Street Racer STR motoros kesztyű a MotoZemtől

Szeretetfüggők

Szeretni Önmagunkat. Igen, nagybetűvel írtam, mint az angolok az én-t: I.

Nehéz. Békébe lenni önmagunkkal, tisztelni Önmagunkat. És nem ártani önmagunknak szimpla érzelmi éretlenségből. Tudni, hogy mikor meddig mehet el a másik, tudni, hogy mi meddig mehetünk el, és mikor /miért/mit áldozunk fel - önmagunkból.

Jogilag 18 éves korunkban már felnőtteknek számítunk, gyakorlatilag van aki még 20-23 évesen is nő még egy centit. Érzelmileg meg állandóan fejlődünk, nem is tudom mikor mondhatjuk el azt, hogy már felnőttünk. De az biztos hogy nem tizennyolc évesen, meg harmincévesen se, meg van aki még 70 évesen is kamasz...

Talán akkor, amikor már nem szállunk bele az egyszerű kis emberi játszmákba, és egy problémakör nem ugrik állandóan elénk az életben. Meg amikor már a félelmeinket uralni tudjuk, és agyban megálljt tudunk parancsolni a búgócsiga folyamatoknak, és a nyuszika baszd meg az ásódat effektusoknak. Amikor kordában bírjuk tartani az érzelmeinket, és nem zúdítjuk rá valakire úgy, hogy az annak azonnal menekülni támad kedve. Amikor szeretetből nem folytjuk meg a másikat (szülő a gyerekét, nő a férjét, barát a barátját, stb.), hanem pozitív irányba lehetőséget adunk a kedvelt félnek.
Amikor nem kapunk két kézzel a félmegoldás felé, amikor úgy szeretnénk, hogy szeressenek. Amikor nem elégszünk meg a boldogság-pótlékokat, és nem szívszakadva várjuk a szót: szeretlek.

Amikor nem más mondja meg hogy szerethetőek vagyunk-e. Amikor tudod, hogy lehet téged szeretni, hogy kell téged szeretni, és tudsz te magad is szeretni. Úgy, hogy a másik is Ember marad melletted, és te is megmaradsz Önmagad. Amikor már nem a tanár mondja meg hányasra feleltél, hanem amikor már tudod miért mit várhatsz, hogy a mogorva pofából elutasítás lesz, és a mosolytól kedvesség.

Amikor magunk is képesek vagyunk jól érezni magunkat, függetlenül attól, hogy esik az eső, vagy süt a nap, kevés vagy sok a pénzünk, éhesek vagyunk vagy piszkálódik a szomszéd...

Amikor békében vagy Önmagaddal, és szereted Önmagad.
  • Like
Reactions: 1 person

Hozzászólások

V
A szeret az életbe külömböző formába jelenik meg.

1-éve már nincs bennem "szeretet függőség" Csupán jól érzem magam a börömbe, nem akarok a világnak meg felelni, csupán élni és élvezni piciny életem.
 
Engem sem érdekel, ki mit mond rólam, alapjában véve imádom magam:)
Amúgy Mina...teljesen igazad van amit írtál...én vagy 30 évig küzdöttem ilyen gondokkal...most átestem a ló másik oldalára:)
 
Mint mindig most is jól és okosakat írsz.Neked nem egy Nikon mögül kéne a világra nézned,hanem egy katedráról,ahol filozófiát tanítanak...
 
Suzu, amikor tanítják és bemagolják, az nem az igazi. Volt nekünk szakközépben etika óránk, aztán a főiskolán filozófia is, lehetett belőle jó jegyeket szerezni... De más a saját bőrödön rájönni.
 
Szerintem szemléletet,mentalitást nem lehet tanulni,magolni.Téged pedig mint tanárt képzellek el a katedrán,mert ha tanítani nem is,de jó irányba terelni az emberkéket azt lehet..
 
Igen, ez mind igaz amit leírtál, egyet értek, :jode emberek vagyunk, és mint ilyen, ki kevésbé, ki jobban, de szeretetfüggők vagyunk, ha bevalljuk magunknak, ha nem. A különbség csak az, mennyire akarjuk görcsösen mások szeretetét, és mi az amit megteszünk azért, hogy szeressenek. Vannak akik keveset, vannak akik túl sokat.
Ugyan ez a helyzet a megfelelési kényszerrel is.
Megfelelni elsősorban önmagunknak akarjunk, és ne mások elvárásainak. Mindenkinek megfelelni képtelenség, tehát eleve negatív élményt fog nyújtani, ami kudarcok sorozatát jelenti lelkileg, ami igen lelombozó lehet hosszú távon, és önértékelésünket is romba döntheti.:(
 
A személyim azt mondja: 38.
Az agyam sokszor azt mondja: 18.
Viszont a leírtakon átestem. Sokminden fontossá vált, sokminden lényegtelenné, másképp látom a világot. Ezt kb. két éve vettem észre, amikor a tőlem 15-20 évvel fiatalabbak várták bölcsességeimet, megfogadták tanácsaimat, amin kissé elgondolkodtam.

Talán elmondhatom, hogy felnőttem??
 
Lotti1;bt8503 írta:
Igen, ez mind igaz amit leírtál, egyet értek, :jode emberek vagyunk, és mint ilyen, ki kevésbé, ki jobban, de szeretetfüggők vagyunk, ha bevalljuk magunknak, ha nem. A különbség csak az, mennyire akarjuk görcsösen mások szeretetét, és mi az amit megteszünk azért, hogy szeressenek. Vannak akik keveset, vannak akik túl sokat.
Ugyan ez a helyzet a megfelelési kényszerrel is.
Megfelelni elsősorban önmagunknak akarjunk, és ne mások elvárásainak. Mindenkinek megfelelni képtelenség, tehát eleve negatív élményt fog nyújtani, ami kudarcok sorozatát jelenti lelkileg, ami igen lelombozó lehet hosszú távon, és önértékelésünket is romba döntheti.:(
Mindössze annyit tennék hozzá, hogy aki nem tudja önmagát szeretni, az másokat se tud. És nagyon nehéz magunkkal kapcsolatban nem elszállni egyik vagy másik irányba, és ez alapvetően a környezeti ingerektől függ, amik akkor értek minket, amikor kialakult az érzelmi életünk. Akár párkapcsolatra is igaz ez. És ne feledjük: a szeretet kifejezésének rengeteg módja van. Ha nem úgy fejezik ki mások a szeretetüket feléd, mint ahogy te mások iránt, még azt is hiheted, nem szeretnek. Szeretnek, csak másképp.
 
csacskamacs;bt8502 írta:
Rohadtul igaz, amit írtál... és rohadtul nehéz... :)
Igen, így van, tényleg nehéz. Egy dolog, hogy tudod, mi a helyes, azt megtenni nagyon nagy erő kell. Itt segíthet mások megerősítése.
 
Mologyec;bt8566 írta:
A személyim azt mondja: 38.
Az agyam sokszor azt mondja: 18.
Viszont a leírtakon átestem. Sokminden fontossá vált, sokminden lényegtelenné, másképp látom a világot. Ezt kb. két éve vettem észre, amikor a tőlem 15-20 évvel fiatalabbak várták bölcsességeimet, megfogadták tanácsaimat, amin kissé elgondolkodtam.

Talán elmondhatom, hogy felnőttem??
Da. Mologyec!:csa
 

Blogbejegyzés információ

Szerző
Yamina
Olvasás
730
Hozzászólások
28
Utolsó frissítés

Tagok Blogjai további bejegyzései

Yamina további bejegyzései

Oszd meg ezt a bejegyzést

CsamShop kendők

Back
Oldal tetejére