Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kismanó. Ez a manó szépen csöndben felcseperedett, ugyanúgy ahogy a többi manó, aztán a suli után nekiállt a manóbányában követ fejteni, ugyanúgy ahogy a sok-sok manó teszi ezt nap mint nap.
Manócska gürizett, kapott is némi pénz, ettől belelkesedett és 2-3 állást is vállalt. De a manók országában nem tejfel az élet, a fizetésének közel 40%-át leadózta, aztán a többi adót a megélhetés eszközeire fizette be minden vásárlása után. Ha minden nagyon jól ment, manócska kábé 5-8% tudta félretenni a rosszabb időkre a megkeresett pénzecskéjének, mert már nem a szülei tartották el. Manóországban akinek nem volt pénze, sok labdába nem tudott rugni, mert ez előrelépést és fejlődést államilag nehezítették meg.
Aztán manócska rájött, hogy az ő középfokú kőfejtői képesítése elég kevéske a boldoguláshoz manóországban, így gondolt egy merészet és főmanósuliba felvételizett! A családban nagy volt az öröm és boldogság, még senki nem végzett el egy ilyen iskolát közel és távol, a manófőpapír komoly lehetőségekkel kecsegtetett. Manócska megfeszítette magát, csinálta a két állását, és a főmanósulit egyszerre, kapkodott fűhöz-fához segítségért, de a manófősuliba járókon kívül mástól nem kapott segítséget. Pedig manócska otthon is igyekezett teljesíteni, de aztán kiderült túlvállalta magát, és a környezete sem díjazta az állandó leterheltségét, akármennyit is keresett, és akármennyit is tanult.
Manócska besokallt egy nap, és közös megegyezéssel távozott az első számú munkahelyéről. Aztán kicsit jobban lett, a tartalék meló még vitte egy ideig a prímet, és sikeresen lemanóvizsgázott. Aztán kiderült a manófőpapírt csak akkor kapja meg, ha különböző más manóállamok nyelvéből is vizsgát tesz, de mivel erre már nem maradt pénze, a manófőpapír azóta is várat magára. Manócska lenyomta a kőkemény négy évet és a sokmindennel kecsegtető manópapír azóta is csak kecsegteti magát.
Manócska megpróbált segítséget kérni otthonról a manócsaládból, de már ott se maradt pénz lassan a megélhetésre sem, mert manóországban egyre magasabbak lettek az adók.
Manócska elkeseredett. Nekiállt munkát keresni a félkész főmanópapírjával, de nem talált semmit. Végül letagadta a magasabbik bizonyítványát, úgy talált egy kis egyszerű állást amivel megint kihúzta egy darabig amellett a manó mellett akitől szobát bérelt.
Manócska gürcölt tovább, lefogyott 10 kilót, aztán isteni szikrája támadt: önálló vállalkozásba kezd! Nekilendült és a dolgok az első két évben nagyon jól haladtak, fizetgette a járulékokat, adókat, a bérelt szobát, a kaját, a rezsit és néha még tudott venni néhány új gépet is a vállakozásához. Állandóan rezgett a léc, de szép lassan elkezdett előre lépkedni.
Aztán becsapott a krach, manócskához betörtek, és elvitték a szép lassan összevásárolt munkaeszközeit. A rendmanók nem találtak semmit, két hónap után eredménytelenül lezárták a "nyomozást". Manócskát gyakorlatilag megint pofán verték, de nem hagyta magát és megint talpra állt. Kért kölcsön gépeket a munkájához, fizette tovább a bérkuckóját, a járulékait és minden egyebet, elkezdte előlről. Szilveszterkor nagyon sok manóbuli volt, kihasználta a munkalehetőséget és szétdolgozta az agyát. Következő év január elsején felborult az ionháztartása a folyadékvesztés és alultápláltság miatt, gyakorlatilag betegre dolgozta magát. Felépült néhány napon belül, a pihenés jót tettt. Aztán telt múlt az idő, manócskának a kocsiját törték fel, nem sok mindent vittek el, de akkor már kissé durcásnak érezte magát. Aztán egyik nap elkezdett mocskosul fájni a foga, és gondolta most jól el megy a manófogászatra és a rendszeresen kifizetett doktorjárulék most húdejólesz, hiszen ezért fizette. A fogdoktor legnagyobb meglepetésére pénzt kért. Aztán elment egy másik doktorhoz mert más gondjai is támadtak a sok munkától, ott közölték a legközelebbi fogadási időpont 3 hónap múlva lesz, végül magánorvosnál kötött ki aki egy-két héten belül helyrerakta, megint egy zsák pénzért.
Manócska ekkorra már nagyon durcás volt, hiszen egy csomó pénzt fizetett a manódoktorjárulékra és mégis az egészsége figyinget se ért azoknak akiknek az adóját befizette rendesen. Gyakorlatilag a semmiért fizetett. Amíg gyógyulgatott, ráadásul a manóadóellenőrök is még egy kicsit kotorásztak az életében, "segítve" ezzel is a gyógulás folyamatát. Manócska türelmesen szenvedte a folyamatokat, de magában egyre csöndesebben forrt a vére.
Közben manóországban változtak a dolgok, a többi manó is rájött, hogy a számlás munkák nagyon sokba kerülnek a vonatkozó adók miatt, ezért egyre több manó feketén dolgoztatott. A főmanók erre még magasabb adókat vetettek ki, mire mégtöbb manó kezdett el feketén dolgozni, mert a legális munka után olyan terheket vetettek a manók nyakába ami miatt már nem érte meg legálisan a fűszálat sem odébb tenni. Aztán jött a nagy manógazdasági válság, és a környező manóállamok, hogy mentsék ami menthető lejjebb engedték az adóterheket manópolgáraiknak, hogy ismét meg tudjanak erősödni. De manócska országában ez nem így történt, ott csak tovább emelték a költségeket.
Manócska csak melózott, melózott és egyszer csak megállt. A munkák amiket csinált, 90%-ban illegálissá váltak, mivel senki nem kért számlát az adóterhek miatt. Amikor elkezdte a vállalkozását, ez még csak olyan 30% körül volt néhány éve. Aztán manócska elkezdett számolni, hogy évente hányszázezer makkot ad az államnak azért hogy ő legálisan dolgozik és azért mit kap. A doktorjárulékokért nem kapott semmit, végül mindig magánorvosnál kötött ki mert a manóállami vagy hentes volt vagy nem volt időpont hozzá, az adójáért nem keresték meg a betörőket és rablókat, gyakorlatilag az állam se csinál mást csak elveszi amit tud, ugyanúgy mint az a köcsögmanó aki feltörte a kocsiját.
Manócskának betelt a pohár. Fogta a legális vállalkozását, felrántotta a szőnyeget és leszarta manóállam további adóit és fizetendő járulékait. Gyakorlatilag a manóállam törvényen kívülivé kényszerítette, hiszen hiába próbált mindig az egyről a kettőre jutni, legálisan nem lehetett. A cégét felszámolta, az eddig befizetett járulékok összegét pedig külföldi magánszámlájára fizette be, ahol a tőkéjét szépen lekötötték és befektették. A sokszázezer évi manómakk innentől kezdve neki dolgozott. Ettől kezdve manócskának ha baja volt, mindig volt egy kis tartalék tőkéje amihez nyúlni tudott, ki bírta fizetni az orvosát, meg bírta venni az eddig bérelt manókuckót, szórakozásból levizsgázott a különböző manónyelvekből hogy meglegyen a manófőpapírja, és boldogan élt míg meg nem halt, törvényen kívül.
Manócska gürizett, kapott is némi pénz, ettől belelkesedett és 2-3 állást is vállalt. De a manók országában nem tejfel az élet, a fizetésének közel 40%-át leadózta, aztán a többi adót a megélhetés eszközeire fizette be minden vásárlása után. Ha minden nagyon jól ment, manócska kábé 5-8% tudta félretenni a rosszabb időkre a megkeresett pénzecskéjének, mert már nem a szülei tartották el. Manóországban akinek nem volt pénze, sok labdába nem tudott rugni, mert ez előrelépést és fejlődést államilag nehezítették meg.
Aztán manócska rájött, hogy az ő középfokú kőfejtői képesítése elég kevéske a boldoguláshoz manóországban, így gondolt egy merészet és főmanósuliba felvételizett! A családban nagy volt az öröm és boldogság, még senki nem végzett el egy ilyen iskolát közel és távol, a manófőpapír komoly lehetőségekkel kecsegtetett. Manócska megfeszítette magát, csinálta a két állását, és a főmanósulit egyszerre, kapkodott fűhöz-fához segítségért, de a manófősuliba járókon kívül mástól nem kapott segítséget. Pedig manócska otthon is igyekezett teljesíteni, de aztán kiderült túlvállalta magát, és a környezete sem díjazta az állandó leterheltségét, akármennyit is keresett, és akármennyit is tanult.
Manócska besokallt egy nap, és közös megegyezéssel távozott az első számú munkahelyéről. Aztán kicsit jobban lett, a tartalék meló még vitte egy ideig a prímet, és sikeresen lemanóvizsgázott. Aztán kiderült a manófőpapírt csak akkor kapja meg, ha különböző más manóállamok nyelvéből is vizsgát tesz, de mivel erre már nem maradt pénze, a manófőpapír azóta is várat magára. Manócska lenyomta a kőkemény négy évet és a sokmindennel kecsegtető manópapír azóta is csak kecsegteti magát.
Manócska megpróbált segítséget kérni otthonról a manócsaládból, de már ott se maradt pénz lassan a megélhetésre sem, mert manóországban egyre magasabbak lettek az adók.
Manócska elkeseredett. Nekiállt munkát keresni a félkész főmanópapírjával, de nem talált semmit. Végül letagadta a magasabbik bizonyítványát, úgy talált egy kis egyszerű állást amivel megint kihúzta egy darabig amellett a manó mellett akitől szobát bérelt.
Manócska gürcölt tovább, lefogyott 10 kilót, aztán isteni szikrája támadt: önálló vállalkozásba kezd! Nekilendült és a dolgok az első két évben nagyon jól haladtak, fizetgette a járulékokat, adókat, a bérelt szobát, a kaját, a rezsit és néha még tudott venni néhány új gépet is a vállakozásához. Állandóan rezgett a léc, de szép lassan elkezdett előre lépkedni.
Aztán becsapott a krach, manócskához betörtek, és elvitték a szép lassan összevásárolt munkaeszközeit. A rendmanók nem találtak semmit, két hónap után eredménytelenül lezárták a "nyomozást". Manócskát gyakorlatilag megint pofán verték, de nem hagyta magát és megint talpra állt. Kért kölcsön gépeket a munkájához, fizette tovább a bérkuckóját, a járulékait és minden egyebet, elkezdte előlről. Szilveszterkor nagyon sok manóbuli volt, kihasználta a munkalehetőséget és szétdolgozta az agyát. Következő év január elsején felborult az ionháztartása a folyadékvesztés és alultápláltság miatt, gyakorlatilag betegre dolgozta magát. Felépült néhány napon belül, a pihenés jót tettt. Aztán telt múlt az idő, manócskának a kocsiját törték fel, nem sok mindent vittek el, de akkor már kissé durcásnak érezte magát. Aztán egyik nap elkezdett mocskosul fájni a foga, és gondolta most jól el megy a manófogászatra és a rendszeresen kifizetett doktorjárulék most húdejólesz, hiszen ezért fizette. A fogdoktor legnagyobb meglepetésére pénzt kért. Aztán elment egy másik doktorhoz mert más gondjai is támadtak a sok munkától, ott közölték a legközelebbi fogadási időpont 3 hónap múlva lesz, végül magánorvosnál kötött ki aki egy-két héten belül helyrerakta, megint egy zsák pénzért.
Manócska ekkorra már nagyon durcás volt, hiszen egy csomó pénzt fizetett a manódoktorjárulékra és mégis az egészsége figyinget se ért azoknak akiknek az adóját befizette rendesen. Gyakorlatilag a semmiért fizetett. Amíg gyógyulgatott, ráadásul a manóadóellenőrök is még egy kicsit kotorásztak az életében, "segítve" ezzel is a gyógulás folyamatát. Manócska türelmesen szenvedte a folyamatokat, de magában egyre csöndesebben forrt a vére.
Közben manóországban változtak a dolgok, a többi manó is rájött, hogy a számlás munkák nagyon sokba kerülnek a vonatkozó adók miatt, ezért egyre több manó feketén dolgoztatott. A főmanók erre még magasabb adókat vetettek ki, mire mégtöbb manó kezdett el feketén dolgozni, mert a legális munka után olyan terheket vetettek a manók nyakába ami miatt már nem érte meg legálisan a fűszálat sem odébb tenni. Aztán jött a nagy manógazdasági válság, és a környező manóállamok, hogy mentsék ami menthető lejjebb engedték az adóterheket manópolgáraiknak, hogy ismét meg tudjanak erősödni. De manócska országában ez nem így történt, ott csak tovább emelték a költségeket.
Manócska csak melózott, melózott és egyszer csak megállt. A munkák amiket csinált, 90%-ban illegálissá váltak, mivel senki nem kért számlát az adóterhek miatt. Amikor elkezdte a vállalkozását, ez még csak olyan 30% körül volt néhány éve. Aztán manócska elkezdett számolni, hogy évente hányszázezer makkot ad az államnak azért hogy ő legálisan dolgozik és azért mit kap. A doktorjárulékokért nem kapott semmit, végül mindig magánorvosnál kötött ki mert a manóállami vagy hentes volt vagy nem volt időpont hozzá, az adójáért nem keresték meg a betörőket és rablókat, gyakorlatilag az állam se csinál mást csak elveszi amit tud, ugyanúgy mint az a köcsögmanó aki feltörte a kocsiját.
Manócskának betelt a pohár. Fogta a legális vállalkozását, felrántotta a szőnyeget és leszarta manóállam további adóit és fizetendő járulékait. Gyakorlatilag a manóállam törvényen kívülivé kényszerítette, hiszen hiába próbált mindig az egyről a kettőre jutni, legálisan nem lehetett. A cégét felszámolta, az eddig befizetett járulékok összegét pedig külföldi magánszámlájára fizette be, ahol a tőkéjét szépen lekötötték és befektették. A sokszázezer évi manómakk innentől kezdve neki dolgozott. Ettől kezdve manócskának ha baja volt, mindig volt egy kis tartalék tőkéje amihez nyúlni tudott, ki bírta fizetni az orvosát, meg bírta venni az eddig bérelt manókuckót, szórakozásból levizsgázott a különböző manónyelvekből hogy meglegyen a manófőpapírja, és boldogan élt míg meg nem halt, törvényen kívül.
