Mire elvergődöm és hazavergődök, átküzdöm magam legalább három körforgalmon a közelben kétszer. Ez egyenlő a befosással. A jobbra aztán rögtön balra kanyarodás idáig nem rémített meg, de a Lóó súlyával ez mint egy nagy mumus figyelt idáig. Az okosok ugye aszongyák mindennek először fejben kell meglenni, hát nekem volt vagy 4-5 féle teóiám, hogy a közel háromszáz kilót hogy a bélésben kéne jobbra majd hirtelen balra döntögetni... Majd megpróbálom én forgatni, kiülök, súlypontáthelyezés, megkérek valakit vigye át, áttolom, stb...
Az első nekifutásoknál amikor odaértem, szépen gyökketőre lelassítottam, (akkor is ha nem jött senki, hiszen én most bonyolultan kanyarodni fogok!), aztán ahogyan sikerült az "ívet" venni, úgy továbbcsámborogtam valahogy. Ez kábé az ökörhugyozásra emlékeztető girbegurba volt, feltételezem aki mögöttem tépte a haját, ezt látva hangos röhögésbe kezdett.
No, ma végre eljutottam arra a szintre, az eddig megszokott gyökkettő helyett már lendületet is mertem venni a produkció elején, és lááám kiegyenesedett a girbegurba! A lendületvétel után jutott eszembe, hogy most a megszokottnál is nehezebb a vas: most tankoltam úgy, hogy megpúpoztam, felkumipókoztam az atyaúristent is a vasra, a hátizsák is lóg rajtam meg a tanktáska is dudorodik, hogy ebből mi lesz... Nem történt semmi, a Lóóó jól viselkedett, élvezte hogy végre nem kell lassított felvételként átvánszorognia az akadályon. Szóval a mumus kezd elkotorni a körforgalomból.
Aztán tegnap a dumaládában csacsogva kiderült, van olyan is, aki annyira bírja a körforgalmat, hogy bónuszforgolódik benne: Lator. Kifejezetten élvezi és forog körbe-körbe! Így állítása szerint ő már tud balra kanyarodni. Aztán elfilozofálgattunk arról, hogy kéne találni egy jobbos körforgalmat is, hogy a másik oldal is meglegyen...
Szal megyek körforogni. Meg aztán kirakok néhány kerülgetni valót rutinnak, gyakorolni a súlyát a csacsinak. Egyébként egy nagyvas olyan szempontból is jó, hogy mióta mászkálok vele, fogytam két kilót....
Az első nekifutásoknál amikor odaértem, szépen gyökketőre lelassítottam, (akkor is ha nem jött senki, hiszen én most bonyolultan kanyarodni fogok!), aztán ahogyan sikerült az "ívet" venni, úgy továbbcsámborogtam valahogy. Ez kábé az ökörhugyozásra emlékeztető girbegurba volt, feltételezem aki mögöttem tépte a haját, ezt látva hangos röhögésbe kezdett.
No, ma végre eljutottam arra a szintre, az eddig megszokott gyökkettő helyett már lendületet is mertem venni a produkció elején, és lááám kiegyenesedett a girbegurba! A lendületvétel után jutott eszembe, hogy most a megszokottnál is nehezebb a vas: most tankoltam úgy, hogy megpúpoztam, felkumipókoztam az atyaúristent is a vasra, a hátizsák is lóg rajtam meg a tanktáska is dudorodik, hogy ebből mi lesz... Nem történt semmi, a Lóóó jól viselkedett, élvezte hogy végre nem kell lassított felvételként átvánszorognia az akadályon. Szóval a mumus kezd elkotorni a körforgalomból.
Aztán tegnap a dumaládában csacsogva kiderült, van olyan is, aki annyira bírja a körforgalmat, hogy bónuszforgolódik benne: Lator. Kifejezetten élvezi és forog körbe-körbe! Így állítása szerint ő már tud balra kanyarodni. Aztán elfilozofálgattunk arról, hogy kéne találni egy jobbos körforgalmat is, hogy a másik oldal is meglegyen...
Szal megyek körforogni. Meg aztán kirakok néhány kerülgetni valót rutinnak, gyakorolni a súlyát a csacsinak. Egyébként egy nagyvas olyan szempontból is jó, hogy mióta mászkálok vele, fogytam két kilót....