Hétvégén a szombat, mint mindig most is takarítással telt, ám vasárnap már nem bírtunk magunkkal így azon töprengtünk merre is motorozzunk. Először valami kisebbe gondolkoztunk, hogy a dt is jöhessen, de mikor párom szembesült a telefonján Kt túrameghívásával hamar úgy döntöttünk, hogy a kicsi most otthon marad. Felpattantam hát az africa hátsó ülésére, nekidőltem a doboznak és hupiiiii, már száguldottunk is Dunaharaszti felé, hogy találkozzunk a srácokkal.
Brazil és Kt már várt minket egy kedves lengyel kolléga társaságában, akit elkísértünk végül a tompai határátkelőig. Jó volt újra velük gurulni, már el is szoktam attól, milyen több africa közt szelni a kilométereket. Ám mivel a lengyel srác sietett, így lefelé sokszor mosolyogtunk azon, hogy nagy nehezen mindenkit lenyomott előttünk, majd kénytelen volt bevárni minket, mert fogalma sem volt merre kell menni.
A határnál aztán elbúcsúztunk egymástól a lengyel africással, s én egy kicsit bekéredzkedtem a vezetőülésbe néhány km erejéig. Jó volt újra a nagy dögöt vezetni, de ez nekem túl stresszes, úgyhogy kb. 100 kilcsi múlva inkább vissza is adtam a kormányt az addig mögöttem szórakozó férfiegyednek.
Utána jött egy fincsi „ebéd” a Tanyacsárdában, majd kényelmes hazagurulás, ahol azért egy kávé és némi beszélgetés erejéig vendégül láttuk a réglátott arcokat.
Jó túra volt, már kellett, mert idén nyáron elég sokat álltak a vasak… ez meglátszik a fáradásunkon is, tavaly <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com
ffice:smarttags" /><st1:metricconverter w:st="on" ProductID="400 km">400 km</st1:metricconverter> meg se kottyant, most meg alig birok leülni… 
Brazil és Kt már várt minket egy kedves lengyel kolléga társaságában, akit elkísértünk végül a tompai határátkelőig. Jó volt újra velük gurulni, már el is szoktam attól, milyen több africa közt szelni a kilométereket. Ám mivel a lengyel srác sietett, így lefelé sokszor mosolyogtunk azon, hogy nagy nehezen mindenkit lenyomott előttünk, majd kénytelen volt bevárni minket, mert fogalma sem volt merre kell menni.
A határnál aztán elbúcsúztunk egymástól a lengyel africással, s én egy kicsit bekéredzkedtem a vezetőülésbe néhány km erejéig. Jó volt újra a nagy dögöt vezetni, de ez nekem túl stresszes, úgyhogy kb. 100 kilcsi múlva inkább vissza is adtam a kormányt az addig mögöttem szórakozó férfiegyednek.
Utána jött egy fincsi „ebéd” a Tanyacsárdában, majd kényelmes hazagurulás, ahol azért egy kávé és némi beszélgetés erejéig vendégül láttuk a réglátott arcokat.
Jó túra volt, már kellett, mert idén nyáron elég sokat álltak a vasak… ez meglátszik a fáradásunkon is, tavaly <?xml:namespace prefix = st1 ns = "urn:schemas-microsoft-com
ffice:smarttags" /><st1:metricconverter w:st="on" ProductID="400 km">400 km</st1:metricconverter> meg se kottyant, most meg alig birok leülni… 
