Félreértések elkerülése végett, nem azzal jár újabban a kicsike benzin helyett, ez egy másfajta fejlesztés! Szaladgáltam napközben ezer felé, aztán hazaugrottam, kirámoltam a tanktáskából (többet is mint kéne), aztán gördülés tovább.
Lezongoráztam a maradék tennivalót, majd konstatáltam, hogy besötétedett, és nincs kaja otthon. Akkor begördülök még a tacskóboltba, gondoltam nem túl lelkesen, és letámasztottam a vasat közel a bejárathoz. Bementem, végig gondoltam, hogy kéne tojás, tejföl, kenyér, kutyakaja 3 kiló, dió, csoki, 2 doboz müzli, egy jóvágású póló, ezazamaz, megpúpoztam a kézikosarat és elindultam a kassza felé. Kiváncszorogtam valahogy a motorig az 5 zacsival, bukóval, tanktáskával szédelegve, mint valami elb*szott felzacskózott karácsonyfa. Épp az utolsó pillanatban lehajintottam le a csomagokat a motor mellé - persze a tojásos zacsi készült épp halálugrani. Felraktam a tanktáskát, majd elkezdtem benne kotorászni a gumipók után. Hogy én ezt az adag kaját majd jól felgumipókozom és irány haza. Aha...
A gumipók nem jelentkezett, valószínűleg otthon röhögött, hála a délutáni kapkodásnak. Akkor most mi lesz? Ha telefonos segítséget kérek 5 zacskó kaja miatt, az elég gáz, meg ráadásul még legalább plusz félóra ácsorgás, meg a presztízsveszteség... Neeem, ezt most meg kell oldani. A taxis a kocsiban láthatóan vigyorgott ahogy a fejemet vakarásztam. Na meg még ez is, hát nehogy már a nyúl vigye a puskát, ezt önállóan meg kell oldani!
Nos, mivel doboz nincs, ezért marad a tanktáska, a ruha alá becsomagolás és a nejlonzacskó kötéllé való alakítása. Amit lehetett, benyomtam a tanktáskába (kolbász,tejföl,zacsik amik egymásba morfolhatnak és taposhatóak), a kabát alá beraktam a polót és a darált diókat, (jól kitömtem magam - viccesen nézhettem ki elöl-hátul extra púpokkal). A müzlis dobozokat és a tojást ha összeillesztettem, pont beszorították magukat a rendszámtábla és az ülés közé, a maradék apróságot meg egy széttépett zacsival felkötöztem a müzlis-tojásos dobozok tetejére. Fennmaradt a 3 kilós kutyatápos zacsi, ami sehová se volt kompatibilis, se ruha alá nem fért, se nem maradt felkötözni való zacsi. Próbáltam ráülni: hát úgy az már nem okés, mert nem ér le a lábam. Nézegettem, hátha találok még zacsit vagy madzagot a közeli kukákban (persze ilyenkor nincs), úgyhogy végül maradt az a megoldás, hogy a kutyatáp ölben fog hazajutni. Gyakorlatilag ha a tanktáska és közém berakom, valamint nem teszem le a lábam, akkor épp hazabilleghetek vele, csak közbe ne legyen piros lámpa, mert amikor lerakom a lábam, le fog csúszni és szedegethetem fel. De ha kiszakad, az tuti hogy ott fog felrobbanni az agyam, a blökik meg este éhezni fognak...
A taxis továbbra is csak vigyorgott ahogy nézte a produkciót. Hogy ezeknek épp ilyenkor nincs melójuk tőlem valami 5 km-es körön kívül...?! Nos, valahogy felmásztam a duzzadó tanktáska és a kutyatáp mögé, meg a tojásos-műzlis dobozok közé, és elindultam. Kb útközben úgy éreztem magam, mint azok a kínai robogósok, akikről e-mailekben fotókat küldözgetnek arról miközben a motoron viszik a levágott féldisznót, és az egész családot egyszerre. Útközben baromi nagy mázlim volt, sehol egy piros lámpa, lábat sehol se kellett letenni, csak otthon. A blökik vad lelkesedéssel üdvözölték a felkutyatápozott motort, láthatóan így jobban örültek az érkezésnek. A tojások is túlélték a hátsó keréken a bulit. Söndöröm vigyorgott ahogy meglátott, extra élményt nyújthattam elöl-hátul nagy dudorokkal. Hozzávágtam a kutyatápot.
Hát, úgy tűnik ezt is ki kellett próbáljam...
Lezongoráztam a maradék tennivalót, majd konstatáltam, hogy besötétedett, és nincs kaja otthon. Akkor begördülök még a tacskóboltba, gondoltam nem túl lelkesen, és letámasztottam a vasat közel a bejárathoz. Bementem, végig gondoltam, hogy kéne tojás, tejföl, kenyér, kutyakaja 3 kiló, dió, csoki, 2 doboz müzli, egy jóvágású póló, ezazamaz, megpúpoztam a kézikosarat és elindultam a kassza felé. Kiváncszorogtam valahogy a motorig az 5 zacsival, bukóval, tanktáskával szédelegve, mint valami elb*szott felzacskózott karácsonyfa. Épp az utolsó pillanatban lehajintottam le a csomagokat a motor mellé - persze a tojásos zacsi készült épp halálugrani. Felraktam a tanktáskát, majd elkezdtem benne kotorászni a gumipók után. Hogy én ezt az adag kaját majd jól felgumipókozom és irány haza. Aha...
A gumipók nem jelentkezett, valószínűleg otthon röhögött, hála a délutáni kapkodásnak. Akkor most mi lesz? Ha telefonos segítséget kérek 5 zacskó kaja miatt, az elég gáz, meg ráadásul még legalább plusz félóra ácsorgás, meg a presztízsveszteség... Neeem, ezt most meg kell oldani. A taxis a kocsiban láthatóan vigyorgott ahogy a fejemet vakarásztam. Na meg még ez is, hát nehogy már a nyúl vigye a puskát, ezt önállóan meg kell oldani!
Nos, mivel doboz nincs, ezért marad a tanktáska, a ruha alá becsomagolás és a nejlonzacskó kötéllé való alakítása. Amit lehetett, benyomtam a tanktáskába (kolbász,tejföl,zacsik amik egymásba morfolhatnak és taposhatóak), a kabát alá beraktam a polót és a darált diókat, (jól kitömtem magam - viccesen nézhettem ki elöl-hátul extra púpokkal). A müzlis dobozokat és a tojást ha összeillesztettem, pont beszorították magukat a rendszámtábla és az ülés közé, a maradék apróságot meg egy széttépett zacsival felkötöztem a müzlis-tojásos dobozok tetejére. Fennmaradt a 3 kilós kutyatápos zacsi, ami sehová se volt kompatibilis, se ruha alá nem fért, se nem maradt felkötözni való zacsi. Próbáltam ráülni: hát úgy az már nem okés, mert nem ér le a lábam. Nézegettem, hátha találok még zacsit vagy madzagot a közeli kukákban (persze ilyenkor nincs), úgyhogy végül maradt az a megoldás, hogy a kutyatáp ölben fog hazajutni. Gyakorlatilag ha a tanktáska és közém berakom, valamint nem teszem le a lábam, akkor épp hazabilleghetek vele, csak közbe ne legyen piros lámpa, mert amikor lerakom a lábam, le fog csúszni és szedegethetem fel. De ha kiszakad, az tuti hogy ott fog felrobbanni az agyam, a blökik meg este éhezni fognak...
A taxis továbbra is csak vigyorgott ahogy nézte a produkciót. Hogy ezeknek épp ilyenkor nincs melójuk tőlem valami 5 km-es körön kívül...?! Nos, valahogy felmásztam a duzzadó tanktáska és a kutyatáp mögé, meg a tojásos-műzlis dobozok közé, és elindultam. Kb útközben úgy éreztem magam, mint azok a kínai robogósok, akikről e-mailekben fotókat küldözgetnek arról miközben a motoron viszik a levágott féldisznót, és az egész családot egyszerre. Útközben baromi nagy mázlim volt, sehol egy piros lámpa, lábat sehol se kellett letenni, csak otthon. A blökik vad lelkesedéssel üdvözölték a felkutyatápozott motort, láthatóan így jobban örültek az érkezésnek. A tojások is túlélték a hátsó keréken a bulit. Söndöröm vigyorgott ahogy meglátott, extra élményt nyújthattam elöl-hátul nagy dudorokkal. Hozzávágtam a kutyatápot.
Hát, úgy tűnik ezt is ki kellett próbáljam...
