Kifejlesztettem a motorborogatás tudományát. Mostanság már olyan tökélyre vittem, hogy bármilyen motort fel tudok borítani szimpla megfogással, ránézéssel, rábeszéléssel és ki tudja még hogy. Igyekszem majd nem túlfejleszteni ezt a képességem...
Kezdődött azzal, hogy a váci úton, csúcsidőben szép elegánsan odagördültem a sor elejére, hogy én most itten majd milyen jól megállok a kocsisor elején, majd azzal a lendülettel nem bírtam lerakni a lábam, ugyanis a bakancs madzagja felakadt a berugókarban... Az utolsó pillanatban a Lóóó röhögve elengedte a lábam, majd mivel már abban a szögben volt ledőlve amit már nem bírok megtartani (zsíros dög), szépen az oldalára henteredett. A mázli az volt, hogy a mögöttem álló autóból kipattant egy srác vigyorogva, hogy vele is volt már ilyen, mert valami haccázas lovacskát kerget, és segít felemelni mert látja ez nem kicsi...
Szóval rendes volt nagyon, ezer köszönet, és hála neki csak a fél XIII. kerület röhögött körbe, nem az egész.
Aztán az egyik havert a motorjával akartam lefotózni, no azt addig variáltuk, hogy ebben vagy abban a pózban, hogy végül az ő lova is megunta a pózolgatást, aztán lefeküdt az is.
Hálisten épp fényezés előtt, jövök neki egy design fotó retussal, hogy miféle festése legyen...
Aztán most Pacikó lovát akartam jóindulatból odébb tolni, erre azzal is úgy felborultam, mint a büdösbogár. Hálisten az a lovacska is megúszta (istenisten bukóvas!), meg a többi is... de hát azért mégis meg kéne tanulni már egy helyben megállni....
Kezdődött azzal, hogy a váci úton, csúcsidőben szép elegánsan odagördültem a sor elejére, hogy én most itten majd milyen jól megállok a kocsisor elején, majd azzal a lendülettel nem bírtam lerakni a lábam, ugyanis a bakancs madzagja felakadt a berugókarban... Az utolsó pillanatban a Lóóó röhögve elengedte a lábam, majd mivel már abban a szögben volt ledőlve amit már nem bírok megtartani (zsíros dög), szépen az oldalára henteredett. A mázli az volt, hogy a mögöttem álló autóból kipattant egy srác vigyorogva, hogy vele is volt már ilyen, mert valami haccázas lovacskát kerget, és segít felemelni mert látja ez nem kicsi...
Szóval rendes volt nagyon, ezer köszönet, és hála neki csak a fél XIII. kerület röhögött körbe, nem az egész. Aztán az egyik havert a motorjával akartam lefotózni, no azt addig variáltuk, hogy ebben vagy abban a pózban, hogy végül az ő lova is megunta a pózolgatást, aztán lefeküdt az is.
Hálisten épp fényezés előtt, jövök neki egy design fotó retussal, hogy miféle festése legyen...
Aztán most Pacikó lovát akartam jóindulatból odébb tolni, erre azzal is úgy felborultam, mint a büdösbogár. Hálisten az a lovacska is megúszta (istenisten bukóvas!), meg a többi is... de hát azért mégis meg kéne tanulni már egy helyben megállni....
