Ma megint felfordult a gyomrom. Igaz, többször is, de az utolsótól nagyon.
Három kutyánk van. Szeritem is sok, de így alakult. Eredetileg csak egy volt az enyém. Nagyon szerettem vele kirándulni, bányatavakra járni, futni... a természet közelségét, amit akkor sem mellőzhettem, ha éppen nem volt kedvem semmihez. Ha menni kell, hát menni kell.
Aztán kertes ház és három kutya lett. Három kutyával már sokkal nehezebb sétálni is, nemhogy futni. Kerülgetni kell más kutyásokat, más embereket. De jó helyen lakunk (laktunk), a közelben mező, erdő, sőt bányató is van... de ha kocsiba rakom őket, akkor még jobb helyekre eljutunk. Ott csak a lovasokat kell kerülgetni.
Először az erdő szűnt meg. Meguntam a személyiségzavaros, undorítóan részeg mezőőröket, akiknek nehezen lehet elmagyarázni, hogy az erdő nem közterület, hanem külterület, és hogy épp azért sétáltatom a kutyákat ott, mert ott tudnak szaladni póráz és szájkosár nélkül. Természetesen a vadászati tilalom idején nem vittem sétálni a kutyákat az erdőbe, úgyhogy az nem lehetett a bajuk. Azzal fenyegettek, hogy ha nem kötöm meg, lelövik őket. Hallottam róla, hogy gyakran találnak fajtatiszta kutyákat is a helyi dögkútban, hát nem szeretném ott megtalálni az enyémeket.
Lassan a mező is fogy. 4-5 éve simán lefutottam 4 kilométert csak körbe anélkül, hogy át kellett volna kelnem az úttesten. Most a közepét az M0-ás szeli át. A körgyűrűvel pedig újabb undorító emberek érkeztek, akik a mező közepén rakják le a szemetüket, oda hordják az elpusztult állataikat, és még oda is szarnak. (Persze szarért nem kell a szomszédba mennem. A házunk előtti kis füves részen is találtam már emberi ürüléket szépen, WC-papírral leterítve.)
Hogy a tó meddig lesz még meg, nem tudom. A szép kis bányató felét már évekkel ezelőtt feltöltötték, és most a másik feléhez is erősen közelednek. A környékét lakóparkokkal építették be. (Korábban szemétbánya volt a lakóparkok helyén - csak ha valaki még gondolkodna rajta, hogy lakóparki lakást vagy házat vegyen.) A tó körül sóderbánya, amit most építési törmelékkel töltenek fel. Valószínűleg itt is lakópark lesz hamarosan.
Ma kivittem a kutyákat a mezőre, ahol hatalmas dömperek hordják a sittet a tóhoz. Mivel szerintem túl gyorsan mennek, és hatalmas port is vernek, folyamatosan aggódnom kell, hogy nem veszik észre a kutyákat és elütik valamelyiket.
A kutyák persze egyből megtalálják a zacskókban kidobott, rohadó állati tetemeket és hol beleesznek, hol belefekszenek. Persze ha legalább nem zacskóban lenne, a természet megoldaná, de így méterekről terjeng a bűze.
Hogy ne kelljen büdös kutyákkal hazamennem, kimentem a tóhoz, hogy megfürödjenek. Szerencsém volt, mert csak két fiatal srác pecázott, ezúttal nem voltak fürdőzők. Nem is értem, hogy van valakinek gusztusa még fürödni ebben a vízben, vagy megenni a halat belőle.
Már visszafele sétáltunk, mikor a kutyák után csörtetve a tó mellett a nádasban ismét egy dögre lettem figyelmes. Egy Rotveiler volt... teljesen egészben, megmerevedve és felgyújtva. A kutyákat gyorsan tovább tereltem, de azt hiszem, soha nem megy majd ki a fejmből ez a kép.
Nincs már kedvem kutyát sétáltatni, mert újra-és újra szembesülnöm kell vele, hogy mennyire undorítóak az emberek. Akik oda szarnak, ahol élnek, akik csak szemetet termelnek, és akik tönkreteszik a környezetüket nem törődve másokkal... sőt a saját maguk egészségével sem.
Mindez 2009-ben, Budapesten, "Pest Rózsadombján". Akkor mi lehet ott, ahol ennél még primitívebb emberek élnek. Vagy máshol nem ez van? A jó reklámra idegyűltek az undorító, primitív emberek???
De persze én is undorító vagyok, mert kutyát tartok. Ha pedig nem viszem ki őket, akkor teleszarják a kertet...
Három kutyánk van. Szeritem is sok, de így alakult. Eredetileg csak egy volt az enyém. Nagyon szerettem vele kirándulni, bányatavakra járni, futni... a természet közelségét, amit akkor sem mellőzhettem, ha éppen nem volt kedvem semmihez. Ha menni kell, hát menni kell.
Aztán kertes ház és három kutya lett. Három kutyával már sokkal nehezebb sétálni is, nemhogy futni. Kerülgetni kell más kutyásokat, más embereket. De jó helyen lakunk (laktunk), a közelben mező, erdő, sőt bányató is van... de ha kocsiba rakom őket, akkor még jobb helyekre eljutunk. Ott csak a lovasokat kell kerülgetni.
Először az erdő szűnt meg. Meguntam a személyiségzavaros, undorítóan részeg mezőőröket, akiknek nehezen lehet elmagyarázni, hogy az erdő nem közterület, hanem külterület, és hogy épp azért sétáltatom a kutyákat ott, mert ott tudnak szaladni póráz és szájkosár nélkül. Természetesen a vadászati tilalom idején nem vittem sétálni a kutyákat az erdőbe, úgyhogy az nem lehetett a bajuk. Azzal fenyegettek, hogy ha nem kötöm meg, lelövik őket. Hallottam róla, hogy gyakran találnak fajtatiszta kutyákat is a helyi dögkútban, hát nem szeretném ott megtalálni az enyémeket.
Lassan a mező is fogy. 4-5 éve simán lefutottam 4 kilométert csak körbe anélkül, hogy át kellett volna kelnem az úttesten. Most a közepét az M0-ás szeli át. A körgyűrűvel pedig újabb undorító emberek érkeztek, akik a mező közepén rakják le a szemetüket, oda hordják az elpusztult állataikat, és még oda is szarnak. (Persze szarért nem kell a szomszédba mennem. A házunk előtti kis füves részen is találtam már emberi ürüléket szépen, WC-papírral leterítve.)
Hogy a tó meddig lesz még meg, nem tudom. A szép kis bányató felét már évekkel ezelőtt feltöltötték, és most a másik feléhez is erősen közelednek. A környékét lakóparkokkal építették be. (Korábban szemétbánya volt a lakóparkok helyén - csak ha valaki még gondolkodna rajta, hogy lakóparki lakást vagy házat vegyen.) A tó körül sóderbánya, amit most építési törmelékkel töltenek fel. Valószínűleg itt is lakópark lesz hamarosan.
Ma kivittem a kutyákat a mezőre, ahol hatalmas dömperek hordják a sittet a tóhoz. Mivel szerintem túl gyorsan mennek, és hatalmas port is vernek, folyamatosan aggódnom kell, hogy nem veszik észre a kutyákat és elütik valamelyiket.
A kutyák persze egyből megtalálják a zacskókban kidobott, rohadó állati tetemeket és hol beleesznek, hol belefekszenek. Persze ha legalább nem zacskóban lenne, a természet megoldaná, de így méterekről terjeng a bűze.
Hogy ne kelljen büdös kutyákkal hazamennem, kimentem a tóhoz, hogy megfürödjenek. Szerencsém volt, mert csak két fiatal srác pecázott, ezúttal nem voltak fürdőzők. Nem is értem, hogy van valakinek gusztusa még fürödni ebben a vízben, vagy megenni a halat belőle.
Már visszafele sétáltunk, mikor a kutyák után csörtetve a tó mellett a nádasban ismét egy dögre lettem figyelmes. Egy Rotveiler volt... teljesen egészben, megmerevedve és felgyújtva. A kutyákat gyorsan tovább tereltem, de azt hiszem, soha nem megy majd ki a fejmből ez a kép.
Nincs már kedvem kutyát sétáltatni, mert újra-és újra szembesülnöm kell vele, hogy mennyire undorítóak az emberek. Akik oda szarnak, ahol élnek, akik csak szemetet termelnek, és akik tönkreteszik a környezetüket nem törődve másokkal... sőt a saját maguk egészségével sem.
Mindez 2009-ben, Budapesten, "Pest Rózsadombján". Akkor mi lehet ott, ahol ennél még primitívebb emberek élnek. Vagy máshol nem ez van? A jó reklámra idegyűltek az undorító, primitív emberek???
De persze én is undorító vagyok, mert kutyát tartok. Ha pedig nem viszem ki őket, akkor teleszarják a kertet...
