A vigasztalanul hulló eső cseppjei tüzes tűkként vágnak arcomba, ahogy nyitott sisakomban törtetek előre. Meleg van, én tudom, átázott ruhám azonban jéghideg élménnyé varázsolja a menetet. Egy pillanatra felmerül bennem: mi a fenét keresek én itt, így? Aztán jön is a válasz: egy motoros barátom szólt, hogy bajban van, elszakadt a kupplungbowdene, vigyek egyet neki, ha tudok, mert nem tud hazajönni a barátnőjével.
Máskor döglesztő melegben szívok ezerrel egy épülő motor mellett, kezeim nem merem magam mellé ereszteni, kicsípné bőröm az izzadság. „Nem ismerem, de igen f*sza gyerek lehet, ha megéri neked ennyit szívni a motorjával!” Igen, Sanyi, valóban az.
Megint máskor motorozni hívnak, és a kútnál eltankolom az utolsó pénzemet, hogy velük mehessek, mert ez fontos nekik. Mivel száraz kenyérre se marad, a kis túra után kisegítenek egy kiló kenyérrel, amit beosztok fizetésig.
Miért csinálom mindezt? Miért fontos nekem az, amit korábbi életemben nemigen tapasztalhattam meg, de legalábbis közvetlen környezetemben nem láttam? Mert több energiát ad a számomra, mint bármi más. Ezt jórészt a motoromnak köszönhetem, amiért nem tudok elég hálás lenni Neki.
Megint máskor motorozni hívnak, és a kútnál eltankolom az utolsó pénzemet, hogy velük mehessek, mert ez fontos nekik. Mivel száraz kenyérre se marad, a kis túra után kisegítenek egy kiló kenyérrel, amit beosztok fizetésig.
Miért csinálom mindezt? Miért fontos nekem az, amit korábbi életemben nemigen tapasztalhattam meg, de legalábbis közvetlen környezetemben nem láttam? Mert több energiát ad a számomra, mint bármi más. Ezt jórészt a motoromnak köszönhetem, amiért nem tudok elég hálás lenni Neki.
(1999)