Időnként olvasgatok történelmi dolgokat is, mostanában különösen ráálltam az ősmagyaros és vallásokkal kapcsolatos témákra. Akárhonnan is nézem, a dolgok erőteljesen összefüggenek egymással: mármint a gondolkodás és a vallás története. A kollektív tudat, amit az emberiség általánosa elfogadott a dolgok magyarázatára, az idők folyamán egyre jobban eltolódott a tudományosan, érvekkel alátámasztott, logikával megválaszolt dolgok javára. Amíg régen elég sok mindenre elég volt a válasz: "mert Isten úgy akarja", addig manapság már divatosabb rákérdezni, hogy "miért?", és az arra alkalmasak pedig megválaszolják, és kielégítik a tudományos kíváncsiságot. De mindent persze nem tudnak megválaszolni és ez talán nem is baj még...
Ismerjük a legendákat Salamon templomáról, ahol az építészek eldugtak egy titokzatos táblát az összes tudással. A TUDÁS-sal ami felruházza az embert a végtelen hatalommal. Aztán jöttek a keresztesek, majd a rózsakeresztesek, aztán a szabadkőművesek és még ki tudja hány titkos, titokzatos társaság akik az "ősi tudást" védelmezték, szigorúan csak a beavatottak számára. A titok amit őrzitek, szerintem sosem volt több a szabad gondolkozás birtoklásánál, ami ha jól belegondolunk nagy felelősség is. Mert ha gondolkozol és a tényekre okozati választ keresel, onnantól kezdve felelős vagy a dolgok kimeneteléért, hiszen tehetsz a dolgokért, hogy mi történjen, hogyan tovább. Amint a féltve őrzött "isteni tudás" birtokába kerül az ember, a dolgok teremtésének az ereje a kezébe kerül. Átlátva a helyzetet jobbá tehet pillanatokat, amik elkeserítőnek tűntek, megoldást nyújthat és felemelhet, építhet, alkothat és végül változtathat a saját és mások sorsán. Már nem dönt az, hogy hová született, mik a tradíciók és szokások (parasztnak születtél - paraszt maradsz) hanem csak az, hogy milyen lehetőségekkel, hogy él, mennyire látja át a dolgok történését és összefüggéseit.
Ma megszülethetsz a városban, és lehet belőled később kutatómérnök egy másik kontinensen, vagy elköltözhetsz egy farmra élni, ahol alig látsz embert azokon kívül akiket akarsz. A gondolkodás szabadságával a választás, a sorsunk teremtésének szabadságát is megkaptuk. Kevesen látják át, hogy ez ennek az "új kornak"ez hatalmas nagy előnye is, számtalan aktuális problémájával szemben...Nehéz erősnek lenni, de mikor is volt könnyű?
Ma már nincs meg az a kényelem amit a kész vallási sémák régen tényként tálaltak az emberek elé, megváltozhatatlanul és kőbe vésve. Megégetve, ha másként gondolod!
Manapság leglátványosabban a politika adja a maszlagot amit az emberek kész tényekként megesznek - kvázi a politikusok az aktuális istenek akik épp vagy jók, vagy rosszak mint a görögöknél. Mert könnyebb nem gondolkozni, mint a szépen tálalt édes bevonatú bűnrossz cukorkáért nyúlni. És hajlamosak vagyunk akkor is nem gondolkodni, amikor más sokszor elismétel valamit és csak az egyik oldalt látjuk az éremnek. Amikor nem kérdezünk, csak elítélünk, amikor nem gondolkozunk, csak odaállunk valami/valaki mellé. Tekerjük a hülye kis malomkerekünket, mert nem látunk tovább a saját világunknál, vagy csak az egónk mindenki elé odaáll. Mert épp most az a szimpatikus, mert épp arra fúj a szél és ott kevesebb az ellenállás. Mert épp ott több a pénz, mert épp ott több valami, ami végül is semmit sem ér...És így tesszük egymás életét pokollá, miközben lehetne jobb is, a lehetőség adott. Mi döntjük el pokol lesz-e a kis világunk, vagy mennyország. Magunknak teremtjük, a gondolkodás erejével.
Szerintem jó dolog gondolkozni, időnként magunktól rájönni dolgokra. Igen, benne van a pofáraesés és csalódás lehetősége, hogy nem ezt vártam, hogy többet látunk bele a dolgokba mint amik, hogy az emberek hibáznak, és hogy mi is hibázunk. Persze nehezebb, mint amikor megmondják mit gondolj, amikor nincs kész tények - amit könnyű elfogadni, és nem utána járni, megkérdezni, szembesíteni akár önmagad, hogy hülye voltam, szarul csináltam tényleg? Mert könnyebb máson számon kérni is, mint önmagunkkal elszámolni.
De ha gondolkozunk, átláthatóvá válik minden. És amikor sokan, közösen gondolkoznak, eszméket cserélnek, elmondják a véleményüket, megosztják egymással a gondolataikat, az a egyik legjobb dolog.
Kitágul a világ.
Ismerjük a legendákat Salamon templomáról, ahol az építészek eldugtak egy titokzatos táblát az összes tudással. A TUDÁS-sal ami felruházza az embert a végtelen hatalommal. Aztán jöttek a keresztesek, majd a rózsakeresztesek, aztán a szabadkőművesek és még ki tudja hány titkos, titokzatos társaság akik az "ősi tudást" védelmezték, szigorúan csak a beavatottak számára. A titok amit őrzitek, szerintem sosem volt több a szabad gondolkozás birtoklásánál, ami ha jól belegondolunk nagy felelősség is. Mert ha gondolkozol és a tényekre okozati választ keresel, onnantól kezdve felelős vagy a dolgok kimeneteléért, hiszen tehetsz a dolgokért, hogy mi történjen, hogyan tovább. Amint a féltve őrzött "isteni tudás" birtokába kerül az ember, a dolgok teremtésének az ereje a kezébe kerül. Átlátva a helyzetet jobbá tehet pillanatokat, amik elkeserítőnek tűntek, megoldást nyújthat és felemelhet, építhet, alkothat és végül változtathat a saját és mások sorsán. Már nem dönt az, hogy hová született, mik a tradíciók és szokások (parasztnak születtél - paraszt maradsz) hanem csak az, hogy milyen lehetőségekkel, hogy él, mennyire látja át a dolgok történését és összefüggéseit.
Ma megszülethetsz a városban, és lehet belőled később kutatómérnök egy másik kontinensen, vagy elköltözhetsz egy farmra élni, ahol alig látsz embert azokon kívül akiket akarsz. A gondolkodás szabadságával a választás, a sorsunk teremtésének szabadságát is megkaptuk. Kevesen látják át, hogy ez ennek az "új kornak"ez hatalmas nagy előnye is, számtalan aktuális problémájával szemben...Nehéz erősnek lenni, de mikor is volt könnyű?
Ma már nincs meg az a kényelem amit a kész vallási sémák régen tényként tálaltak az emberek elé, megváltozhatatlanul és kőbe vésve. Megégetve, ha másként gondolod!
Manapság leglátványosabban a politika adja a maszlagot amit az emberek kész tényekként megesznek - kvázi a politikusok az aktuális istenek akik épp vagy jók, vagy rosszak mint a görögöknél. Mert könnyebb nem gondolkozni, mint a szépen tálalt édes bevonatú bűnrossz cukorkáért nyúlni. És hajlamosak vagyunk akkor is nem gondolkodni, amikor más sokszor elismétel valamit és csak az egyik oldalt látjuk az éremnek. Amikor nem kérdezünk, csak elítélünk, amikor nem gondolkozunk, csak odaállunk valami/valaki mellé. Tekerjük a hülye kis malomkerekünket, mert nem látunk tovább a saját világunknál, vagy csak az egónk mindenki elé odaáll. Mert épp most az a szimpatikus, mert épp arra fúj a szél és ott kevesebb az ellenállás. Mert épp ott több a pénz, mert épp ott több valami, ami végül is semmit sem ér...És így tesszük egymás életét pokollá, miközben lehetne jobb is, a lehetőség adott. Mi döntjük el pokol lesz-e a kis világunk, vagy mennyország. Magunknak teremtjük, a gondolkodás erejével.
Szerintem jó dolog gondolkozni, időnként magunktól rájönni dolgokra. Igen, benne van a pofáraesés és csalódás lehetősége, hogy nem ezt vártam, hogy többet látunk bele a dolgokba mint amik, hogy az emberek hibáznak, és hogy mi is hibázunk. Persze nehezebb, mint amikor megmondják mit gondolj, amikor nincs kész tények - amit könnyű elfogadni, és nem utána járni, megkérdezni, szembesíteni akár önmagad, hogy hülye voltam, szarul csináltam tényleg? Mert könnyebb máson számon kérni is, mint önmagunkkal elszámolni.
De ha gondolkozunk, átláthatóvá válik minden. És amikor sokan, közösen gondolkoznak, eszméket cserélnek, elmondják a véleményüket, megosztják egymással a gondolataikat, az a egyik legjobb dolog.
Kitágul a világ.
