Módosítottam kicsit a címet, nehogy azt higgye bárki is, hogy politizálni akarok. Isten ments tőle!
Ezt az irományt hosszú évekkel ezelőtt véstem papírra. (igen, akkor még papírra.) Most néhány blogbejegyzést olvasva eszembe jutott, elővettem és úgy gondoltam, megosztom veletek. Csak úgy. Elsősorban Pacikónak ajánlom (mindig valakinek szokták ajánlani a műveket, nem?
), és mindenkinek, aki járt/jár hasonló cipőben. Úgy tűnik, nekem sikerült és sínen vagyok [ mint József Attila - bocs a hülye szóviccért ], de sohase lehessen tudni. Mindenesetre az elmúlt történésekből rengeteget tanultam, és így visszatekintve jó, hogy megtörtént, ami történt, és hogy úgy történt, ahogy történt.
Szóval mindenkinek fel a fejjel és csak előre!
"Válságban van a kormány. Az én kormányom. Nem tudom, merre megy a hajóm, és mikor sodródik neki egy sziklának, porrá törve. Próbálom irányítani, de nem megy. Csak ülök rajta és várom, mi lesz. Hogy mi történik. És közben egyre messzebb kerülök attól, amire vágyom. Lassan már nem is tudom, mire vágyom igazán. Csak arra, hogy túléljem. Túléljem a hajótörést és valahol ismeretlen, idegen helyen újrakezdjek mindent. A jószerencse talán visszasodor oda, ahonnan elindultam és ahol igazán szeretnék lenni. Szeretnék? Már ezt sem tudom. Csak azt tudom, hogy nem jó ez így, hogy valaminek történnie kellene már. De csak kegyetlenül és magányosan sodródom. Visznek a napok előre, valamerre, valameddig. Vajon mi vár rám ott, ahol egyszer partot érek? Boldogság? Szerencsétlenség? Társ? Magány? Vár egyáltalán valami? Vagy ugyanaz a nagy semmi, kétség és bizonytalanság, amit most érzek? Nem tudom. Ülök a csónakom aljában és a Sorsra bízom magam, mert nem tudok mást tenni. Várok."
Ezt az irományt hosszú évekkel ezelőtt véstem papírra. (igen, akkor még papírra.) Most néhány blogbejegyzést olvasva eszembe jutott, elővettem és úgy gondoltam, megosztom veletek. Csak úgy. Elsősorban Pacikónak ajánlom (mindig valakinek szokták ajánlani a műveket, nem?
), és mindenkinek, aki járt/jár hasonló cipőben. Úgy tűnik, nekem sikerült és sínen vagyok [ mint József Attila - bocs a hülye szóviccért ], de sohase lehessen tudni. Mindenesetre az elmúlt történésekből rengeteget tanultam, és így visszatekintve jó, hogy megtörtént, ami történt, és hogy úgy történt, ahogy történt.Szóval mindenkinek fel a fejjel és csak előre!
"Válságban van a kormány. Az én kormányom. Nem tudom, merre megy a hajóm, és mikor sodródik neki egy sziklának, porrá törve. Próbálom irányítani, de nem megy. Csak ülök rajta és várom, mi lesz. Hogy mi történik. És közben egyre messzebb kerülök attól, amire vágyom. Lassan már nem is tudom, mire vágyom igazán. Csak arra, hogy túléljem. Túléljem a hajótörést és valahol ismeretlen, idegen helyen újrakezdjek mindent. A jószerencse talán visszasodor oda, ahonnan elindultam és ahol igazán szeretnék lenni. Szeretnék? Már ezt sem tudom. Csak azt tudom, hogy nem jó ez így, hogy valaminek történnie kellene már. De csak kegyetlenül és magányosan sodródom. Visznek a napok előre, valamerre, valameddig. Vajon mi vár rám ott, ahol egyszer partot érek? Boldogság? Szerencsétlenség? Társ? Magány? Vár egyáltalán valami? Vagy ugyanaz a nagy semmi, kétség és bizonytalanság, amit most érzek? Nem tudom. Ülök a csónakom aljában és a Sorsra bízom magam, mert nem tudok mást tenni. Várok."
