Csak én szeretném már tudni, hogy mégis melyik irányból 
Külföld felől-e, esetleg itthonról, mert nem nagyon tudok a seggemen maradni, olyan vagyok, mint akit egy zsák nikkelbolha csípett seggbe
Egyszerűen nem tudom, hogy az elkövetkező egy évben merre fog sodorni a sors, de egy biztos: INNEN EL!!
Teli a hócipőm Budapesttel és úgy nagyjából mindennel.
Iszonyú káosz van a kis buksimban, nem tudok megérteni nagyon sok mindent, ami mostanában történt/történik velem.
Egyszerűen kezdek magamhoz térni, kezdem megint megtalálni önmagam, és újra lábra állni, látni, és minden...
És nagyon jó érzés. De közben félek, hogy a sietség miatt elengedek magam mellett életre szóló emlékeket és barátokat, és sok kis Ő-t, mire eljön a nagy...Ha ugye van ilyen egyáltalán.
Egyszerűen azt érzem, hogy beleállt valami a lábamba, és megőrülök, ha nem indulok el... Csak nem tudom, hova megyek. FÉLEK... Bevallom őszintén, félek saját magamtól, a szeleburdiságomtól, a kalandvágyamtól.
És még mindig nem égek 100%-on... Ez az ijesztő. Mi lesz, ha újra teljes erővel fog égni az a bizonyos lángom????
Bele se merek gondolni...
De valahogy majdcsak lesz
Olyan nem volt még, hogy ne legyen sehogyan
Fő az optimizmus...
És nem lesz semmi baj (ezzel nyugtatom magam jelenleg)
Ha valaki tud esetleg valami káosz-stopoló módszert, esetleg valami vödör vizet arra a lángra, azonnal szóljon különben megégetem magam hamarosan...
Külföld felől-e, esetleg itthonról, mert nem nagyon tudok a seggemen maradni, olyan vagyok, mint akit egy zsák nikkelbolha csípett seggbe
Egyszerűen nem tudom, hogy az elkövetkező egy évben merre fog sodorni a sors, de egy biztos: INNEN EL!!
Teli a hócipőm Budapesttel és úgy nagyjából mindennel.
Iszonyú káosz van a kis buksimban, nem tudok megérteni nagyon sok mindent, ami mostanában történt/történik velem.
Egyszerűen kezdek magamhoz térni, kezdem megint megtalálni önmagam, és újra lábra állni, látni, és minden...
És nagyon jó érzés. De közben félek, hogy a sietség miatt elengedek magam mellett életre szóló emlékeket és barátokat, és sok kis Ő-t, mire eljön a nagy...Ha ugye van ilyen egyáltalán.
Egyszerűen azt érzem, hogy beleállt valami a lábamba, és megőrülök, ha nem indulok el... Csak nem tudom, hova megyek. FÉLEK... Bevallom őszintén, félek saját magamtól, a szeleburdiságomtól, a kalandvágyamtól.
És még mindig nem égek 100%-on... Ez az ijesztő. Mi lesz, ha újra teljes erővel fog égni az a bizonyos lángom????
Bele se merek gondolni...
De valahogy majdcsak lesz
Olyan nem volt még, hogy ne legyen sehogyan
Fő az optimizmus...
És nem lesz semmi baj (ezzel nyugtatom magam jelenleg)
Ha valaki tud esetleg valami káosz-stopoló módszert, esetleg valami vödör vizet arra a lángra, azonnal szóljon
különben megégetem magam hamarosan...
