általánosan elfogadottak között!
Közben nekiálltam, és elolvastam egy zsák könyvet, bogarásztam a neten, és egyre több érdekes elmélettel/könyvvel/kutatással találkozom, ami nem a finnugor-elméletet támasztja alá. De még mindig azt oktatják az iskolában, ez az akadémiai álláspont, egyszer leírták, aztán a rendszert ez az elmélet támogatta, azóta punktum, az úgy van. A történelmet a győztesek írják.
"Amikor 1805-ben Napóleon Bécs városához érkezett, a legenda szerint megkérdezte tanácsadóját, hogy mit tegyen a magyarokkal? Ő ezt válaszolta:Felség! A magyarok felnéznek nagyjaikra, és büszkék a múltjukra. Vedd el e nép múltját, és azt teszel velük, amit akarsz!"
Gyakorlatilag azóta mélyrepülés van, megy a gyökerek nélküli kallódás, hol ebbe, hol abba a kézbe kapaszkodunk, próbálunk megfelelni különböző hatalmaknak, önbizalom meg nulla. Nemzeti öntudat nulla. Mire legyünk büszkék? Pedig lenne mire. Hiába van sok feltalálónk, hiába van sok jó csajunk, ha nincs önbizalmunk, magunkba vetett hit, erő amit akár a múltból lehet meríteni, ha tudnánk honnan jöttünk és mi mindent hoztunk magunkkal. Itt megy ez a kollektív gyávulás, ahelyett, hogy erőt vennénk magunkon és a megszokott langyos pocsolyából kimásznánk. Amikor Európában még nem írtak, nálunk már évezrede működött a rovásírás. Amikor Európában még csak húst meg krumplit sütögettek zöldségekkel, mi behoztuk a leveseket, meg a fűszereket. Mekkora egy barbár banda lehettünk, ha ilyen dolgokkal nyargalásztunk mindenfelé az életveszélyes haditechnikánkkal: nyilak, jól szervezett lovascsapatok, stb. Ez a sötét, bárdolatlan banda végigrabolta fél Európát. Ha ezt megtehette ez a szedett-vedett csürhe, lehet mégse volt annyira sötét nép? Pár dologban mégiscsak jobbak lehettek a helyieknél. Attila és a katalaunumi csata is valahol nem stimmel, nemrégiben felvetette egy kutató-régész, hogy hiába volt ott a népek csatája, nincsenek nyomok nagy véres harcról, ott túrja a földet és nem talál semmit. Tróját is legendák alapján találták meg, de itt hiába kotorászik. Valszeg a csapatok ott összejöttek, aztán egy békés megegyezés után távoztak. Szidják is az elméletet rendesen, de van aki elkezdet kutakodni a régi iratok közt és talált már érdekeset ezzel kapcsolatban, ami az új elméletet támasztja alá. A propaganda írás már akkor is létezett, ugyanúgy mint ma, csak akkoriban leírták, majd kidobolták, szétkürtölték, és nem a tévében nyomták. Csupán az eszközök voltak mások, de sok minden működik ugyanúgy mint régen. Gumitörténelemnek hívom ezt.
Összeolvastam egy csomót mindenfelé, aztán gyanússá váltak a Habsburgok is, mert onnan kezdődött a sumákolás a származási sztoriban. Az 1800-nál régebbi könyvek magyar legendái teljesen más ízűek, a magyar őstörténetet is teljesen másként közelítik meg. Aztán utánaolvastam ennek is, végül kiderült a habsburg háznak a monarchia idején jutott eszébe egy újabb magyar őstörténet sztorit összehozni, és a finnugor-elmélethez volt is szolgakéz aki összehozza. Aztán ez a sztori hasznossá vált más rendszereknek is, az elmélet bekerült az oktatásba is, és most is ezt tanuljuk.
Mint anno, amikor a Föld még lapos volt. Aztán kiderült mégsem. Jó pár évnek el kellett telnie.
Akit érdekel jobban a téma, itt utána nézhet.
Történelem - másként.
