A kezdeményezés először tavaly valósult meg, amikor Amis, az egyik szlovák V-Stromos – egy ideje már Stelvio-s – társunk a tavalyi dunaszerdahelyi balhé után összerántott közel 50 motorost, hogy megmutassuk azt, hogy van, ahol nem számít, hogy kinek H betű, kinek SK van a rendszámán.
Idén az ötlet újra előjött, a szervezés korábban, és több szálon futott - Zizi barátom segítette a szervezést magyar részről -, de különböző belekevert politikai, és egyéb megnyilvánulások miatt mind az úti cél, mind pedig a találkozási pont módosítva lett. Mi az indulás előtt pillanatig abban a hitben voltunk, hogy Győr lesz a végcél, de közben Selmecbányára mentünk.
Reggel 3/4 8-kor indultunk Krisztián barátommal Tőlünk, majd fél 9-re értünk ki Daniellához, miután végigimádkoztam az utat odáig, hiszen benzin nem nagyon volt a motorban. Sikerült is 19 litert tankolnom a kb. 21 literes tankba.
Szentendréről továbbindultunk Esztergom, majd Komárom felé, ott becsatlakoztunk egy másik V-Stromos barátomhoz menetközben, mert Ő legalább tudta hol van Komárnoban a kagylós benzinkút.
10 körülre oda is értünk, és láttuk, hogy már közel 50-60 motoros várakozik a 11 órás indulásra. Nagyon jó volt megint találkozni a barátokkal – szlovákokkal, magyarokkal egyaránt - , jó volt dumálni, röhögni, élvezni a jó időt, és egyszerűen jól érezni magunkat.
11 órakor lóra pattantunk, majd Amis kezünkbe nyomott egy itinert, melyen először nem tudtam megtalálni a végcélt, de aztán kiderült, hogy Selmecbánya.
Na akkor páran hümmögtünk egy kicsit, hogy ez jó, mert se euro, se semmi nincs nálunk, hogy esetleg megtankoljunk, vagy valami, hiszen nem Szlovákia belsejébe készültünk. Na mindegy, majd lesz valami.
A menet elindult, mi Stromosok megpróbáltunk a sor végére kerülni, és nagyjából együtt maradni, hisz már ismerjük egymás vezetését, nem érhet baj. Mi Pepe barátommal nagyjából végig egymás mellett mentünk, és jókat szórakoztunk menetközben, miközben a hátam mögött Daniella a fényképezőt kattogtatta, nézelődött, és szerintem jól szórakozhatott.
117 km-es táv volt előirányozva. Kb. <st1:metricconverter productid="70 km" w:st="on">70 km</st1:metricconverter> után megálltunk egy benzinkútnál Léva előtt, ahol Amis rövid eligazítást tartott, majd kanyargós, szűk erdei utakon közelítettük meg Selmecbányát. Gyönyörű helyeken jártunk, érdemes lenne azt a környéket is egy kicsit behatóbban tanulmányozni.
Selmecbánya főterén leparkolt a közel 150 motor, majd össznépi fotózkodás, aztán elköszönés, és mindenki mehetett, amerre látott. Mi itt nagy meglepetésünkre összefutottunk Cs. Zolival, és Levivel – hogy mik vannak - , majd ¼ 3 körül elindultunk haza egy 15 fős V-Stromos csoportban. Nagyon nagyot csapattunk hazafelé, kisforgalmú, ámde annál kanyargósabb, és nagyon jó minőségű utakon. 110 körüli tempóban haladtunk.
Sahynál – Ipolyság – léptünk be Magyarország területére, majd utána kicsivel majdnem összeszedtünk egy közel 2 kilóval szembeszáguldó kawasaki-st, aztán Rétság előtt megálltunk tankolni. Onnan mi Danával külön elindultunk, mert szerettünk volna még valamerre a gurulni, a többiek nagyjából a 2/a utat célozták meg, azt én nem szeretem igazán, így mi Vác felé terveztük az utat. MuldR barátom 10 perc múlva utolért minket, és egy váci fagyizóban kielégítette fagyi iránti vágyunkat. Köszönjük.
A fagyizó előtt álldogálva Dane-nak integethettünk.
Amikor végeztünk, Szentendre felé vettük az irányt, majd a korzón üldögélve újabb ismerős arcokat pillantottunk meg, Ttpk, és Nessaya személyében. Hosszas beszélgetés után a Nyugatiban kötöttünk ki, majd onnan fél 10 körül hazavittem Daniellát, és fél 11 körül haza is értem.
Nagyon szép nap volt, egy nagyon nemes érdekében kiváló emberek társaságában tölthettünk el egy gyönyörű szép őszi napot a motor nyergében ülve. Daniella kiváló utas, jó barátnő, és nagyon remélem, máskor is velem tart.
Itt a link a Híradóhoz, a 13. perc környékén van szó a találkozóra, persze nem ragaszkodtak a tényekhez, de legalább volt tudósítás.
Idén az ötlet újra előjött, a szervezés korábban, és több szálon futott - Zizi barátom segítette a szervezést magyar részről -, de különböző belekevert politikai, és egyéb megnyilvánulások miatt mind az úti cél, mind pedig a találkozási pont módosítva lett. Mi az indulás előtt pillanatig abban a hitben voltunk, hogy Győr lesz a végcél, de közben Selmecbányára mentünk.
Reggel 3/4 8-kor indultunk Krisztián barátommal Tőlünk, majd fél 9-re értünk ki Daniellához, miután végigimádkoztam az utat odáig, hiszen benzin nem nagyon volt a motorban. Sikerült is 19 litert tankolnom a kb. 21 literes tankba.
Szentendréről továbbindultunk Esztergom, majd Komárom felé, ott becsatlakoztunk egy másik V-Stromos barátomhoz menetközben, mert Ő legalább tudta hol van Komárnoban a kagylós benzinkút.
10 körülre oda is értünk, és láttuk, hogy már közel 50-60 motoros várakozik a 11 órás indulásra. Nagyon jó volt megint találkozni a barátokkal – szlovákokkal, magyarokkal egyaránt - , jó volt dumálni, röhögni, élvezni a jó időt, és egyszerűen jól érezni magunkat.
11 órakor lóra pattantunk, majd Amis kezünkbe nyomott egy itinert, melyen először nem tudtam megtalálni a végcélt, de aztán kiderült, hogy Selmecbánya.
Na akkor páran hümmögtünk egy kicsit, hogy ez jó, mert se euro, se semmi nincs nálunk, hogy esetleg megtankoljunk, vagy valami, hiszen nem Szlovákia belsejébe készültünk. Na mindegy, majd lesz valami.
A menet elindult, mi Stromosok megpróbáltunk a sor végére kerülni, és nagyjából együtt maradni, hisz már ismerjük egymás vezetését, nem érhet baj. Mi Pepe barátommal nagyjából végig egymás mellett mentünk, és jókat szórakoztunk menetközben, miközben a hátam mögött Daniella a fényképezőt kattogtatta, nézelődött, és szerintem jól szórakozhatott.
117 km-es táv volt előirányozva. Kb. <st1:metricconverter productid="70 km" w:st="on">70 km</st1:metricconverter> után megálltunk egy benzinkútnál Léva előtt, ahol Amis rövid eligazítást tartott, majd kanyargós, szűk erdei utakon közelítettük meg Selmecbányát. Gyönyörű helyeken jártunk, érdemes lenne azt a környéket is egy kicsit behatóbban tanulmányozni.
Selmecbánya főterén leparkolt a közel 150 motor, majd össznépi fotózkodás, aztán elköszönés, és mindenki mehetett, amerre látott. Mi itt nagy meglepetésünkre összefutottunk Cs. Zolival, és Levivel – hogy mik vannak - , majd ¼ 3 körül elindultunk haza egy 15 fős V-Stromos csoportban. Nagyon nagyot csapattunk hazafelé, kisforgalmú, ámde annál kanyargósabb, és nagyon jó minőségű utakon. 110 körüli tempóban haladtunk.
Sahynál – Ipolyság – léptünk be Magyarország területére, majd utána kicsivel majdnem összeszedtünk egy közel 2 kilóval szembeszáguldó kawasaki-st, aztán Rétság előtt megálltunk tankolni. Onnan mi Danával külön elindultunk, mert szerettünk volna még valamerre a gurulni, a többiek nagyjából a 2/a utat célozták meg, azt én nem szeretem igazán, így mi Vác felé terveztük az utat. MuldR barátom 10 perc múlva utolért minket, és egy váci fagyizóban kielégítette fagyi iránti vágyunkat. Köszönjük.
A fagyizó előtt álldogálva Dane-nak integethettünk.
Amikor végeztünk, Szentendre felé vettük az irányt, majd a korzón üldögélve újabb ismerős arcokat pillantottunk meg, Ttpk, és Nessaya személyében. Hosszas beszélgetés után a Nyugatiban kötöttünk ki, majd onnan fél 10 körül hazavittem Daniellát, és fél 11 körül haza is értem.
Nagyon szép nap volt, egy nagyon nemes érdekében kiváló emberek társaságában tölthettünk el egy gyönyörű szép őszi napot a motor nyergében ülve. Daniella kiváló utas, jó barátnő, és nagyon remélem, máskor is velem tart.
Itt a link a Híradóhoz, a 13. perc környékén van szó a találkozóra, persze nem ragaszkodtak a tényekhez, de legalább volt tudósítás.
