Kis lépés az emberiségnek, de nagy lépés nekünk… 4 nap, 5 motor, 8 ember, 1200 kilométer és megszámlálhatatlanul sok kanyar. Erdély…
<o></o>
A klub (Miskolci Motorosok Klubja) 2006-os „megalakulása” óta idén érett meg egy nagyobb, több napos külföldi túrára. Az útvonalat Orsi (alias klubminiszterasszony) már jó előre kitervelte, a jelentkezők/vállalkozó szelleműek száma pedig folyamatosan változott (lassacskán a nulla felé konvergált). A nagyjábóli létszámot ismerve megkezdődött a szállásvadászat Torockón illetve Nagyváradon. A túra ezen részét én vettem kézbe, és visszanézve úgy tűnik, elég jó szállásokat sikerült foglalni. Végül 8-an maradtunk: Pityubá-Orsi az FZR-el, Csabibá a Gsxf-el, Petya a VFR-el, Bagira-Niki az SV-vel, és Mi a TDM-el.
<o></o>
Mivel Miskolc nincs túl közel a Román határhoz, és egyik klubtagunk Nagymágocson lakik, így az első napot, csütörtököt, még Magyarhonban töltöttük Csabibáék vendégszeretét, gulyását, péksütijeit és medencéjét élveztük. A reggeli ébredés-indulás kicsit nehézkes volt, de 9 óra körül végül sikerült elindulnunk, első állomásunk Orosháza volt, kisebb banki tranzakciók és egy tankolás, majd irány Erdély. A határt Gyulánál léptük át, innen Nagypél-Kisjenő-Borosjenő-Boncafalva-Halmágycsúcs-Írtásfalva-Vaskohsziklás-Topánfalva-Aranyosbánya-Borrév-Torockó útvonalon haladtunk tovább. Az első nap unalmas Alföldje után a másnapi etap eleje is meglehetősen unalmas és fárasztó volt, a hegyekhez szokott szemünk már-már jojózni kezdett amikor végre felbukkantak az első hegyecskék a horizonton, majd lassan, de biztosan közeledtek, a táj a kopár síkságból kezdett kanyargós, izgalmas, erdős tájjá válni. Ezen az útvonalon a benzinkutakkal igencsak spórolnak a románok, már a hegyekben jártunk mire az első benzinkutat megpillantottuk. Itt mindenki teletankolt, kicsit felfrissültünk, majd továbbindultunk be a Biharba. A következő megálló az Aranyos patak partján volt, itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, mivel már mindenki kellően kimelegedett és megéhezett. Utunkat tovább folytattuk az Aranyos völgyében, hegyek és völgyek váltották egymást, néhol tehenek legeltek az úton, egy helyen pedig, az egyik szerpentinen felfelé menet a szembe sávban jött egy ló, csak úgy magában. Innentől azért mindenki kicsit óvatosabban vette a kanyarokat, bár így is adtunk rendesen a majrécsíknak J. Újabb megálló következett a sokadik kanyar után, a sokadik dombocskán, és a látvány, hát, leírhatatlan volt…
Ekkor már délután felé járt az idő, kezdtünk kissé nyűgösek és elcsigázottak lenni, de még rengeteg kilométer volt hátra a napból. Egy kisebb eltévedés után újra úton voltunk, majd a következő tankolásnál hidegzuhanyként ért a felismerés amikor a telefonomra néztem: időzónát léptünk, és hirtelen fél 7 helyett fél 8 volt. Itt már komolyan aggódni kezdtünk, hogy valaha odaérünk-e a torockói szállásra, és lesz-e még vacsora. Útközben az Aranyos patak komoly hegyi folyóvá válva kísért minket utakon. Fél 9 körül megláttuk a Torockóra vezető útkereszteződést, már csak két falu volt hátra és 4-5 kilométer, de milyen…. Kultúrált helyeken az utak kátyúsak, itt… gödrösek voltak. Nyögvenyelve tettük meg az utat, és sajnos mivel az ördög nem alszik, egy kisebb borulás is beárnyékolta az út végét. Szerencsére Petyának nem lett komolyabb baja, de a Viffer idomait eléggé megviselte a dolog.
9- fél 10 körül sikeresen megérkeztünk, majd sűrű elnézéskérés közepette leparkoltuk a motorokat és elfoglaltuk a szállást. Szerencsére még megvolt a vacsink (savanyú tárkonyos leves, rizseslecsó kolbászkákkal és piskótatekercs). Egy kis esti beszélgetés után mindenki kellőképpen fáradtan vonult el aludni. A reggeli utáni beszélgetéskor kiderült, hogy az előzetesen 360 kilométeresnek tervezett etap 420 km körül állt meg, ebből jó 250-300 a hegyekbe. A szombati napra jóval kevesebb kilométer volt betervezve, a Bihar hegységet megkerülve Torda-Kolozsvár-Nagyvárad útvonalat tettük meg. A tordai hasadékot sajnos kihagytuk, csakúgy mint a szanaszét túrt Kolozsvárt is. A Királyhágó előtt beültünk egy étterembe, ahol a minőséggel nem volt gond, csak a mennyiséggel. Amíg mi bent ültünk, odakint egyre jobban megélénkült a szél és egyre több felhő jelent meg a látóhatáron, de egy 5 cseppes esőcskét leszámítva nem volt nagyobb zivatar. A Királyhágó festői szépségű kanyarokat rejtett, szájtátva kapkodta mindenki a fejét… Aznap estére Nagyváradon foglaltam szállást, amit nehézkesen, de végül sikerült megtalálnunk. Zárt parkoló, tv, saját fürdő, franciaágy… Szóval adott volt a pihenés. Miután lepakoltunk, végre kibújtunk a motoros ruhából és zuhanyoztunk egy kiadósat, elindultunk vacsorát vadászni a közeli lángososhoz. Itt 1 lej volt a sima, és 1,5 lej volt a full extrás lángos (1 lej kb 67 ft). Miután megtömtük a fejünk bevásároltunk egy közeli boltban, ittunk egy hideget, majd visszasétáltunk a szállásra. Előzetesen tervbe volt véve aznap estére még egy kis fürdőzés Féixfürdőn, de már nem igazán volt rá kedv, így abban maradtunk, hogy majd másnap. Én személy szerint eldőltem rövid időn belül, páran felfedezték a várost, Ádám pedig Petyával RománGyőzikeShowt nézett. A vasárnapi indulás kicsit nehézkesre sikerült, mivel előzetesen nem egyeztünk meg indulásban, így a többiek már lent álltak a motoroknál, mikor mi még abba a boldog tudatban voltunk, hogy ők is pakolnak. De végülis sikerült elindulni Flixfürdőre. A parkolóban kiderült hogy a belépőn felül mennyi lenne még az annyi, így úgy döntöttünk, hogy majd itthon fürdünk inkább valahol, a haza utat ugyanis a Tisza tavon át terveztük. Azért körbementünk a fürdőn megnézni mit hagytunk ki, és hát röviden: semmit. Rengeteg ember, kevés medence. Visszafelé Nagyváradon megálltunk még tankolni, majd a piacon. Innen már csak egy ugrás volt az ártándi határátkelő. Berettyóújfalu elején elbúcsúztunk Csabibától, ő Békéscsaba felé vette az irányt, mi pedig Püspökladányon át Tiszafüredre mentünk. Az időjárás kicsit borongós volt így nem fürödtünk, de legalább megebédeltünk, majd hazaindultunk Orsiékkal és Petyával, ugyanis Bereczék már hamarabb elindultak. Leírhatatlan öröm volt megpillantani a Borsod-Abaúj-Zemplém megye táblát. Bükkábrány után Petya és Mi tovább mentünk Emőd felé, Orsiék lekanyarodtak Harsány felé, majd Nyéken mi is leváltunk, és búcsút intettünk Petyának és a Viffernek.
<o></o>
Az utak valóban európai minőségűek, a mentalitás még nem annyira, de összességében élvezetes út volt, és örök emlék marad. Persze van még mit csiszolni, de első ilyen jellegű túrának szerintem kiváló volt.
<o></o>
Képek
<o></o>
Szállások:
Torockó – Gyopár panzió és kemping
Nagyvárad – Lan panzió
<o></o>
A klub (Miskolci Motorosok Klubja) 2006-os „megalakulása” óta idén érett meg egy nagyobb, több napos külföldi túrára. Az útvonalat Orsi (alias klubminiszterasszony) már jó előre kitervelte, a jelentkezők/vállalkozó szelleműek száma pedig folyamatosan változott (lassacskán a nulla felé konvergált). A nagyjábóli létszámot ismerve megkezdődött a szállásvadászat Torockón illetve Nagyváradon. A túra ezen részét én vettem kézbe, és visszanézve úgy tűnik, elég jó szállásokat sikerült foglalni. Végül 8-an maradtunk: Pityubá-Orsi az FZR-el, Csabibá a Gsxf-el, Petya a VFR-el, Bagira-Niki az SV-vel, és Mi a TDM-el.
<o></o>
Mivel Miskolc nincs túl közel a Román határhoz, és egyik klubtagunk Nagymágocson lakik, így az első napot, csütörtököt, még Magyarhonban töltöttük Csabibáék vendégszeretét, gulyását, péksütijeit és medencéjét élveztük. A reggeli ébredés-indulás kicsit nehézkes volt, de 9 óra körül végül sikerült elindulnunk, első állomásunk Orosháza volt, kisebb banki tranzakciók és egy tankolás, majd irány Erdély. A határt Gyulánál léptük át, innen Nagypél-Kisjenő-Borosjenő-Boncafalva-Halmágycsúcs-Írtásfalva-Vaskohsziklás-Topánfalva-Aranyosbánya-Borrév-Torockó útvonalon haladtunk tovább. Az első nap unalmas Alföldje után a másnapi etap eleje is meglehetősen unalmas és fárasztó volt, a hegyekhez szokott szemünk már-már jojózni kezdett amikor végre felbukkantak az első hegyecskék a horizonton, majd lassan, de biztosan közeledtek, a táj a kopár síkságból kezdett kanyargós, izgalmas, erdős tájjá válni. Ezen az útvonalon a benzinkutakkal igencsak spórolnak a románok, már a hegyekben jártunk mire az első benzinkutat megpillantottuk. Itt mindenki teletankolt, kicsit felfrissültünk, majd továbbindultunk be a Biharba. A következő megálló az Aranyos patak partján volt, itt egy hosszabb pihenőt tartottunk, mivel már mindenki kellően kimelegedett és megéhezett. Utunkat tovább folytattuk az Aranyos völgyében, hegyek és völgyek váltották egymást, néhol tehenek legeltek az úton, egy helyen pedig, az egyik szerpentinen felfelé menet a szembe sávban jött egy ló, csak úgy magában. Innentől azért mindenki kicsit óvatosabban vette a kanyarokat, bár így is adtunk rendesen a majrécsíknak J. Újabb megálló következett a sokadik kanyar után, a sokadik dombocskán, és a látvány, hát, leírhatatlan volt…
Ekkor már délután felé járt az idő, kezdtünk kissé nyűgösek és elcsigázottak lenni, de még rengeteg kilométer volt hátra a napból. Egy kisebb eltévedés után újra úton voltunk, majd a következő tankolásnál hidegzuhanyként ért a felismerés amikor a telefonomra néztem: időzónát léptünk, és hirtelen fél 7 helyett fél 8 volt. Itt már komolyan aggódni kezdtünk, hogy valaha odaérünk-e a torockói szállásra, és lesz-e még vacsora. Útközben az Aranyos patak komoly hegyi folyóvá válva kísért minket utakon. Fél 9 körül megláttuk a Torockóra vezető útkereszteződést, már csak két falu volt hátra és 4-5 kilométer, de milyen…. Kultúrált helyeken az utak kátyúsak, itt… gödrösek voltak. Nyögvenyelve tettük meg az utat, és sajnos mivel az ördög nem alszik, egy kisebb borulás is beárnyékolta az út végét. Szerencsére Petyának nem lett komolyabb baja, de a Viffer idomait eléggé megviselte a dolog.
9- fél 10 körül sikeresen megérkeztünk, majd sűrű elnézéskérés közepette leparkoltuk a motorokat és elfoglaltuk a szállást. Szerencsére még megvolt a vacsink (savanyú tárkonyos leves, rizseslecsó kolbászkákkal és piskótatekercs). Egy kis esti beszélgetés után mindenki kellőképpen fáradtan vonult el aludni. A reggeli utáni beszélgetéskor kiderült, hogy az előzetesen 360 kilométeresnek tervezett etap 420 km körül állt meg, ebből jó 250-300 a hegyekbe. A szombati napra jóval kevesebb kilométer volt betervezve, a Bihar hegységet megkerülve Torda-Kolozsvár-Nagyvárad útvonalat tettük meg. A tordai hasadékot sajnos kihagytuk, csakúgy mint a szanaszét túrt Kolozsvárt is. A Királyhágó előtt beültünk egy étterembe, ahol a minőséggel nem volt gond, csak a mennyiséggel. Amíg mi bent ültünk, odakint egyre jobban megélénkült a szél és egyre több felhő jelent meg a látóhatáron, de egy 5 cseppes esőcskét leszámítva nem volt nagyobb zivatar. A Királyhágó festői szépségű kanyarokat rejtett, szájtátva kapkodta mindenki a fejét… Aznap estére Nagyváradon foglaltam szállást, amit nehézkesen, de végül sikerült megtalálnunk. Zárt parkoló, tv, saját fürdő, franciaágy… Szóval adott volt a pihenés. Miután lepakoltunk, végre kibújtunk a motoros ruhából és zuhanyoztunk egy kiadósat, elindultunk vacsorát vadászni a közeli lángososhoz. Itt 1 lej volt a sima, és 1,5 lej volt a full extrás lángos (1 lej kb 67 ft). Miután megtömtük a fejünk bevásároltunk egy közeli boltban, ittunk egy hideget, majd visszasétáltunk a szállásra. Előzetesen tervbe volt véve aznap estére még egy kis fürdőzés Féixfürdőn, de már nem igazán volt rá kedv, így abban maradtunk, hogy majd másnap. Én személy szerint eldőltem rövid időn belül, páran felfedezték a várost, Ádám pedig Petyával RománGyőzikeShowt nézett. A vasárnapi indulás kicsit nehézkesre sikerült, mivel előzetesen nem egyeztünk meg indulásban, így a többiek már lent álltak a motoroknál, mikor mi még abba a boldog tudatban voltunk, hogy ők is pakolnak. De végülis sikerült elindulni Flixfürdőre. A parkolóban kiderült hogy a belépőn felül mennyi lenne még az annyi, így úgy döntöttünk, hogy majd itthon fürdünk inkább valahol, a haza utat ugyanis a Tisza tavon át terveztük. Azért körbementünk a fürdőn megnézni mit hagytunk ki, és hát röviden: semmit. Rengeteg ember, kevés medence. Visszafelé Nagyváradon megálltunk még tankolni, majd a piacon. Innen már csak egy ugrás volt az ártándi határátkelő. Berettyóújfalu elején elbúcsúztunk Csabibától, ő Békéscsaba felé vette az irányt, mi pedig Püspökladányon át Tiszafüredre mentünk. Az időjárás kicsit borongós volt így nem fürödtünk, de legalább megebédeltünk, majd hazaindultunk Orsiékkal és Petyával, ugyanis Bereczék már hamarabb elindultak. Leírhatatlan öröm volt megpillantani a Borsod-Abaúj-Zemplém megye táblát. Bükkábrány után Petya és Mi tovább mentünk Emőd felé, Orsiék lekanyarodtak Harsány felé, majd Nyéken mi is leváltunk, és búcsút intettünk Petyának és a Viffernek.
<o></o>
Az utak valóban európai minőségűek, a mentalitás még nem annyira, de összességében élvezetes út volt, és örök emlék marad. Persze van még mit csiszolni, de első ilyen jellegű túrának szerintem kiváló volt.
<o></o>
Képek
<o></o>
Szállások:
Torockó – Gyopár panzió és kemping
Nagyvárad – Lan panzió
