Der Himmel über dem Asphalt

Gyermekkorom kivételével nem voltam rendszeres templomjáró.A 60-as évek második felében,suli után,heti két alkalommal adatott meg az a lehetöség,hogy a máriaremetei templom egyik kistermében hallgassuk Miklós atya meseszerü történeteit a Bibliából.Aztán egyik napról a másikra Miklós atya eltünt,és az idösebbek szavára hallgatva nem firtattuk az okokat.Azóta eltelt néhány évtized,kiderültek dolgok amikröl azt hittük,hogy örök érvényüek,de mégsem,hogy mégis megbontható a szovjet-magyar barátság.Már otthon is a 70-es,80-as években is megálltunk egy-egy templomnál,kápolnánál,de akkor inkább a látvány motíválta többséget.Most,hogy 1000 km-el távolabb gurulok már nem csak a látvány az,ami vonz,ha egy templomba belépek.Jól esik leülni a hüvösben,nézegetni a képeket,olvasni a történeteket,és hallgatni a misét,ha éppen akkor van.Mielött bárki félreértené,nem arról vagyok híres,hogy igazi keresztény módjára élek.Igenis szeretem a puncit,a paráznaságot,a hideg sört is(bár már nem iszom),és ha megdobtak kövel,kétszer annyit dobtam vissza.Egy bigott katolikus bizonyára a pokol legmélyén látna a legszivesebben ezek,és sok más miatt.Ma megint volt alkalmam bizonyítani,hogy nem csak a világi dolgok érdekelnek,mert elmentem(motoroztam)egy istentiszteletre,amely szó elé azért oda volt biggyesztve a "biker"szócska is.A misét szabad ég alatt,egy Puskaporoshordó-nak nevezett kocsma elött tartotta egy szintén motoros pap.(Vespája van).Paradox látvány volt,ahogy a homlokig tetovált,120 kilós kopasz,könnyes szemmel üvölti a szórólapokon álló imát,és csókólgatja a tenyérnyi vaskeresztet a nyakában.Kitünö banda jött össze,ahogy számoltam kb.130-140 vas volt,mindenféle korú és jellegü,amit a mise elött kiosztott,és vasakra felkötözött szines szalagok is szimbolizáltak.Nagyon jó zenéket énekelt a bikerkórus,igazi élvezet volt az apagyilkos kinézetü gitáros játéka,a dobos,aki egy sima fadobozon ülve,azt verve adta meg a ritmust.A pap is nagyon szépen beszélt,nem az a szemforgató,ájtatoskodó fasz volt,amit mi sem bizonyit jobban,hogy az ö kérésére harangszó helyett egy 7-8 mp-ig tartó motor bömböltetés volt a záróakkord,miután megáldotta az ott lévöket,és természetesen a vasakat is.Kaja elött még gyüjtés volt a pap bukójába,az istentiszteletet elökészítö fiatalok,és a motorbalaesetben elárvult gyerekek számára.Miután üresre zabáltuk és ittuk a raktárat a krimóban,mindenki elégedetten és bizonyára valami olyasvalamivel a fejében távozott,hogy nem az teszi a motorost(is)értékesebb emberré,hogy 30-al gyorsabban veszi a kanyart..