Olaszország
Szabim egy részét motorozással tölthettem el Olaszországban.Egy hét Bibionéban aztán le Pisaig. Bibionéból kisebb túrákat tettünk meg amikor is én a hátsó ülésre tettem magam.
Szerintem itt mindenki tudja,hogy nagyon nem szeretem vagyis fosok másra bízni magam. Most is azt mondom nem mindegy ki mögé ülünk fel. Nekem szerencsém volt,így megszerettem hátul.Vannak előnyei:-lehet fényképezni,-nézelődni ki a fejünkből és stb...,de azért nem adom fel a vezetést!
Egy menetben mentünk le Bibionéba ami 730km-t jelentett.Három dobozzal voltam felszerelkezve és ez volt az első menetem is ennyi dobozzal.Szegény Paci mint egy dromedár úgy nézett ki.
Szerencsére egyben leértünk pedig volt beállt autópálya ahol a sorok között kellett menni.Megúszta minden kocsi és tükör is a lavírozásomat.
Ja és egész úton a dobozomat se hagytam el! Leértünk és irány a tenger és pancsi.Qrva jó volt ahogy éreztem a sót a vizet és nem döglöttem bele a motoros göncbe. Igazából a hetet pihenésre szántuk és délutánonként mentünk motorozni. Voltunk Velencében,Caorléban, Udinében, Jesoloban és a környékbeli kis településeken.Az egész út nagyon szép volt.A motorosokhoz való hozzáállást itthon tanítani kéne a sok bumbornyáknak.
Nagy motorral eleinte nem nagyon találkoztunk inkább sok a burkolt robogó.Kint ami nekem furcsa volt nem voltak beöltözve a motorosok.Persze ezt a rossz szokást én is átvettem ott.Sőt volt egy alkalom,hogy a strandról egy szál fürdőruciban mentem vissza.
Sisak azért volt rajtam.Letelt az egy hét és elindultunk Pisába.A kis édes eltévedő műszerből elővarázsoltunk egy gazdaságosnak nevezett útvonal tervet ami átvezetett a Toscanai vidéken. Szombaton reggel persze minket is elkapott az eső és kissé áztunk,fáztunk a motorokon.Mikor az eső elállt jött a szél amit nagyon,nagyon utálok mert csak úgy dobált Pacival. 
A táj azonban mindenért kárpótolt. Gyönyörű ahogy lenéztem és csak a szakadék volt mellettem.
Nagyon sok olyan kanyar is volt ahol csak egy sáv volt. Kihívás volt felpakolt Pacival az egész szerpentinezés.Sokszor nem tudtam eldönteni,hogy a kanyarokat élvezzem vagy a tájat nézzem.Visszavágyom oda.Pisa is szép volt a maga ferde tornyával.Sajna hamar letelt az idő és haza kellett jönni.Utolsó nap úgy 1000km-et tettünk meg a GPS-nek köszönhetően meg persze nekem is mert én nem figyeltem eléggé a táblákat és tettünk egy kb 300km kerülőt.A lényeg,hogy nagyon szép napokat töltöttem el és igazából órákig tudnék mesélni róla,de nem szeretnék untatni senkit se.Szegény unokám ha lesz meg is unja majd.Szép emlékek maradtak amik mindig velem lesznek.
Ui: Pacinak a viselkedése szuper volt. Málhás öszvérként is kivinne a világból!
Szabim egy részét motorozással tölthettem el Olaszországban.Egy hét Bibionéban aztán le Pisaig. Bibionéból kisebb túrákat tettünk meg amikor is én a hátsó ülésre tettem magam.
Szerintem itt mindenki tudja,hogy nagyon nem szeretem vagyis fosok másra bízni magam. Most is azt mondom nem mindegy ki mögé ülünk fel. Nekem szerencsém volt,így megszerettem hátul.Vannak előnyei:-lehet fényképezni,-nézelődni ki a fejünkből és stb...,de azért nem adom fel a vezetést! Egy menetben mentünk le Bibionéba ami 730km-t jelentett.Három dobozzal voltam felszerelkezve és ez volt az első menetem is ennyi dobozzal.Szegény Paci mint egy dromedár úgy nézett ki.Szerencsére egyben leértünk pedig volt beállt autópálya ahol a sorok között kellett menni.Megúszta minden kocsi és tükör is a lavírozásomat. Ja és egész úton a dobozomat se hagytam el! Leértünk és irány a tenger és pancsi.Qrva jó volt ahogy éreztem a sót a vizet és nem döglöttem bele a motoros göncbe. Igazából a hetet pihenésre szántuk és délutánonként mentünk motorozni. Voltunk Velencében,Caorléban, Udinében, Jesoloban és a környékbeli kis településeken.Az egész út nagyon szép volt.A motorosokhoz való hozzáállást itthon tanítani kéne a sok bumbornyáknak.Nagy motorral eleinte nem nagyon találkoztunk inkább sok a burkolt robogó.Kint ami nekem furcsa volt nem voltak beöltözve a motorosok.Persze ezt a rossz szokást én is átvettem ott.Sőt volt egy alkalom,hogy a strandról egy szál fürdőruciban mentem vissza.Sisak azért volt rajtam.Letelt az egy hét és elindultunk Pisába.A kis édes eltévedő műszerből elővarázsoltunk egy gazdaságosnak nevezett útvonal tervet ami átvezetett a Toscanai vidéken. Szombaton reggel persze minket is elkapott az eső és kissé áztunk,fáztunk a motorokon.Mikor az eső elállt jött a szél amit nagyon,nagyon utálok mert csak úgy dobált Pacival. A táj azonban mindenért kárpótolt. Gyönyörű ahogy lenéztem és csak a szakadék volt mellettem. Nagyon sok olyan kanyar is volt ahol csak egy sáv volt. Kihívás volt felpakolt Pacival az egész szerpentinezés.Sokszor nem tudtam eldönteni,hogy a kanyarokat élvezzem vagy a tájat nézzem.Visszavágyom oda.Pisa is szép volt a maga ferde tornyával.Sajna hamar letelt az idő és haza kellett jönni.Utolsó nap úgy 1000km-et tettünk meg a GPS-nek köszönhetően meg persze nekem is mert én nem figyeltem eléggé a táblákat és tettünk egy kb 300km kerülőt.A lényeg,hogy nagyon szép napokat töltöttem el és igazából órákig tudnék mesélni róla,de nem szeretnék untatni senkit se.Szegény unokám ha lesz meg is unja majd.Szép emlékek maradtak amik mindig velem lesznek.Ui: Pacinak a viselkedése szuper volt. Málhás öszvérként is kivinne a világból!
