Az első napon az előző esti elalvási nehézségek után reggel újabb gondok jelentkeztek: elaludtam… 9 óra körüli indulást terveztem, de fél kilenc körül ébredtem arra, hogy a szomszédban sír a gyerek. Másfél órás csúszás után érzékeny búcsút vettem anyutól, majd a közben ismét eleredő esőben nekiindultam az útnak. Keszthely környékén az eső szerencsére elállt, de addig szidtam magam rendesen: Normális vagyok? Egy hétre elindulni egy 28 éves motorral, ami elég konkrétan főtengelyes? Ráadásul mindezt a szakadó esőben?! Ezek a gondolatok aztán elmúltak az esővel együtt, és élveztem a MOTOROZÁST.
Az első ijedtség Nagybajomban történt: megálltam inni, meg térképre ránézni, és induláskor mikor kettesbe raktam a gépet valami nagyon szokatlan, rendellenes hangot hallottam. Mondom mi a fene??? Megadja magát a váltó? Vagy a kuplung vacakol? Kicsit megijedtem mi lehet ez. Bosszankodva csóváltam meg a fejem, így vettem észre a mellettem futó ROHADTNAGY kutyát, illetve konkrétan a RETTENTŐNAGY FEJÉT ami az én fejemmel egy magasságban volt. Na ennek az ugatását hittem én rendellenes motorhangnak…
Ezután nagyobb kaland nélkül értem el az első állomást: Taszár, Helytörténeti és repülőmúzeum. A honlapon található telefonszámon nem sikerült beszélnem az emberrel aki megmutatta volna, de gondoltam majd megoldom valahogy. Odaérve aztán nem találtam senkit. A tanácstalan portás az önkormányzaton odaadta a polgármester telefonszámát aki közölte hogy ilyen múzeum nincs. Majd egyszer lesz, de még nincs. Épp most rendezik be. Az mondjuk külön klassz, hogy a neten csomó helyen szerepel, hogy ilyen VAN, de gondolom nem sokakat érdekel a dolog, ha a portás sem tudott róla.
Kis időveszteséggel indultam hát tovább Szigetvár felé, ahol a várat akartam megnézni. Közben volt egy gyors tízóraim, amit a 67-es út mellett, az árokparton ülve ejtettem meg. (Igen, közben stílszerűen a republic szám szólt az mp4-en)
Szigetvárra érve gyors fényképezkedés után megkerestem a várat, ami némi csámborgás után sikerült, mivel táblát nem láttam, de a térkép alapján a kis utcákat bejárva végül sikerült megtalálni. Némileg nagyobb dologra számítottam, de így is kellemes séta és látnivaló volt. Néhány apró emléktárgy vásárlása következett (aki nem tudná, Szigetvári Gábor a becses nevem, szóval poénképpen a családnak hoztam pár szigetvári emléktárgyat), utána pedig sietve újra motorra ültem mert elég aggasztó felhők közelítettek.
Erre a napra ennyi is lett volna a tervem, tehát a 6-oson Pécs felé indultam, ami talán az egész túra legrosszabb szakasza volt. Nagyon agyatlan módon, erőszakosan ment mindenki, hasonló kategóriájú motorral senkinek nem ajánlom hogy odamerészkedjen.
Pécsre érve elég könnyen sikerült is megtalálni a kempinget amit előre kinéztem: Família Kemping, Pécs, Gyöngyösi I. u. 6. Ezt azért írom le, mert oda NE MENJEN SENKI! Messziről el kell kerülni a helyet! Tudni kell, hogy minden napi szálláshelyemet előre felhívtam még indulás előtt hogy minden rendben legyen. A Família kempinges nő a telefonban is elég tahó volt, de gondoltam egy fél perces telefonbeszélgetés alapján nem ítélek meg senkit, lehet épp azért sietett letenni a telefont mert hasmenése volt Hát odaérve kiderült hogy tényleg egy h**ye b@rom. Elküldött a fenébe merthogy tele vannak, nincs hely. Közöltem hogy de én szombaton telefonáltam és lefoglaltam a helyet, azt mondta hogy minden rendben. Erre válasz: JA, HÁT AZ MÉG SZOMBATON VOLT! Hát itt elszakadt nálam a cérna. 
Mert hogy van az, hogy le van beszélve a hely, és mikor odaér a vendég akkor elküldjük a francba??? Meg most mégis mekkora helyet foglaltam volna el a kis sátrammal meg az MZ-vel? Közöltem is a véleményemet a nővel, aki közben még 2 érkező autót elküldött. Ezután elővettem a pda-t, és örülve a mobilnetnek gúgléval gyorsan kerestem egy közeli szállást. Ez a sikondai Mediano kemping volt.
Itt mondjuk el voltam akadva… A térképemen sehol nem láttam olyat hogy sikonda. Korábban nem is hallottam róla. Mondom mi a franc az a sikonda? Valami furcsa kígyónak el tudtam volna képzelni, keresztezve a sikló meg az anakonda. Nagyon apró betűvel végül Komló mellett megtaláltam a helyet, ahova bizony némi kemény mecseki úton kellett magam felküzdeni. Eddig is jártam már hegyekben, meg szerpentinen, de ami ott volt… ÓÓÓÓ TE JÓÓÓÓ ÉÉÉÉÉG! Már értem miért beszélnek sokat a mecseki szerpentinekről egyesek. Egy erősebb motorral tényleg utánozhatatlan élmény lenne. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy az esti szürkületben benéztem én is egy kanyart Komló előtt, és csak a szakadék szélén lévő kavicsos bukótérszerűségen tudtam összeszedni a vasat kb fél méterre a szalagkorláttól. Pedig max 60-at mehettem a kanyarban…
Sikondára megérkezve gond nélkül megtaláltam a kempinget, ahol végre kedvesen fogadtak, barátságos, kultúrált hely volt, a természet közelségével (magas fák, sok mókus, amik állítólag a nyitva hagyott sátrakba is beugrálnak :kac-kac
Fáradt lévén gyors letelepedés után mentem is fürödni és aludni. Már félálomban hallottam meg a közeledő motorhangot, amire kikandikálva a sátorból örömmel vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül, 2 másik motoros is érkezett. Utána az elalvás nem volt olyan egyszerű, mert speedmotorok nem is olyan távoli visítása, meg a szomszéd sátorban a gyerekek kiabálása nem tette könnyűvé a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy pont sikerült valami rejtett fagyökér felett felütnöm a sátrat, ami rettentően törte az oldalam..
Összességében az első napom tehát nagyobb gond nélkül, jól zárult, örültem hogy célba értem, és egyáltalán volt hol aludnom. :hurá:
Az első ijedtség Nagybajomban történt: megálltam inni, meg térképre ránézni, és induláskor mikor kettesbe raktam a gépet valami nagyon szokatlan, rendellenes hangot hallottam. Mondom mi a fene??? Megadja magát a váltó? Vagy a kuplung vacakol? Kicsit megijedtem mi lehet ez. Bosszankodva csóváltam meg a fejem, így vettem észre a mellettem futó ROHADTNAGY kutyát, illetve konkrétan a RETTENTŐNAGY FEJÉT ami az én fejemmel egy magasságban volt. Na ennek az ugatását hittem én rendellenes motorhangnak…
Ezután nagyobb kaland nélkül értem el az első állomást: Taszár, Helytörténeti és repülőmúzeum. A honlapon található telefonszámon nem sikerült beszélnem az emberrel aki megmutatta volna, de gondoltam majd megoldom valahogy. Odaérve aztán nem találtam senkit. A tanácstalan portás az önkormányzaton odaadta a polgármester telefonszámát aki közölte hogy ilyen múzeum nincs. Majd egyszer lesz, de még nincs. Épp most rendezik be. Az mondjuk külön klassz, hogy a neten csomó helyen szerepel, hogy ilyen VAN, de gondolom nem sokakat érdekel a dolog, ha a portás sem tudott róla.
Kis időveszteséggel indultam hát tovább Szigetvár felé, ahol a várat akartam megnézni. Közben volt egy gyors tízóraim, amit a 67-es út mellett, az árokparton ülve ejtettem meg. (Igen, közben stílszerűen a republic szám szólt az mp4-en)
Szigetvárra érve gyors fényképezkedés után megkerestem a várat, ami némi csámborgás után sikerült, mivel táblát nem láttam, de a térkép alapján a kis utcákat bejárva végül sikerült megtalálni. Némileg nagyobb dologra számítottam, de így is kellemes séta és látnivaló volt. Néhány apró emléktárgy vásárlása következett (aki nem tudná, Szigetvári Gábor a becses nevem, szóval poénképpen a családnak hoztam pár szigetvári emléktárgyat), utána pedig sietve újra motorra ültem mert elég aggasztó felhők közelítettek.
Erre a napra ennyi is lett volna a tervem, tehát a 6-oson Pécs felé indultam, ami talán az egész túra legrosszabb szakasza volt. Nagyon agyatlan módon, erőszakosan ment mindenki, hasonló kategóriájú motorral senkinek nem ajánlom hogy odamerészkedjen.
Pécsre érve elég könnyen sikerült is megtalálni a kempinget amit előre kinéztem: Família Kemping, Pécs, Gyöngyösi I. u. 6. Ezt azért írom le, mert oda NE MENJEN SENKI! Messziről el kell kerülni a helyet! Tudni kell, hogy minden napi szálláshelyemet előre felhívtam még indulás előtt hogy minden rendben legyen. A Família kempinges nő a telefonban is elég tahó volt, de gondoltam egy fél perces telefonbeszélgetés alapján nem ítélek meg senkit, lehet épp azért sietett letenni a telefont mert hasmenése volt
Hát odaérve kiderült hogy tényleg egy h**ye b@rom. Elküldött a fenébe merthogy tele vannak, nincs hely. Közöltem hogy de én szombaton telefonáltam és lefoglaltam a helyet, azt mondta hogy minden rendben. Erre válasz: JA, HÁT AZ MÉG SZOMBATON VOLT! Hát itt elszakadt nálam a cérna. Mert hogy van az, hogy le van beszélve a hely, és mikor odaér a vendég akkor elküldjük a francba??? Meg most mégis mekkora helyet foglaltam volna el a kis sátrammal meg az MZ-vel? Közöltem is a véleményemet a nővel, aki közben még 2 érkező autót elküldött. Ezután elővettem a pda-t, és örülve a mobilnetnek gúgléval gyorsan kerestem egy közeli szállást. Ez a sikondai Mediano kemping volt.Itt mondjuk el voltam akadva… A térképemen sehol nem láttam olyat hogy sikonda. Korábban nem is hallottam róla. Mondom mi a franc az a sikonda? Valami furcsa kígyónak el tudtam volna képzelni, keresztezve a sikló meg az anakonda. Nagyon apró betűvel végül Komló mellett megtaláltam a helyet, ahova bizony némi kemény mecseki úton kellett magam felküzdeni. Eddig is jártam már hegyekben, meg szerpentinen, de ami ott volt… ÓÓÓÓ TE JÓÓÓÓ ÉÉÉÉÉG! Már értem miért beszélnek sokat a mecseki szerpentinekről egyesek. Egy erősebb motorral tényleg utánozhatatlan élmény lenne. Bár az igazsághoz tartozik az is, hogy az esti szürkületben benéztem én is egy kanyart Komló előtt, és csak a szakadék szélén lévő kavicsos bukótérszerűségen tudtam összeszedni a vasat kb fél méterre a szalagkorláttól. Pedig max 60-at mehettem a kanyarban…
Sikondára megérkezve gond nélkül megtaláltam a kempinget, ahol végre kedvesen fogadtak, barátságos, kultúrált hely volt, a természet közelségével (magas fák, sok mókus, amik állítólag a nyitva hagyott sátrakba is beugrálnak :kac-kac
Fáradt lévén gyors letelepedés után mentem is fürödni és aludni. Már félálomban hallottam meg a közeledő motorhangot, amire kikandikálva a sátorból örömmel vettem tudomásul, hogy nem vagyok egyedül, 2 másik motoros is érkezett. Utána az elalvás nem volt olyan egyszerű, mert speedmotorok nem is olyan távoli visítása, meg a szomszéd sátorban a gyerekek kiabálása nem tette könnyűvé a dolgot. Arról nem is beszélve, hogy pont sikerült valami rejtett fagyökér felett felütnöm a sátrat, ami rettentően törte az oldalam..
Összességében az első napom tehát nagyobb gond nélkül, jól zárult, örültem hogy célba értem, és egyáltalán volt hol aludnom. :hurá:
