Pofára estem …
Nem szó szerint persze, de mégis. Azt hittem jó lecke volt.
Mentem egy csúnya péntek reggel dolgozni. Szakadt az eső. No de sebaj, gúnyám bírja, én sem vagyok cukorból, hát hajrá, előre.
A Soroksári úton megpróbált szívózni velem egy sötétzöld Pözsóscsaj-a-férje-kocsijába. Megnéztem a „motorosok vigyázok rájuk” matricát a hátulján, aztán ott hagytam. A rakparton már nem jutottam túl. Konkrétan még a Petőfi híd előtt akkorát sikerült esnem mint az a sokat emlegetett ólajtó.
Mert leszoktam arról, hogy a tükröket figyeljem : kedves autós pajti, hadd lássam okos szemecskédet, észleld, hogy elhúzok melletted. Nahát rendesen összetört szegény Lujzám, én egész olcsón megúsztam. Ugyan látszik a gúnyámon, hogy aszfaltot fogott, de én csak lila foltokat, fájó vállat, csuklót, térdet szereztem. Elgondolkodtam a dolgon. Lujzát már szemlézik, meg mittomén, szóval sínen van, majdcsak meglesz valahogy.
Megfogadtam, hogy nem bízom el magam ! ( A Nessaya azt mondta, hogy most fogom eldobni a motort, mert már magabiztos vagyok. Egy hónap telt el és igaza lett. ) Visszakecmeregtem a Tücsökre. Egyrészt, mert megőrültem az autóban, másrészt mert semmiképpen sem akartam kihagyni a már jóval előbb meghirdetett csajos bulit. És nagyon megérte, mert remek volt ! Esőben oda-vissza, de egyszerűen szuper volt !
Maradtam hát a Tücsökkel, mégiscsak jobb mint a robbantyú, bár nem az a kimondott fürgelábú-angyal a lelkem. Tartottam a fogadalmam, sokkal óvatosabban közlekedtem. Közben lezárták a rakpartot, meg amit még lehetett a városban. Valamelyik idióta, még azt is ki merte ejteni a száján, hogy ezen felül még forgalomlassító lezárásokat kellene alkalmazni, hogy az emberek ne kocsival, hanem BKV-val utazzanak. A 21. században, Európa közepén ! Hogy ezeket mért nem fojtották bele a fürdővizükbe ?
Nos, tegnap délután hazafelé jövet, egy kedves autós kollega kiütötte alólam a motort.
Nem.
Nem viccelek.
A Budafoki úton állt egy csuklós busz. Kikerültem, majd a földön feküdtem. Mert az egyik kapualjból kihajtott egy autó, megtaszajtotta a motort a kipufogónál, én meg, - jókislány módjára, ha baj van, - hagyom menni útjára, és igyekszem magam menteni. Hozzáteszem : nagyon lassan mentem, kettedikben a Tücsök ( 250-es a szentem ) nem is képes nagy sebességekre, és én nagyon megtanultam esni, összegömbölyödök és gurulok mint a süni.
Egyáltalán nem láttam az autót, csak amikor már régen késő volt. Állítólag őt kiengedte a busz. Csakhogy, ha én kihajtok egy kapun, mindenképpen megnézem, hogy nem kerüli-e éppen valaki a buszt. Hát ő nem. Szerinte én voltam a hibás. Mert hogy gondoltam én, hogy csak úgy kikerülök egy álló buszt !
Még nem gyógyult meg a vállam, és fáj a csuklóm, de kedvem lett volna legalább jó alaposan bokán rúgni a fickót.
Volt rendőrség, meg jegyzőkönyv, meg minden.
Most van két törött motorom. És egy teljesen megtört önbizalmam. Mert egy hónap sem telt el, és ez a második perecem. A harmadik lesz a nyerő ?
Nem vagyok beijedős típus, kösse fel a gatyáját az az ördög aki rám akar ijeszteni.
Nem hiszek a jóslásban, meg a csillagok se hiszem, hogy vezérelnek, most mégis megfordult a fejemben, hogy talán meg kellene kérdeznem egy tenyérjóst vagy egy asztrolábost.
Hátha.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o
> </o>
Utóiratban, de legelsősorban :
Itt szeretném megköszönni mindenkinek aki megállt mellettem és megpróbált segíteni ! Nagyon jól esett ! Nagyon köszönöm !
Az ezüst hondás fiúnak, hogy telefonálhattam, a régi tűzoltó-autósnak, hogy megpróbált vígasztalni, a Chio-s srácnak, hogy megpróbált lelket önteni belém, a pizzás robisnak, hogy segített felállni, és feltolta a motorom és mindenkinek, aki csak egy jó szót szólt hozzám, vagy felhívott, hogy kicsit ápolja a lelkem !
KÖSZÖNÖM !
Nem szó szerint persze, de mégis. Azt hittem jó lecke volt.
Mentem egy csúnya péntek reggel dolgozni. Szakadt az eső. No de sebaj, gúnyám bírja, én sem vagyok cukorból, hát hajrá, előre.
A Soroksári úton megpróbált szívózni velem egy sötétzöld Pözsóscsaj-a-férje-kocsijába. Megnéztem a „motorosok vigyázok rájuk” matricát a hátulján, aztán ott hagytam. A rakparton már nem jutottam túl. Konkrétan még a Petőfi híd előtt akkorát sikerült esnem mint az a sokat emlegetett ólajtó.
Mert leszoktam arról, hogy a tükröket figyeljem : kedves autós pajti, hadd lássam okos szemecskédet, észleld, hogy elhúzok melletted. Nahát rendesen összetört szegény Lujzám, én egész olcsón megúsztam. Ugyan látszik a gúnyámon, hogy aszfaltot fogott, de én csak lila foltokat, fájó vállat, csuklót, térdet szereztem. Elgondolkodtam a dolgon. Lujzát már szemlézik, meg mittomén, szóval sínen van, majdcsak meglesz valahogy.
Megfogadtam, hogy nem bízom el magam ! ( A Nessaya azt mondta, hogy most fogom eldobni a motort, mert már magabiztos vagyok. Egy hónap telt el és igaza lett. ) Visszakecmeregtem a Tücsökre. Egyrészt, mert megőrültem az autóban, másrészt mert semmiképpen sem akartam kihagyni a már jóval előbb meghirdetett csajos bulit. És nagyon megérte, mert remek volt ! Esőben oda-vissza, de egyszerűen szuper volt !
Maradtam hát a Tücsökkel, mégiscsak jobb mint a robbantyú, bár nem az a kimondott fürgelábú-angyal a lelkem. Tartottam a fogadalmam, sokkal óvatosabban közlekedtem. Közben lezárták a rakpartot, meg amit még lehetett a városban. Valamelyik idióta, még azt is ki merte ejteni a száján, hogy ezen felül még forgalomlassító lezárásokat kellene alkalmazni, hogy az emberek ne kocsival, hanem BKV-val utazzanak. A 21. században, Európa közepén ! Hogy ezeket mért nem fojtották bele a fürdővizükbe ?
Nos, tegnap délután hazafelé jövet, egy kedves autós kollega kiütötte alólam a motort.
Nem.
Nem viccelek.
A Budafoki úton állt egy csuklós busz. Kikerültem, majd a földön feküdtem. Mert az egyik kapualjból kihajtott egy autó, megtaszajtotta a motort a kipufogónál, én meg, - jókislány módjára, ha baj van, - hagyom menni útjára, és igyekszem magam menteni. Hozzáteszem : nagyon lassan mentem, kettedikben a Tücsök ( 250-es a szentem ) nem is képes nagy sebességekre, és én nagyon megtanultam esni, összegömbölyödök és gurulok mint a süni.
Egyáltalán nem láttam az autót, csak amikor már régen késő volt. Állítólag őt kiengedte a busz. Csakhogy, ha én kihajtok egy kapun, mindenképpen megnézem, hogy nem kerüli-e éppen valaki a buszt. Hát ő nem. Szerinte én voltam a hibás. Mert hogy gondoltam én, hogy csak úgy kikerülök egy álló buszt !
Még nem gyógyult meg a vállam, és fáj a csuklóm, de kedvem lett volna legalább jó alaposan bokán rúgni a fickót.
Volt rendőrség, meg jegyzőkönyv, meg minden.
Most van két törött motorom. És egy teljesen megtört önbizalmam. Mert egy hónap sem telt el, és ez a második perecem. A harmadik lesz a nyerő ?
Nem vagyok beijedős típus, kösse fel a gatyáját az az ördög aki rám akar ijeszteni.
Nem hiszek a jóslásban, meg a csillagok se hiszem, hogy vezérelnek, most mégis megfordult a fejemben, hogy talán meg kellene kérdeznem egy tenyérjóst vagy egy asztrolábost.
Hátha.
<?xml:namespace prefix = o ns = "urn:schemas-microsoft-com
fficeffice" /><o> </o>Utóiratban, de legelsősorban :
Itt szeretném megköszönni mindenkinek aki megállt mellettem és megpróbált segíteni ! Nagyon jól esett ! Nagyon köszönöm !
Az ezüst hondás fiúnak, hogy telefonálhattam, a régi tűzoltó-autósnak, hogy megpróbált vígasztalni, a Chio-s srácnak, hogy megpróbált lelket önteni belém, a pizzás robisnak, hogy segített felállni, és feltolta a motorom és mindenkinek, aki csak egy jó szót szólt hozzám, vagy felhívott, hogy kicsit ápolja a lelkem !
KÖSZÖNÖM !
