Ülsz a folyóparton, hallgatod a szél susogását, a hullámok csobbanását… hallod, ahogy a madarak csivitelnek… egy kövön ülsz, a lábad a folyó fölé lógatod… Tőled jobbra egy vízesés van… a belőle jövő vízpermet lágyan hűsíti arcodat… szemed behunyod, nagyot sóhajtasz… érzed a tüdődbe tóduló friss levegőt… ahogy kifújod, mintha a rossz gondolatokat is kifújnád… elszállnak a széllel…
Egy kupac kavics van melletted… mindegyik kavics egy-egy szomorú, és negatív gondolatot jelképez… mindegyiknek vele van… félelem, fájdalom, magány, és hasonlók… nem jó gondolatok.<o></o>
Szeretnél Tőlük megszabadulni? Itt az alkalom…
Fog a kezedbe a követ, és hangosan nevezd meg… add neki azt a nevet, amely egy negatív gondolatod… nevezd meg a fájdalmadat… a félelmedet… adj neki nevet bátran, csak így tudod elűzni…<o></o>
Amint elnevezted a követ, hajítsd el magadtól jó messzire… ahogy csak tudod… teljes erődből dobd el… látni fogod, ahogy a vízbe ér, majd jó mélyre elsüllyed… és hidd el, sose tér vissza… sose fog visszatérni hozzád… megszabadultál Tőle. Örökre<o></o>
Az összes bánatodat, fájdalmadat, csalódásodat dobd el örökre… egyenként… mondd ki a nevüket, és hajítsd el Őket, hagy a folyó mélyére süllyedni… ott a helyük… nem a Te szívedben.
Bár először végtelennek tűnik a kőkupacod, de előbb-utóbb elfogy… amikor az utolsó követ is eldobod, könny csordul végig az arcodon… szabad vagy… immáron a negatív gondolatok nem kötnek gúzsba, nincs többet béklyó a lábaidon, szabadon szaladhatsz a boldogság felé... és megtalálod, mert képessé válsz befogadni minden jót.
Az én köveim könnyen kaptak nevet... és a Tieid?<o></o>
Egy kupac kavics van melletted… mindegyik kavics egy-egy szomorú, és negatív gondolatot jelképez… mindegyiknek vele van… félelem, fájdalom, magány, és hasonlók… nem jó gondolatok.<o></o>
Szeretnél Tőlük megszabadulni? Itt az alkalom…
Fog a kezedbe a követ, és hangosan nevezd meg… add neki azt a nevet, amely egy negatív gondolatod… nevezd meg a fájdalmadat… a félelmedet… adj neki nevet bátran, csak így tudod elűzni…<o></o>
Amint elnevezted a követ, hajítsd el magadtól jó messzire… ahogy csak tudod… teljes erődből dobd el… látni fogod, ahogy a vízbe ér, majd jó mélyre elsüllyed… és hidd el, sose tér vissza… sose fog visszatérni hozzád… megszabadultál Tőle. Örökre<o></o>
Az összes bánatodat, fájdalmadat, csalódásodat dobd el örökre… egyenként… mondd ki a nevüket, és hajítsd el Őket, hagy a folyó mélyére süllyedni… ott a helyük… nem a Te szívedben.
Bár először végtelennek tűnik a kőkupacod, de előbb-utóbb elfogy… amikor az utolsó követ is eldobod, könny csordul végig az arcodon… szabad vagy… immáron a negatív gondolatok nem kötnek gúzsba, nincs többet béklyó a lábaidon, szabadon szaladhatsz a boldogság felé... és megtalálod, mert képessé válsz befogadni minden jót.
Az én köveim könnyen kaptak nevet... és a Tieid?<o></o>