Nagyim kedvenc faluja. Gyerekkoromban sokat mesélt róla, imádta. Amikor nyugdíjba ment, oda költözött, és ott élt néhány évet, de végül visszaköltözött pestközelbe, hogy valaki engem is felneveljen. Mindig úgy beszélt róla mint az ő titkos, nyugis kis szigetéről, ahová bármikor szívesen visszamenne ha megtehetné. Amikor 4-5 éves voltam, még tartotta a kapcsolatot az ottani barátaival, egyszer voltunk is ott néhány napot. Nagyon finomakat ettünk, és emlékszem, hogy összeverekedtem a tyúkudvarban a kakassal, aki akkora volt ,mint én - óriási nagy kakas volt az! Reggel meg elmentünk a többi nénivel a templomba ahol nagyon hűvös volt és mindenki vagy énekelt, vagy nagyon figyelt és sokszor lepisszegtek ha beszélgetni akartam. Nem értem minek mentek oda ennyien, ha nem is beszélgettek egymással... 
Nagyon hosszú volt oda az út, egy napig vonatoztunk és buszoztunk, borzalmasan távoli helynek tűnt. De összeségében jó volt ott lenni ,mert nagyon kedvesek voltak és nagyon finomakat főztek, ráadásul legvégül azt a kakast is megfőzték, akivel verekedtem. Harcias, de finom kakas volt.
Mivel kukori típus vagyok, a keszthelyi kempingben megint ébren talált a hajnali hat óra. Forgolódás erre, forgolódás arra, séta a vizesblokknál, könyv elővesz - gyorsanmegun, úgyhogy gondoltam egy merészet. Irány Nemesbük, innen nincs messze, és előrángattam a protektoros ruhát. Az út nem volt vészes, kb 20 km Hévizen át, aztán jöttek a lankásabb-dombosabb részek. A falu gyakorlatilag nagyon kicsi, az út mentén néhány utca, leginkább az út mellett építkeztek. Sok egyenes nincs, a dombokon fel és le kanyarog az út a házakkal együtt, kettesben csodáltam végig a kis települést. A völgyben van egy kis templom, egy csomó régi ház közelében. Nagyon sok telek és ház eladó, de a falu másik szélén sok új ház is épül. Kocsmát nem láttam az út mentén, de egy boltot igen. Megálltam, vettem egy csokit és vizet, nézegettem az embereket. Végtelen nyugalom vett körül. Nagyim nem véletlen imádja ezt a helyet, ha megtehetném, visszaköltöztetném.
Kb. másfél óra alatt megjártam oda-vissza az utat, nézelődéssel, fotózással együtt. Mindenki aludt még, a nemesbüki nyugalom a kempingig ért.
Képek itt: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=6254&userid=
Te Nana, az új galériából hogy kell ide képeket biggyeszteni?
Nagyon hosszú volt oda az út, egy napig vonatoztunk és buszoztunk, borzalmasan távoli helynek tűnt. De összeségében jó volt ott lenni ,mert nagyon kedvesek voltak és nagyon finomakat főztek, ráadásul legvégül azt a kakast is megfőzték, akivel verekedtem. Harcias, de finom kakas volt.Mivel kukori típus vagyok, a keszthelyi kempingben megint ébren talált a hajnali hat óra. Forgolódás erre, forgolódás arra, séta a vizesblokknál, könyv elővesz - gyorsanmegun, úgyhogy gondoltam egy merészet. Irány Nemesbük, innen nincs messze, és előrángattam a protektoros ruhát. Az út nem volt vészes, kb 20 km Hévizen át, aztán jöttek a lankásabb-dombosabb részek. A falu gyakorlatilag nagyon kicsi, az út mentén néhány utca, leginkább az út mellett építkeztek. Sok egyenes nincs, a dombokon fel és le kanyarog az út a házakkal együtt, kettesben csodáltam végig a kis települést. A völgyben van egy kis templom, egy csomó régi ház közelében. Nagyon sok telek és ház eladó, de a falu másik szélén sok új ház is épül. Kocsmát nem láttam az út mentén, de egy boltot igen. Megálltam, vettem egy csokit és vizet, nézegettem az embereket. Végtelen nyugalom vett körül. Nagyim nem véletlen imádja ezt a helyet, ha megtehetném, visszaköltöztetném.
Kb. másfél óra alatt megjártam oda-vissza az utat, nézelődéssel, fotózással együtt. Mindenki aludt még, a nemesbüki nyugalom a kempingig ért.
Képek itt: http://club.csajokamotoron.hu/galeria/browseimages.php?c=6254&userid=
Te Nana, az új galériából hogy kell ide képeket biggyeszteni?
